Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
1983-07-03 / 27. szám
apott ajánlat BABITS MIHÁLY Rába György kismonográfiája A tudományos ismeretterjesztés szándékával szerkesztett sorozatban íme, Babits is helyet kapott végre. Ez a szerény külsejű kis könyv valóban azért íródott, hogy elterjessze költőnk műveit, s költészetét a szó legnemesebb értelmében népszerűsítse. Minden hasonló igényű, a szélesebb közönséghez szóló életrajz számos kockázattal jár: a közérthetőség, illetve közérdeklődés mezsgyéjén kell szinte araszolnia, akkor is, ha végső célja az életmű mélyebb megközelítése. Szerencsénkre a költő és irodalomtudós Rába György személyében szavahihető hírnökre lelt Babits költészete; eszmevilágának fejlődését, életművének fölépülését napjainkban talán senki nem érti oly alaposan, filológiai pontossággal ; e költészet mélységeit és magasságait ugyanakkor nemcsak átérzi, de éreztetni is tudja az olvasóval. Ritka képesség — talán inkább adomány — tudósi hűvösséggel szólani arról a személyiségről, aki művészetével és emberségével évtizedeken át példát adott, hiszen nem titok: Rába költészetében meghatározó szerepe van Babits életművének, de magatartásának zsinórmértékéülis szolgált a Mester példája. Méltatást érdemel az író tárgyilagos hangja, egyszerű előadásmódja, ennek köszönhetően mindig elvezet a bonyolultnak tetsző kérdések teljesebb megértéséhez. E hatalmas életműről — s a korról, amelyben fogant! — még annak is keserves dolog hűvös fegyelemmel szólnia, aki nem áll olyan szorosan kötött közelségben Babits költészetével. Éppen ezért példátlan vállalkozás Rába munkája, aki most nem egy-egy részletkérdés filológus búváraként, s nem is Babits életművének monográfusaként állt elő. Az alig háromszáz lapos kis Babits életrajz megfogalmazásával is kiemelkedik a hasonló szándékú munkák sorából. Örömünkre szolgálhat, hogy a tudós költőről szóló művet tudós költő írta meg. (Gondolat.) Kiss Károly részünk, történetünk, történelmünk, mesénk, fényünk, igazunk s igazságunk. Teljességünk. S mivel vers is, nemcsak bennünk megbúvó árgyélus, nyilvánosságra lép, formát ölt. Nosztalgikusan is, tárgyszerűen is meghatározzuk, hogy „Sóvárad fölött, a Kerekhegyen. / De mondhatnám Endrebércét vagy Szénégetőt.” (Valahol ott) Mondhatnók, kik-ki a feljövetele „trigonometriai pontját”. Ahonnan az első, erős gondolat, mesebeli legkisebb, világgá kerekedett. Hogy közösséget leljen s közösségért szóljon. Király úgy szól, hogy kitetszik, „a Kétségek között önmagát Fölfaló, a lélek, már csak az értelemtől vár minden jövendölést” — de azért „a megérzés” sem hitványult el annyira, közvetíti a legegyszerűbb kérdést, „halljátok-e az éneket, szeretteim ...” A nyelvet kell hallaniuk, hallanunk, mely több a költészetnél, „mely megment, mely csoda mégis”. S a költészet vizsgája, hogy megmenti e „megmentő” nyelvet. Mert kitetszik, mindnyájan szólásért vagyunk. Akik szólunk s akik csak halljuk a szót. „Este jön szürkül bé / Tűzhelyeket seperj bé / Mert nem tudod ki jön bé ..Nemcsak népköltésbeli idézet. Példa, magatartás, Király László költészete nekem effélét rejt. S effélét mondott most, nem is jelképezve, ki. (Magvető) Kalász Márton JANICSÁRTEMETŐ Király László válogatott versei Mintha a költészetet el lehetne kezdeni valahol? Mintha nem volna meg már bennünk, föltetszésünk pillanatában ránk hagyatva? Mintha múlásunkkal nem öröklődné(n)k tovább? Ahogyan Király László, a kitűnő erdélyi költő, érti a költészetet, ez úgy igaz. S úgy a költészet nem egyszerűen vers, több annál. Igaz SZEGEDI ÖRÖKSÉG Péter László írásai Élvezettel olvastam ezt a könyvet. De közben — mit tagadjam? — gyakran eszembe jutott, vajon azoknak, akiket Szeged korántsem izgat annyira, mint engem, mondhatnak-e valamit e jórészt vidéki orgánumokban, elsősorban a Dél-Magyarországban és a Tiszatájban megjelent írások. Nos, én nekik is jó szívvel ajánlanám a gyűjteményes kötetet. Való igaz, a nyelvésznek indult, aztán irodalomtörténészként dolgozó szerző érdeklődési köre és munkássága szorosan az alföldi nagyvároshoz kötődik. Ahogyan másoknak szakterülete a középkor vagy a modern dráma, az ő tudományának Szeged a neve. Új könyvének lapjairól nemcsak irodalmárok, művészek lépnek elénk, hanem olyan emberek is, mint Csonka János, az első magyar robbanómotor készítője. Vagy éppen Rózsa Sándor. Vagy Homor István, aki hetekkel Röntgen felfedezésének bécsi bemutatója után Szegeden sikeresen kísérletezett a különös sugarakkal. Ám e könyv írásai korántsem