Új Tükör, 1980. október-december (17. évfolyam, 40-51. szám)

1980-10-05 / 40. szám

apoti ajánlat Könyv ROVÁSOK Rába György versei .. tarka regéket nem gyűjthet er­refelé a vándor / tájadról igazmon­dó harangszó kondul fülébe / rend és tisztaság” — írta Rába György Kassákra emlékezve. Rend és tisz­taság, igazmondó harangszó kondu­­lása az ő költészete is, első köteté­től, Az Úr vadászatától a most meg­jelent Rovásokig. Magasrendű költészet ez; szikár, pontos és puritán. „Kezem fején ezek domborzata / nézd ez az én vidékem feszült tekintet és szem­­nél rebegése / az én történetem s ameddig lábam ér / ott a világ vé­ge hallgatok a volt-egyszer igazá­ról csak azt mondom neked amit látsz külön-külön a szivárvány, szí­neit”. Egyre tisztuló, tömör és szűk­szavú líra, mely magába fordulva, az egyéni létezés határai között is, a nagy egész létproblémáival viasko­dik. A kötetzáró Előszó a halálhoz gyö­nyörű összegezés. Kóda, melyben hal­lani véljük ifjúkori lírájának fénylő hangzatait: „Én boldogan halok egyetlen életemben / csillagomat magasztalom mert szabad léleknek születtem nem barbárnak. . Szép volt a fiatalság kiterjesztett szár­nyán lebegni , a feltörő lét menny­magasában / szép volt osztatlan tájon a nádas eredetét megtalálni / inga­tag kövek között életadó víz hűsé­gét Mindegyik reggel kinyitotta nekem könyvét füsti fecskepár űzte a réti héját / magára hagyott almafa mámorosan termett to­vább szép volt minden nap egy­­egy megvilágosodás”. Hatodik verskötete ez Rába Györgynek, aki négy évtizede van jelen irodalmi életünkben; költőként először — tizenhét esztendős korá­ban — a Nyugatban jelent meg, a felszabadulás után pedig az Újhold­­ban fellépett költőnemzedék egyik legmarkánsabb egyénisége. (Emellett az olasz és a francia költészet ava­tott tolmácsolója, kiváló irodalom­tudós, nagy értékű irodalomtörténeti monográfiák szerzője.) Életművének értő elemzése és méltó megbecsülése várat még magára. (Magvető) Major Ottó csak ez, az NSZK útja is, regények­ben elbeszélve, Bizóniától a Baader- Meinhof-korszakig. Böll hősei szépek és szegények, vagy csúnyák és szegények, vagy hí­vők és szegények, vagy gazdagok voltak, de most szegények, mert volt Hitler, volt háború és voltak a há­ború utáni évek, amikor sokan meg­gazdagodtak, de még többen nem gazdagodtak meg, egy csöppet sem. És vannak, akik nem gazdagok, de akiknek van lakásuk, vannak búto­­­raik, akiknek álmai nem forrón fel­falt hajdani kenyerekről szólnak, a korai évek kenyeréről, vagy arról az időről, amikor eltávozást kaptak a csapattól és ez az eltávozás örökre szóló lett; akik mindig szóra nyit­ják szájukat, és megmondják a vé­leményüket arról, aki nem igazán tiszta, rendes, illedelmes és tiszte­letre méltó; akik pontosan, mint a német vonatok, megjelennek a reg­geli és az esti misén, mert Németor­szág katolikus vidékein születtek, és őket Heinrich Böll talán még a dik­tátoroknál is jobban utálja, mert korai éveiből emlékszik, hogyan él­jeneztek a tiszták, rendesek, ille­delmesek és tiszteletreméltóak a diktátornak, aki egyszer s minden­korra megtanította