Új Tükör, 1979. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
1979-10-07 / 40. szám
gicti ajánlat Könyv MESTEREIM, BARÁTAIM, SZERELMEIM Illés Endre esszéi Két kötet fél évszázadot átívelő egységében: Illés Endre (még mindig csak) válogatott esszéi. De ez a válogatás minden eddiginél teljesebb. Itt az alkalom, hogy együtt lássuk Illés Endre hőseit és antihőseit, életük körülményeit és életük eredményét, művüket. Kemény Zsigmond az Angol Királynő szállodában kávét főz, éjszakai regényíráshoz készülődik. Lövik Károly többre tartja a lovakat, a lóversenyt, mint a maga, nem akármilyen novelláit. Ambrus Zoltán és Schöpflin Aladár a Franklin Könyvkiadó lektori odájában a változékony irodalmi modernségről cserél eszmét. És így tovább, és így tovább. Berzsenyi Dánieltől Juhász Ferencig, Csortos Gyulától Darvas Ivánig és Demján Editig. Nem mindig szerencsés, ha a kritikus az elbeszélő álarcában toppan elénk, ha vélemény helyett történetet mond. Illés Endre mindig képes a történetmondást a minősítéssel párosítani. Figyeljünk oda, ahogy a Paul Morand nevű irodalmi lényt két oldalon intézi el. Ahogy Stendhal jelenségének érzékeltetésére száznál több oldalra van szüksége. Olvassuk Illés Endre esszéit egy nem létező, teljes magyar irodalomtörténet hiánya felől. És e nem létező magyar irodalomtörténet világirodalmi hátterének hiányai felől. Ha így olvassuk, kiderül, mit jelent Illés Endre esszéírása a XX. századi magyar irodalomban. A mindenre nyitott, értékre is, selejtre is kíváncsi vizsgálódást. A gyémánt és a salak mindenkori állagának bizonyítását, tárgyilagosan és hitelesen. Maradandóan. (Magvető) Sükösd Mihály aktualitáshoz. A Strand a Styx partján egy nemzetközi írószervezet római kongresszusán játszódik, középpontjában egy lengyel írónő. Diákmozgalmak évadán járunk, Párizsban, Rómában, Varsóban egyaránt összecsapások — ez a politikai légkör jellemzi a hátteret. S az előtér? Plasztikusan megrajzolt írófigurák, lengyel, magyar, olasz, német, spanyol... Manipulációk, megalkuvások, ravasz és okos manőverezések a politikával és személyes ellentétekkel telítődött írótalálkozón. És szerelem, fájdalmas emlékek tolulása: Luciy Goray, a könyv főszereplője elvesztett élettársa kitörölhetetlen nyomaival a lelkében kerül új barátok, ellenségek, intim kapcsolatok szerzésének már-már kivédhetetlen helyzetébe. Az író nem riad vissza tőle, hogy a különböző nézetek, jellemek ütköztetése során hol itt, hol ott keltsen ellenszenvet olvasóinak egyik vagy másik fajta táborában. Hol elítélteti, hol igazoltatja hőseivel a politikai indítékú manipulációkat, de úgy, hogy mindkét esetben hajlamosak lehetünk azt hinni: magának a szerzőnek a — folyton váltakozó — véleményével állunk szemben. Végtére is érdekes könyv. De nehéz egyértelmű rokonszenvvel nyilatkozni róla. (Magvető) Csala Károly STRAND A STYX PARTJÁN Wojciech 2ukrowski regénye Zukrowski az egyik legsikeresebb és legvitatottabb mai lengyel író. Foglalkozásait hosszan lehetne sorolni — újságíró, tüzértiszt,, kőtörő munkás, diplomata, haditudósító, országgyűlési képviselő volt eddigi élete során, amint a fordító Nemere István utószava is fölsorolja —, de mára mindez beleolvad