Új Tükör, 1976. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
1976-10-05 / 40. szám
Magyarországon 752 ezer tehén van — 276 ezer magántulajdonban. Aki tehenet tart, szabad idejét fordítja rá. Valamikor azzal biztattuk a parasztgazdákat hogy ha belépnek a téeszbe, nem kell napfelkelte előtt kelniük, a tyúkokkal feküdniük. Csakhogy a maszek tehenek nélkül nem tudjuk biztosítani az ország tejellátását Márpedig aki tehenet tart, annak az életét az istálló, a jószág programozza be. Géczi György nem boldog Géczi György arcán nem sugárzik a boldogság, amint ott áll, villával a kezében, a trágyában. Húszesztendős, szakmunkás, mezőgazdasági kovács a téeszben, és nagyon szeret aludni. — A fejest, azt nem vállalom. Egyszer próbáltam csak. Sokan mondják, azért hagytak fel a tehéntartással, mert a fiatalok nem segítenek. Nekem sincs valami nagy kedvem hozzá. Nem firtattam, hogy akkor miért csinálja mégis. Nagygazdának sem lehetett ilyen szép háza, tágas istállója, tele udvara Lajoskomáromban abban az időben, amikor az öreg Géczi a maga 12 hold földjével a téeszbe lépett. Nem kenyerem a matematika s így nem vállalkoztam arra, hogy összeszámoljam, hány ezer forint kotkodácsolt, hápogott, röfögött, túrt, kapirgált abban az udvarban. — Generációs kérdés az egész — jelentette ki Glück István, a lajoskomáromi téesz főállattenyésztője. — A sertéssel nincs gond, bevágják az enetetébe a tápot, el lehet menni hét végére a Balatonra. A baromfival még annyi munka sincs. A tehenet el kell látni hajnalban, megfejni, elballagni a tejjel a csarnokba, estére újra etetni, fejni, tejet csarnokba vinni. Aki tehenet tart, annak nincs szabad ideje. A fiatalok ezt nem vállalják. Danes József precízen fogalmaz Danes József, az iskolaigazgató felvilágosít, hogy Lajoskomáromban minden három családra jut egy személyautó. Precízen fogalmaz: — A közös gazdaság olyan szilárd anyagi bázist ad, ami mellett nincs szükség nagyobb áldozatot követelő mellékjövedelemre. A tehéntartás ezek szerint „nagyobb áldozatot követelő mellékjövedelem". Be lehetne írni az Értelmező Szótárba. Minden jel arra mutat, hogy a főállattenyésztőnek is, az iskolaigazgatónak is igaza van. Lajoskomáromban a Rákosi időkben, még 1955-ben is 320 tehén volt a háztáji istállókban. Tíz évvel később már csak 135, azután pedig: 66-ban 87, 67-ben 75, 68-ban 58, 69-ben 49, 70-ben 38, 71-ben ,17, 72-ben 30, 73-ban 27, 74-ben 20 i , s azóta ugyanennyi. Szép számsor. A következetessége a meghökkentő: beborult vagy sütött a nap, elhanyagoltuk vagy támogattuk a mezőgazdaságot, jöttek ilyen meg olyan évek, a tehenek évről évre fogytak. Tíz évvel ezelőtt még 114 lajoskomáromi udvarban volt tehén, ma már csak tízben van, pontosabban hárman utóbb újra megpróbálkoztak a tartással, így most 13 gazdának van tehene. A kétezer lakosú községben. De nem bosszantóan egyszerű ezt csak úgy a korszellemre fogni? Hogy hiába, mit tegyünk, más lett a világ?... Hát persze, hogy más. De találkoztam Lajoskomáromban olyan emberrel is, akinek más csavarra jár az esze. Groszl Pál volt, a Győzelem téesz elnöke. — Nem igaz az — mondta —, hogy ha jól fizet a téesz, akkor törvényszerűen gyenge a háztáji. Nem ezen múlik. Nálunk egytől egyig harmincnyolc-negyvenöt éves emberek foglalkoznak szarvasmarha-tartással, s nem egy vagy két tehenet tartanak, hanem többet, mert akkor fizetődik ki. De erre csak az vállalkozik, aki tudja, nem vezetik félre, bizalmat nemcsak a közös élvez, hanem a háztáji is. Akkor hát mégsem a generációkkal meg a modern időkkel van baj? Hári Lajos elalussza a meccset Hári Lajosnak ugyan csak egy tehene van, mert nem szívesen bajlódik a tejjel, de ott áll az istállóban bekötve három kisbika, meg a fészerben — hely híján oda szorultak — két gyönyörű szép bikaborjú. — Ha nem veszik el a jogot, hogy mi is törzskönyveztethessünk, olyan bikákat állítanék elő, amilyen a közösben még nem volt. „Előállítana" — mert ez tudomány és szenvedély. A téeszben is állatgondozó, a felesége is ott dolgozik. Fél háromkor kelnek minden reggel. Tévét nem néznek, csak most, ezt a farkaskutyásat, a meccset szereti, de azt elalussza. Milyen élet ez? Jövőre le is áll a tenyésztéssel. Nem éri meg. Megéri neki vagy nem, honnan tudnám? De kötve hiszem, hogy a fáradtság miatt feladja. Nem olyan csontozatú ember, hogy amit csinálni szeret, abbahagyná. Szikár, kicsit hajlott, rádől a villára, billegeti. Negyvenegy éves és van három leánya. Gyerekek még, azokra nem lehet a munkát bízni, mondja, pedig hát nem azok, 18 éves a legidősebb s csak a harmadik nem került még iskolás korba. De segítségre ő meg a felesége nem szorul. A biztosítót, azt viszont szidja. Vett három borjút s megkötötte a kétezer forintos biztosítást, de az egyiket le kellett vágni, három hónap múlva, mert agydaganata volt. A biztosító pedig egy vasat nem adott Akkor tudta meg, A MASZEK TEHÉN