Új Tükör, 1982. január-március (19. évfolyam, 1-13. szám)
1982-01-03 / 1. szám
XIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1982. JANUÁR 3. TARTALOM A címlapon: Moór Marianna, a tévé szilveszteri műsorának egyik szereplője Farkas Tamás felvétele (összeállításunk a 37. oldalon.)____________ A hátlapon: Egyiptomi hercegnő, férjével Kékesdy Károly reprodukciója (Cikkünk a 18—19. oldalon.)________________ Heti ajánlat Kaján: B. Ú. É. K._______________________2-4 Hubay Miklós: Vence-i napló_______________5 Tamás Ervin: Nyúl a bokorban___________6—7 A pápai udvar káplánja (Örvös Lajos)_______8 Gunder Andersson: Aki megrágalmazta a rendőrséget Székely Dezső: Árnyékos oldal______________9 A mormon Róma (Kulcsár István)__________10 Kiss Dénes, Gyárfás Endre, Bíró József, Simai Mihály, Kerék Imre, Gyarmati Farkas Dezső versei______________________11 Rekordok______________________________12—13 Björnstjeme Björnson: Veszedelmes leánykérő A novellát Osztojkán Béla mutatja be Szántó Piroska: Topolánszky sírja_______14-15 Surányi Endre: A beszélő kutya Kunszabó Ferenc: Maszekban__________16-17 Pajzán és szerelmes szobrok (Székely András)_____________________18—19 Kubinyi Ferenc: Vita egy legendáról II. 20—21 6 fotós 6 képen 22 De rajt ne fogjanak . . . (Fekete Sándor)_________________________23 Bartókról Vasarely_____________________24—25 Moldova György: A kultúra támaszai Lilja Linko-Lind: Időrabló, idegtépő, pokoli hexaéder_________________________26 Becsomagolt asszonyok a kútnál (Székely András)________________________27 A meglepő Jókai (Köröspataki Kiss Sándor) Miss Arizona (Barabás Tamás) Miért nem nyílik már a sárga rózsa? (Székely Gabriella)__________________28-29 Az élet közbeszól (Balog János) Magyar művész, francia „halhatatlan" (Patkó Imre) A fogadtatás adatai (Révész Klára) Tévékrónika (Tamás István) A költő emlékezete (Melczer Tibor) 30—31 Rádió- és tévéműsor___________________32—33 72 óra mínusz 90 perc (Somos István) Ellenfél: Mark V., a sakkozógép (Linder László)_______________________34—35 Lábak: Tám László felvételei______________36 Szilveszteri előjelek___________ 37 Pickammny (Flórián Tibor) Rejtvény 38 Tamka Sirató Károly: Majomország_______39 Világ-Tükör Különleges egyetem (Nemere István) A rokongyűlölő milliomos bosszúja (Poor Edit)__________________________40-42 Hazai Tükör______________________________43 Horgászkarácsony (Nagy Miklós) Orvosi üzenetek______ 44 Levelezés E héten válaszol: (Barabás Tamás)_________45 Horgászok az iskolapadban (Hunyady Judit) Pofonok árnyékában (Bene Mihály)________46 Mondom, hogy Vence-ba készülök, egy jó barátom, aki épp itt nyaral, feleleveníti, amit Hatvanytól hallott, hogy gróf Károlyinál a pesti palotában annyit kabátot látott az előszobában, hogy azt hitte, nagy társaság van odabent, talán pártvezetőségi gyűlés. De a komornyik felvilágosította: ez mind a gróf úr kabátja. önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy vajon hány kabát birtokában döbbentette meg Hatvanyt Károlyi kabátkollekciója. Károlyi Mihály emlékirataiban ugyanis azt olvasom, hogy a fivérének 800 öltönye volt. Ezt megrovólag írja. Esztelenségnek tartja. Az is. * Károlyi emlékirataiban az egyik legfeledhetetlenebb oldal, ahogy leírja, hogyan vált meg utolsó felöltőjétől Londonban. — S hogy aztán mekkora ívben kerülte azt az ócskást, mert rajta kereste a kabát hiányzó övét... * „Márton, szent, született Pannóniában, tours-i püspök. Szülei pogányok voltak. Vitézsége mellett szelídségével, szívtisztaságával és a szegények iránt való részvétével tűnt ki. Amiens város kapujánál egy didergő koldusnak télen a kabátja felét adá.” (Révai Nagy Lexikona.) * „A világ legkisebb ebédlője” — mondja Károlyiné, ahogy ide-oda húzva a kis kártyaasztalt, végre sikerül a lábunknak helyet találni az asztallábak között. A két szemben levő falról két férfi néz farkasszemet egymással: Metternich és Kossuth, a Habsburg-ház kancellárja és a Habsburg-házat 1849-ben detronizálni merészelő magyar kormányzó. Találkoztak ők csakugyan egymással, még a kancellár szobájában, de itt e két rézbe metszett és idealizált portré, mint egy klasszikus élőkép mutatja be a konfliktust, mely a Szentszövetség