legfontosabb hivatásába, a regényírásba. Mindenesetre vitathatatlanul kitetszik ebből a regényéből a vérbeli riporterre is jellemző vonzódása az 2E3 PAUSZTOVSZKIJ VILÁGA Dalos László könyve Megfontoltan merész ötlet a kiadó részéről, hogy ezt a könyvet Dalos Lászlóval íratták meg. Bátor volt Dalos is, hiszen csak kitűnő, gyakorló újságíró és nemkülönben kitűnő műfordító — Pausztovszkij ihletett fordítója — létére hivatásos irodalmárok elől elírja a témát. Úgy érzem, éppen Pausztovszkijhoz kötődő szenvedélye (az író miatt tanulta meg az orosz nyelvet) és az Írók világa sorozat műfaja hitelesíti a vállalkozást és a megbízást. A sorozat, kimondva-kimondatlanul, műfajilag a színvonalasan népszerűsítő, kedvcsináló esszékhez tartozik. Módszerében alapelv: megszerettetni az írót lehetőleg önmagával az íróval, naplóival, memoárokkal, a művekből kiszűrhető vallomás értékű részletekkel. Ezek értelmezése, a művekkel való kapcsolat felderítése e sajátos esszék íróinak dolga. A sorozat legjobb kötetei azok, amelyek az esszéírónak az alkotó iránti spontán vonzalmából születtek. Az előbb elmondott általánosságok Dalost is dicsérik, mert munkája ilyen vele és beleérző szenvedély eredménye, s ezért fog Pausztovszkij olvasására, új ráolvasására ösztönözni. Dalos aggályos és gondos műfordító. Erényeit esszéjében is megőrzi. Az életrajz, életmű és írói visszaemlékezések eltérő adatait tudományos gonddal igyekszik egyeztetni, hitelesíteni. Beleérző élmény- és hatásvizsgálata jó érzékkel bukkan rá az élet és életmű összefüggéseire, a belső alkotófolyamat valószínű útjára, az élménynek művé alakulására. Pausztovszkij, mint minden nagy alkotó, igyekezett megalkotni önnön életét, s Dalosnak sikerült követnie ezt a folyamatot. Figyelemre méltó, hogy a kitűnő sorozatban e munkával jelenik meg az első tanulmány szovjet szerzőről. (Európa) Csertői Oszkár A MEDVÉK ÉS ÉN Robert Franklin Leslie könyve Nevezzük emberség és „medveség” himnuszának? Könnyű Szürke Bagoly varázsos Két kicsi kódját emlegetni elődként: Leslie is (félvér) indián. S Roy Adamsont, hiszen a kanadai mackók örökbefogadása úgy, hogy utóbb „visszavadíthatóak” legyenek, hasonló ahhoz, ahogy ő nevelt kisoroszlánokat. Meg Konrad Lorenzet, Leslie is rengeteg etológiai ismeretet ad a medvék viselkedéséről. Sharley Mowat Ne féljünk a farkastól című könyvét,hiszen Leslie fő célja is az, hogy a „dúvadként” számon tartott medvék teljes oltalom alá kerüljenek... Ám az e könyvben tükröződő kapcsolat ember és állat között minden általam eddig ismerttől különbözik intenzitásban, átéltségben. Ez a félvér aranyásó, aki tanulmányaira gyűjtött pénzt a vadonban, amikor a három elárvult bocs évekre eltérítette a sorsát, egy fordított „Maugli-helyzetet” valósított meg, s ennek során mostohaanyai szerepe fokozatosan testvérviszonnyá alakult a három, egymástól jellemben annyira különböző védencével. Igaz, gyanakszom: olykor kerekített, tupírozott kissé őserdei négyesük megkapó történetén. Agitatív okból. Szívünkre akart hatni, ha már az észre hatni kevés: szerinte az ember létparancsa és érzése egyaránt kiáltóan a teljesebb és hatékonyabb természetvédelemért emel szót, s ezen belül minden vadászat