az írót a diktá­torok gyűlöletére. Böll nem csupán Nobel-díjas író, hanem igazi nagy író is, és nem csu­pán nagy író, hanem német, ponto­sabban nyugatnémet író, talán a legnyugatnémetebb, sőt, legrajna­­vidékibb mind közül. Ez azt jelenti, hogy nagyon kell tudnia németül annak, aki fordítására vállalkozik, s aztán német precizitással kiirtania a magyar szövegből a germatiizmu­­sokat, a félreértett tájszavakat, az „akadémikus”-nak vélt értelmiségit vagy főiskolást, a „groschen”-nek írt tízpfennigest és a többit Ez a kemény munka viszont — sajnos — csak Bor Ambrusnak, a legújabb és legmaibb kisregény, a Katharina Blum elvesztett tisztessége átköltő­­jének sikerült tökéletesen. (Európa) Székely András les körű, témavilága színes, közelí­tésmódja reménykeltőn sokágú. Legelsőbb tehát ember- és életis­meretét kellene dicsérnem a szerző­nek, ha prózaírónál nem ez volna a természetes. Ezért inkább a rövid próza térfogatából is kicsillanó, biz­tos szerkesztői készségét emelem ki, amely ugyancsak vérbeli prózaírói alkatról tanúskodik, és ígér a jövő­nek jelentékeny epikai eredménye­ket, annál is biztosabban, mivel — mint a kötet néhány hosszabb írásá­ból is kitetszik — Csaplár Vilmos kitartón cserkészi az epika további fejlődésének útját, munkálja a pró­zaírás korszerű lehetőségeit. Fölfedező útja egyik nagy lelemé­nyének érzem a Hajcsik Imréné tu­lajdonát képező iratok című hosz­­szabb elbeszélését, a kihagyásos technika e végsőkig csupaszított re­meklését; száraz, tárgyilagos ható­sági okmányokból, sutácska, kezdet­leges magánlevelekből és fűzfaver­sekből összeróva magasodik föl előttünk egy szívszorító nagyregény épülete — negyvenöt kurta könyvol­dalba szorítva... Csaknem ilyen elemi erővel hat az olvasóra a kötet címadó histó­riája, és a Függelék című önélet­rajzi ihletésű írás; ezek is a no­vellisztika szorító pontjait feszege­tik, és terelik szerzőjüket — talán szándéka ellenére is — a nagyepika tágasabb terei felé. (Magvető) Bárány Tamás ártotta magát a napi politikába, szi­gorúan ragaszkodott ahhoz, hogy csak a megelőző századok hatalma­sainak szörnyű tetteiről beszéljen, s üzenjen a jelennek és a jövőnek. Tudta, hogy milyen porszem a kirá­lyi hatalom kezében. Pár évvel ké­sőbb a történelem őt igazolta. Elégnek bizonyult egyetlen tollvo­nás és volt-nincs színház Angliá­ban. (Európa) Köröspataki Kiss Sándor Rába György ROVÁSOK A kék szem és a rózsaszínű mellbimbó históriája ÉS SZÁJÁT NEM NYITOTTA SZÓRA Heinrich Böll kisregényei Hat, negyedszázad alatt megjelent kisregény, Böll írói és emberi fej­lődésének hű tükre, a katolicizmus­sal való belső viaskodástól az állam­­apparátus elleni haragig; de nem­ 2­3 A KÉK SZEM ÉS A RÓZSASZÍNŰ MELLBIMBÓ HISTÓRIÁJA Csaplár Vilmos rövid prózai írásai Végre egy mai elbeszéléskötet, ahol a részek nem gyöngítik az egészet; ahol nem a témavilág egykúrúsága variálja önnön kopárságát — végre ismét egy elbeszéléskötet, amelyet nem az ítészi szerep kényszere, ha­nem az elbeszélések sodra nem en­ged letenni a kézből! A szerencsés kezű válogatások sorsa e gyűjteményé, így együtt jó­val