csak szegedi érdekűek. Azok az írók, akikről a szerző legtöbbet beszél — természetesen Tömörkényről, Móráról és Juhász Gyuláról — rég áttör ÓRIÁSOK CSATÁJA Ludovic Kennedy könyve Ha valaki csak kicsit is érdeklődik a történelmi félmúlt eseményei iránt, kezébe veszi Ludovic Kennedy Óriások csatája című dokumentum-regényét. Kézbe veszi , és nem tudja letenni. Ment a szerző a második világháború egyik legdrámaibb tengeri manőverét, a brit Hood óriás csatahajó és a német hajóóriás Bismarck elsüllyesztésének történetét krimi izgalmassággal eleveníti meg. A könyv olvastán az a közhelyes igazság jut eszünkbe, hogy a rideg tények, a kérlelhetetlen adatszerűségek, hűvös rádiótelegramok, szürke térképvázlatok, a kevés számú túlélő tárgyszerű emlékezései bőségesen elegendők ahhoz, hogy ez a gazdag és tragikus adathalmaz valóban, kifundált krimit felülmúlóan izgalmassá váljék. Ehhez „mindössze” az szükségeltetik, hogy az író gazdaságosan kezelni tudja ezt az anyagot, hogy a történések, szinte filmszerűen egymás mellé vágva és egymással párhuzamosan haladva kísérjék az eseményeket az iszonyatos végkifejletig. Végül is a csata kimenetelét minden iskolásgyermek tudhatja, ámde kezdettől a végig a véletlen és a szükségszerűség különlegesen feszült es egyének lehetünk tanúi. Tanúi a brit és a náci hadigépezet hol olajozott, hol csikorgó működésének. És tanúi annak, hogy e gigantikus gépezetek aprócska csavarjai, az élő, eleven emberek mit gondoltak, éreztek a tragédia szörnyűséges végkifejletéig. Minden gondolattársítás némileg sántít, de az Óriások catája olvasásakor Truman Capote Hidegvértel-je is eszünkbe jut. No meg az, milyen jól tette az Európa Kiadó, hogy Balabán Péter kitűnő fordításában a magyar olvasók kezébe juttatta Kennedy könyvét. (Európa) Sípos Tamás a kockázatos akció. Kéthónapi munka után „csak” hajóágyúk, némi kerámia és más muzeális becsű tárgy kerül elő. S a víz alatti régészet módszertana gazdagodik — a legénység helyett. A méltán világhírű szerző új könyve egyszerre profi — és félamatőr munka: élmények és adatok óriási tömegét önti elénk, ám szinte bűnösen hanyag előadásban. Viszont: hallatlanul érdekes az, ahogyan elemzi, milyen is volt a korabeli spanyol állam és társadalom, bürokratizmusa, konzervativizmusa — majd pedig a rablott arany beáramlása — hogyan ásta meg a sírját, hogyan vetette vissza évszázadokkal fejlődését, miközben a nagy felfedezések hasznát jórészt a józanul kalmár Németalföld, továbbá Anglia zsebelte be, úgy, hogy ott azután el is indult a kapitalista fejlődés, miközben Spanyolország maradt a félbarbár feudalizmus állapotában. (A világtörténelem, a világgazdaság egyik legfélelmetesebb története ez, azzal a banális tanulsággal, hogy mit ér hódítás és kincs, nyersanyag vagy nemesfém ott, ahol a gondolkodás elveszti a haladás fonalát.) Végezetül: Cousteau e kötetét is együtt írta az 177-ben elhunyt régésszel, Philippe Dioréval, akiről a függelékből megtudjuk, hogy egész sor önálló műve is van a víz alatti régészetről. Rejtély, hogy ezekből magyarul miért nem jelent még meg egy sem. (Gondolat) Lázár István PÉTER LÁSZLÓ SZEGEDI ÖRÖKSÉG vm Couillou—Philippe Dio« KINCSKERESÉS A TENGER MÉLYÉN téri a Tisza-parti város határait. S aligha nevezhető csak helyi értékűnek például az a bravúros elemzés, amelyet Móricz Barbárok című novellájáról olvashatunk. És mások között szerepel e könyvben Petőfi Zoltán, a költő fia, Moholy-Nagy László, Krúdy Gyula, Veres Péter, Tamási Áron és Sík Sándor. S fölbukkan Babits, József Attila és Radnóti Miklós. Péter László végeredményben azt mutatja meg, mit adott Szeged az országnak. Kutatásainak eredményei épp ezért méltók mindazok figyelmére, akiket a magyar értékek foglalkoztatnak. (Szépirodalmi) Ökrös László KINCSKERESÉS A TENGER MÉLYÉN Jacques—Yves Cousteau és Philippe Diaié könyve önmagával is szüntelen vitázva e „züllés” fölött, Cousteau kapitány ez egyszer szakít a tudományos tengerkutatással, és a Karib-tenger korallszirtjei közt arany után fut. Egy spanyol gallion — a konok spanyol konkvisztádorok által öngyilkos módon túlhasznált, rég elavult vitorlástípusú nemesfém- és ékszerkincsét próbálja kimenteni (ha a talált roncs az a hajó; ha rakományát nem rabolták ki már előbb; ha nekik sikerül BÚJÓCSKA Népszínház Ritkán jelentkezik új műsorral a Népszínház táncegyüttese, mert a kamara létszámú társulat — az állandó országjárás mellett — folyamatos műhelymunkát végez, így minden programjuk egy-egy kísérleti időszak eredményeit viszi a kö-