megszüntetéséért, ha az nem a létfenntartást, élelemszerzést szolgálja, hanem a szórakozást. Mindez azonban inkább indítéka a könyvnek, mint állandó témája. S az A medvék — és én természetábrázolásával, egész etoszával, s a három mackó medvévé növekedésének és sorsának leírásával, megjósolható, fiatalok és felnőttek olyan alapkönyve lesz, amelyet minden nemzedék számára újra és újra kiadhatunk. (Gondolat) Lázár István RÉGI KÉPEK TITKAI I. Sz. Nyemilova könyve Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a könyvet, nagy önfegyelemmel olvastam végig, és nagy megkönynyebbüléssel tettem le. Majd hoszszan töprengtem azon, hogy vajon verejtékes munkával alkalmassá csiszolhatta volna a fordító és a szerkesztő a kéziratot magyarországi kiadásra? Azt hiszem, nem. A régi képek titkai sokszor nagyon érdekesek: ki festette és mennyiért; ha portré, kiről és kinek; milyenváltoztatásokat mutat ki a röntgensugár és ki változtatott; hol volt a kép és mit tudhatunk tulajdonosairól — mindez hallatlanul izgalmas lehet, ha nagy festők jelentős képeiről és érdekes egyéniségű megrendelőkről van szó. Mondjuk, Leonardóról, Giocondáról és a Mona Lisóról, mindenesetre hasonló nagyságrendű művekről. Csakhogy Nyemilova könyve kizárólag az Ermitázs gyűjteményének XVIII. századi francia képeivel foglalkozik. E század francia—orosz kapcsolatainak valóban nagy művelődéstörténeti jelentősége van, de a magyar olvasót mégiscsak kevéssé érdekelhetik az olyan ismeretek, mint: ,,Hogyanbírálta meg II. Katalin leányunokáinak Elisabeth Vigée-Lebrun által készített portréját?” vagy: „Ki volt a kalapos kislány Jean Veille portréján?” (Elárulom: nem Jelizaveta, hanem Jekatyerina Szoroganova. De azért ez sem egészen biztos.) A témák „mikrofilológiai” jellege nem lenne baj, ha kibontakozna belőlük Nagy Péter és Nagy Katalin Oroszországénak érzékletes rajza. Ám erről szó sincs, a szerző ahhoz a művelt szovjet olvasóhoz szól, aki feltételezése szerint ezt a világot jól ismeri. S így sajnos, ez a szépnek és sikeresnek szánt kiadvány a boltokban fog megporosodni. Hacsak nem tévedek, mint a könyvben említett művészettörténészek többsége. (Gondolat) Székely András :jíh !■ 'iz.Aifmifonu Itéjirh lillun Színház LÉGY JÓ MINDHALÁLIG Debreceni Hungária Kamaraszínház Menekülni a zabolátlan, még öncélúan kegyetlen gyerekvilágból, ahol gyerekterheket kell viselni, gyerektragédiákat kell átélni, belépni néhány pillanatra a felnőttek bonyolult és tisztátalan életébe, felérni, megérteni azt, bepiszkolódni, és már reménytelenül visszazuhanni a földre, zuhanni a szó szoros értelmében is. Ezt az utat kell végigjárnia Nyilas Misivel a színésznőnek és ez nagyon nehéz. Nehéz, mert Misivel különbözni kell, úgy kell mesebelien jónak lenni, mindhalálig, hogy közben a mese a színpadon ne egyszerűsödjön szentségfelmutatássá, tanmesévé. Különbözni kell, de nem idegenné, földöntúlivá válni. Nehéz azért is, mert egy érett színésznőnek kell hihetővé tennie egy kisfiú megérését, felnőttnek kell a gyerekséghez „felnőni”, és nőnek kell fiúként összeroppanni. A debreceni előadás Nyilas Misijének, Markovits Borbálának sírni is férfikönnyeket kell. A színésznő, azonban a saját könnyeit sírja ki.