Új Tükör, 1977. október-december (14. évfolyam, 40-52. szám)
1977-10-02 / 40. szám
lásnak indult Kiotó városa mellett. Ez csak epizód a filmben. Kuroszava kibontja az eredeti történetet, a vallomások alapján négyszer — négyféleképpen — jeleníti meg a gyilkosságot, és keretjátékot illeszt hozzá: az eseményeket az egyik szemtanú, a favágó beszéli el a lakájnak és egy vándorló szerzetesnek, miközben mindhárman a Rasomón, a romos templomkapu alatt várják a vihar elmúlását. A film humanista gesztussal föloldja a novella megoldatlansága miatti szorongásunkat: a favágó magához vesz egy elhagyott csecsemőt. Müller Péter szakmai rutinnal ezt a filmváltozatot emelte át a színpadra. Nehéz leckét adott föl Szirtes Tamás rendezőnek. A novellák és a film kemény realizmusát a színpad nem követheti, természete szerint stilizál. Továbbá, ami egy japán színésznél realizmus, az őt utánzó magyar színésznél illusztráció, így elvesznek az életszerű részletek, és marad a gondolat. Ezt a favágó képviseli, keresi az igazságot. Nem a gyilkossági történetben — az életben. Ő a főszereplő. Koltai János néhány finom jelzéssel érzékelteti is a valósággal brechti alapeszmét de alakját a rendezés nem tudta elég súlyossá tenni, a középpontba állítani. A gyilkossági történet szereplői pedig — Almási Éva, Bálint András, Sztankay István — hiába tesznek meg mindent (tehetségüknek hála, időnként sikerrel), hogy egyéniségük átüssön a filmekről másolt japánkodáson. Amit adni tudnak: szakmai helyzetgyakorlat. Juhász Jácint, Lőte Attila és Bay Gyula esetében még annyi se: beszédgyakorlat. Az előadás kicsengése kétségkívül humanista. A szándék dicséretes, az eredmény több mint két héne Koltai Tamás nevét viseli, apját sosem látta, és nem is igen veszi szívesen az apajelölteket a lakásban. Petr igazán jámbor fiatalember, nem is értjük, miért került javítóintézetbe, hiszen szabadulása után valósággal kenyérre kenhető otthon és a munkahelyén is, ahol becsületesen dolgozik, még a brigádvezető lányába is beleszeret. Beilleszkedésének egyetlen akadálya csupán a mama férfikapcsolata, de csakhamar megérti, hogy anyja még fiatal, és nem élhet apáca módjára. Cserébe a megértésért meleg otthont kap. Végül is ki maradt itt szeretet nélkül? Ő került a legjobban. A két korai szonáta esetében az előadói mértéktartás a két nagy előd, Haydn és Mozart közellétét igazolja, ugyanakkor az f-moll szonáta pompásan sikerült zárótétele tudatosan bontja ki azt a távlatot, hogy ez a tétel minden romantikus, gyors zárótétel egyik legfontosabb őse. A híresen szép d-moll szonáta első tétele úgy gazdag drámai ellentétekben, ahogyan azt a szerző elképzelte, a második tételt viszont kissé aszkétikusnak érezzük. A d-moll szonáta záró Alegrettóját sokféleképpen lehet értelmezni; hallottuk már titokzatosan suhanó vízióként, vagy igazát makacsul ismétlő, démoni perpetuum mobilénak. Bächer Mihály ebben a tételben a sziklákkal dobálózó, haragvó titán képét idézi. Dicsérnünk kell a zenei rendező és a hangmérnök munkáját is; a lemezen valóban az szól, amit a Zeneakadémia egyik földszinti ülésén hallhatnánk. (Hungaroton) Zsoldos Péter li dh k. van BEETHOVEN P/AAO SOX4TAS No. lm Fmintw.Op. lí W/VwGminar.Ch.49 I Vl~in Dmmor.Op.il 2 FILM APÁM, AZ AGGLEGÉNY Színes, szovjet film Vidám termelési filmet rendezett Gennagyij Kazanszkij és Oleg Daskevics egy építőbrigádról, amely különféle, szerencsére könnyen megoldódó gondokkal küzd: nem érkezik meg időre a daru, a fiatalok pedig sorban otthagyják az építkezést. A bajok éppen egy bajkeverő fiatalember jóvoltából tűnnek el, aki gitárjával, látszatra