többet ad a két elbeszélés, mint az egyes darabok, elszórtan. Ez a kemény kohézió is a hivatott próza­íróról vall, kitűnő, egyéni hangú el­beszélőről, akinek érdeklődése szó­ WILL SHAKESPEARE John Mortimer regénye Nem először történik, de mindig ügyes húzás, ha egy regény éppen akkor jelenik meg, amikor a belőle készült filmsorozatot vetíti a tele­vízió. Mortimer könyve valamivel töb­bet nyújt a hatrészes filmnél. A több millió nézőből talán kerül har­mincezer olvasó, aki a keretjátékra is kíváncsi. Arra, hogy az egykor női szerepeket játszó John Rice most, a rettegett, szigorú puritánok uralma idején miként veti papírra Will Shakespeare történetét. Meg kell adni, Mortimer szócsöve, a szí­nésztárs John Rice igazán impo­nálóan eligazodik abban a sok szó­beszédben, amit színészektől, szol­gáktól, kocsmai ivócimboráktól, stratfordi szomszédoktól, özvegy Shakespeare-nétől hall, kicsit túl­ságosan is gördülékenyen mennek át ezek a mindenféle források folyé­kony forgatókönyvbe. De ez bocsánatos bűn a szemem­ben, mert vannak sodróan izgalmas részek is, ahol elfelejtünk akadékos­kodni, mert jobban érdekel, hogyan használták fel a gyanútlan színházat egy Erzsébet királynő ellen szerve­zett felkelés ideológiai előkészítésére. Shakespeare bölcs volt. Soha nem A KAUKÁZUS A NÉPEK HEGYE Boros János könyve Pirunda a Grúz SZSZK, az Abház ASZSZK területén van. Festői ten­geri nyaralóhely. A feliratok abház, orosz és grúz nyelvűek. Északabbra leljük a Karacsaj—Cserkesz Auto­nóm Területet, mellette a Kabard— Balkar ASZSZK-t. .. S összesen legalább félszáz nép lakja a Kauká­zust, s az itt beszélt nyelvek közül vagy 30—40 „őshonos”. Boros János könyve minderről­ zsúfolt, olykor igen nehéz. Lehetetlen volt ideális szerkezetet lelnie, hogy a „Kauká­­zia-tudomány” minden ága-bogával megismertethessen. A nagytáj föld­rajza, őstörténete, története, népes­­néptöredékei sorsa, s a mai, a szov­jet Kaukázusról adott baráti-ripor­teri kép — mindez célszerűnek tűnő részekre s fejezetekre tagolva, mégis néha parttalanul hömpölyög félezer oldalon. Több riport- és egy turis­taút, számos interjú s rengeteg for­rásmunka anyagát fogta össze, szí­nes motívumokkal élénkítve, sziszi­fuszi türelemmel s nagy szenve­déllyel. Legfőbb erénye pedig az, hogy nem vár végleg leszűrt tudo­mányos tételeket, hanem bőven is­mertet tudósi vitákat, nézeteltérése­ket, jelzi a nyitott kérdéseket, még ismeretlen tényezőket. Végül is: okos és hasznos kötet ez a Kaukázusról — ám némi hegymászói bátorság, el­­szánás kell meghódításához. Jóma­gam, stílszerűen, Pirundán olvastam el, a Kaukázus lábainál. S bár a nyaralásom idejéből elvett pár na­pot, ezért kárpótlást adott az érzés: nem vagyok idegen helyen. (Gon- Lázár István fi KRUKÍÍZUS é nepek hegye A KOFA ÉS A KÖLTŐ Színes szovjet film A szerelem csodákra képes. Egy ko­fával is megkedveltetheti Biok ver­seit, a harácsoló, feketéző, önző ném­­berből is vakmerő partizánt farag­hat. Ivan Samjakin író és Szamszon Szamszonov rendező feltétlenül bíz­nak a szerelem csodatevő erejében, az­ egész filmet ráépítik. Hősnőjük

Next