nagyhatalmi egyensúlyrendszere és a szabad népek szuverenitásigénye között anynyiszor, de annyiszor újrateremtődik. — „Metternich rokonunk volt a Zichyek révén” — mondja a háziaszszony, mintegy magyarázatul, hogy ez a Proto-Kissinger is benéz a falról a levesestálba. Hogy Kossuth miért van itt, nem szorul magyarázatra: a Habsburg-házat másodszor detronizáló Károlyi egykori otthonában. Mindenki mondogatja mostanában, hogy közel járunk egy új háborúhoz. Közben a földtekén ma este is szorongva nézi a tévét az emberiség. E fölött a csöpp asztal fölött, a környező nagy csendben súlyosabbnak hat a háború fenyegetése, mint a vezércikkekben, vagy akár Schmidt kancellár figyelmeztetésében, amikor a már csak egy karnyújtásnyira levő új Szarajevót említette. Hiszen ebben a házban a falakat körbe lehetne dekorálni, az 1848 — „te csillag” — emlékét idéző metszetek mellett nagyon sok huszadik századi háború- és békecsináló képével, azon az alapon, hogy rokona, barátja vagy személyes ellensége volt a háziaknak. (Hogy Berchtold gróf — álmatlanságát elűzendő — ágyából kikelve, csak úgy lenge osztrák-magyarban Íróasztalához ül és a Szerbinának szóló ultimátumba még betold egykét vastag és elfogadhatatlan feltételt: ezt is az egyik Károlyi-emlékiratban — Berchtoldné révén szinte első kézből — olvastam, s eltűnődhettem azon, hogy — történeti szükségszerűség dogmája ide, a Gondviselésbe vetett hit oda — milyen semmiségek csúszhatnak be utolsó pillanatban egy világháború okai közé...) A hátamban Metternich Kelemen herceg — Csönd-hercegi — jelenlétét érzem. „Jaj nekem, ha visszanézek.” Világháború előtti csend volt az is. A legnagyobb forgószelek központjában, azt mondják, a levél se rezdül. * Ő szent a szalmakunyhók küszöbe, mert itt születnek a nagyok... (Petőfi) Károlyi Mihály szikár-szálas férfi volt. Ebbe a kis házba, ahol utolsó éveit élte, csak mélyen meghajolva léphetett be, olyan alacsony a bejárat szemöldökfája. Az ajtó mellett egy tenyérnyi márványtábla közli, hogy itt is halt meg. Egy Horatiusidézet helyesbíti ezt a tényt: „nem egészen”. A márványtáblácskát már elérte és befutja az itt oly gyakori kúszó muskátli parasztrózsaszín virága. Megfordítom magamban a Petőfi-verset: „Ó szent a szalmakunyhók küszöbe, mert itt halnak meg a nagyok ...” Ezen a küszöbön azóta is fejet hajtva lép át minden látogató. K ötszáz írót és költőt, festőt és szobrászt vendégeltek itt eddig Károlyi Mihály nevében. Nem „főúri” vendéglátással, hanem épp ellenkezőleg: aszkétikus körülmények közt. A fogyasztói és természetpusztító világban ez a nehezebb, ilyen körülményeket teremteni. Mondhatnám: ma ez a legnagyobb luxus. Provánsz daltelt mezői és erdei itt még olyanok, ahogy Petrarca láthatta őket. Egyetlen fa, egyetlen madár se hiányzik. Illenek ide a nyerskőből és fából rótt házak. Igazi remetelakók. Aki azért jön, hogy megtalálja a kifejezést, az üzenetét nemzedéktársai számára (vagy az ő nevükben), itt alkalma nyílik kontemplációra — mondjuk úgy: a dolgok alapvető újragondolására —, ami nélkül a legsikeresebb alkotás is rutinná fajulhat, vagy ami rosszabb: holmi bedolgozássá egy nagy és rosszízű-rosszvégű manipulációba ... Az Alapítvány névadója és háziasszonya életükkel és életükről tett vallomásaikkal bizonyítják, hogy lehetséges alapjaiban újjágondolni a világot és másik életet kezdeni benne. (Mondhatni: szentpálilag.) A világ négy sarkából idevetődő ötszáz, jobbára fiatal írót és művészt pár hónapos remeteségükben bizonyára segítette megújhodni ez a táj, és főleg az az ethosz, amely itt szinte kézzelfoghatóan érzékelhető — egy házaspár alakította ki ezt, a huszadik századi történelem alternatívái során mindig az igazság, és ezzel a lemondás útját választva. Egy finom sugárzásmérő bizonyára kimutatná az itt készült művekben ennek az ethosznak a hatását. A megnövekedett fogékonyságot igazságra, lemondásra. * Az a félezer (jobbára fiatal) művész és író, aki itt dolgozott az épp soron levő főművén, amikor erről a hegyről szétpillantott, nemcsak a tengerre láthatott el, hanem Magyarországra is. Páratlanul szép kilátás nyílik innen Magyarországra. Talán csak Rodostóból lehetett még ilyen szép. HUBAY MIKLÓS Vence-i napló