hányaveti, valójában csupaszív lényével nagy felfordulást csinál maga körül, ám életet visz az építkezésre. „Humanizálja" a termelést, és máris megy minden a maga útján. S hogy igazából felhőtlen legyen a boldogság, ő maga is megtalálja kiskorában elvesztett édesapját, az építésvezető pedig rálel egyetlen fiára. Milyen egyszerű is az élet — egy filmen!orr SZERETET NÉLKÜL Színes csehszlovák film A filmekben szeretet nélkül többnyire elvált és elfoglalt szülők gyermekei, vagy úgynevezett „problémás” fiatalok szoktak felnőni, akik kénytelenek megosztani otthonukat a kicsapongó mama alkalmi férfiismerőseivel. (Igazi árvagyerekekről kevés szó esik.) Vaclav Matejka filmjében a rokonszenves főszereplő fiú anyja SHERLOCK HOLMES LEGKEDVESEBB BÁTYJÁNAK KALANDJAI Színes amerikai film Gene Wilder írta, rendezte, és ő a főszereplője is ennek a krimibe oltott krimiparódiának. Marty Feldmannal együtt végigjátsszák, és közben kinevettetik a műfaj szinte valamennyi fordulatát, kellékét, az üldözéses gégéken át a bonyolultabb, körmönfontabb bűnügyi fogásokig. Humoruk gyakran alpári, de aki kedveli a fent nevezett két színészt, és ezt a műfajelegyet, biztosan jól szórakozik majd a már klasszikus Sherlock Holmes eme igencsak tanulékony — a film magyar címével ellentétben — öccsének kalandjain. Székely Gabriella HANGLEMEZ BACHER MIHÁLY ÚJ BEETHOVEN-LEMEZE Talán fölösleges elismételnünk, hogy Bacher Mihály az a fajta előadóegyéniség, aki képes a saját maga alkotta zeneszerzőportrét közvetíteni hallgatóságának. Különösen így van ez Beethoven művei esetében, amelyek — Liszt opuszai mellett — a legmélyebb emberi-előadói kapcsolatban állnak jeles zongoristánkkal. Ennek a hosszú évek alatt felrajzolt Beethoven-portrénak az őszinteségét érezzük mindhárom szonáta tolmácsolásában, és ez adja a produkció hitelét. Nehéz választani, melyik ii ! HETI AJÁNLAT KIÁLLÍTÁS ALKOTÓK A XI. KERÜLETBEN Bartók Béla úti Galéria Elnézést kell kérnem a Bartók Béla úti galéria vezetőitől: igazságtalanul gyanúsítottam őket azzal, hogy Czóbelt vagy Uitzot egyszerűen a kerület művészeinek minősítik — a kiállítás megnyitója ugyanis épp azzal a kitétellel kezdődött, hogy „XI. kerületi művészet, mint olyan, nem létezik”. A mostani és az ezt követő kiállítás azonban már valóban kerületi vonatkozású: a — legalábbis papíron — itt lakó képző- és iparművészek munkáiból nyújtanak válogatást. No már most, a kerületben jó 300 művész lakik, s a két tárlaton csak egyharmadukat lehet bemutatni. A Reich Károlyból, Schéner Mihályból és Vilt Tiborból álló — tehát rendkívül eltérő szemléleteket egyesítő — zsűri tagjai „megpróbálták kiemelni a bőségből a valóban kvalitásos műveket, válogatási szempontnak egyedül épp ezt, a kvalitást tartva” (idézet a katalógusból). Jó volna remélni, hogy a kiállítás után nem kétszáz megsértett — mert kimaradt — művész passzív ellenállása fogja majd nehezíteni a rokonszenvesen induló kis galéria munkáját. Bán András művészettörténész és munkatársai ugyanis nagyon színes és fiatalos kiállítást rendeztek a heterogén anyagból. Van itt az idős nemzedéket és egyben a hajdani színvonalasabb „műcsarnoki festészetet” képviselő Gálffy Lolától Kéri Ádámig, a mai „stúdiósok” kísérletező kedvű képviselőjéig minden irányzat. Még meglepetés is akad: Herpai Zoltán, aki különös, szürrealista képével zavarba ejti a könnyen ítélő kritikust is. Kicsit emlékeztet az elmebetegek képeire , de alkotójuk nem elmebetegnek, hanem igen tehetséges, útját kereső fiatal művésznek látszik. Legalábbis ebből a képből ítélve ... (Képünkön Herpai Zoltán műve) Székely András □ 3