Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)

1985-01-06 / 1. szám

uni­u­u­m­­­s A TÁBORNOK Száraz György korrajza Egyelőre a rohanó tempójú, sűrített, feszültségektől terhes kortörténeti betétek a csillogóbbak Száraz György Pálffy Györgyről szóló élet­rajzi kísérletében. A negyedszázada — koholt perben — elítélt, kivégzett főtiszt pályáját körülbelül 1939-ig követhetjük nyomon a könyvből, hol a hatalmas ismeretanyagot lendüle­tes esszéstílusban, publicista hevü­lettel görgeti a szerző. A kor előtér­be helyezése mégse jelenti, hogy az a kommunistává lett, szellemileg igé­nyes katonaember, kinek tragikus sorsa alkalmat nyújt a félmúlt tör­ténelmi méretű mozgásainak ábrá­zolására, mellékesen szerepel a szé­les kitekintésű műben. A látszólagos aránytalanság in­kább azt érzékelteti, hogy a befeje­zendő munka mennyire nagy, időt és teret ölelő vállalkozást sürget. Min­­denekelőttt pedig arról tanúskodik, hogy az 1949 szeptemberében lefo­gott, fasisztának bélyegzett hajdani Ludovika-akadémista (ki 1939-ben már kilépett a Horthy-hadseregből ) csak 1944-ben, Debrecenben ment vissza a demokratikus hadseregbe katonának, fölöttébb tipikus alak, korra jellemző személyiség. Mond­hatni olyan hős, kinek már lezajlott ,,regénye” írói elhatározás nélkül történt meg abban az életben, mely rajta kívül számos hasonló sorstár­sának lett életkerete. Száraz György nem titkolja érin­tettségét, megrendülését életregény­hőse s nemzedéktársai végzete, meg­hurcoltatása fölött. Távol tartja ma­gát attól az amatőr látásmódtól, amely feltételezi, hogy a dolgok másként is fordulhattak volna, mint ahogy véghez vitték azokat. Szakmai biztonsággal húzza meg a történel­mi-politikai erővonalakat, s hang­súlyozza az emberi tényezőket, ame­lyek szükségszerűen elvezethettek az ilyen politikuspályákig a Monarchia utáni Magyarországon. A magyar vi­lágot összetetten megérteni törekvő, ,, közgond­olkod­ásu­­nk hány­kol­ód­ásá­t önvád és önmagasztalás közt” a szer­zővel együtt megelégelő, a jelent köz­vetlen előzményeivel együtt látni akaró olvasók standard könyve lesz A tábornok, mikor elkészül. Az se lehetetlen, hogy később a drámaíró Száraz György is hasznát veszi majd nagyszabású kutatásainak. Amelyek persze nem adnak fölmentést a bű­nösöknek, de nem szolgáltatnak igaz­ságot a kívülállóknak, tudatlanok­nak és közömbösöknek sem. (Mag­vet°) Iszlai Zoltán természetesen forrott össze nála a magyar kereszténység múltjának emlékeivel. Ösztönös vonzalommal ábrázolta ezt a tájat, majd a Duna­kanyar, a pilisi hegyek természeti képét, s tudatos szeretettel mutatta be a tájban élő nép nehéz életét. Költészete valójában két gondolati és érzelmi forrásból táplálkozott: a kereszténységből és a mindenség szemléletéből. Puszta Sándor ke­reszténysége „tudós” vallásosság volt, erről tanúskodnak biblikus versei, igazi ereje mégsem teológiai művelt­ségében rejlett, inkább egyszerű hi­tében, abban a „népi” vallásosság­ban, amellyel a maga lelkipásztori munkája során találkozott. Juhász Gyula versei, Tamási Áron elbeszé­lései, Bálint Sándor szakrális nép­rajzi tanulmányai voltak elődei en­nek a „népi” vallásosságnak a felfe­dezésében, megszólaltatásában. És ehhez a vallásos érzéshez járult hoz­zá a mindenség szemlélete: a pap­költő a csillagos ég titkain, az embe­ri létezés törvényein elmélkedve pró­bált túlpillantani a természeten, az emberi lét körén költői munkássá­gának kései szakaszán mindinkább kibontakozott elmélkedő-gondolkodó hajlama, ekkor már nagyívű, szim­fonikus szerkezetű versekben pró­bált számot vetni költői és lelkészi tapasztalataival. Biztos erkölcsi érté­keket, evangéliumi emberszeretetet hirdetett, munkásságát, humanizmu­sát ezért becsülte meg irodalmi éle­tünk. (Magvető) Pomogáts Béla A TV FOKA Puszta Sándor versei A nemrég elhunyt Puszta Sándor vá­logatott versei egy bensőséges csend­ben eltelt emberi élet tapasztalatai­ról, felismeréseiről tudósítanak. A leányfalui plébános költői életműve szerves rendben épült, noha a tör­ténelem nemegyszer zavarta meg, kavarta fel ezt az életet. A tű foka költője a magyar líra klasszikus ha­gyományait követte, művesen meg­munkált költői képekben számolt be arról a kisvilágról, amelyet szere­tett. Világképének első alakítója a dunántúli táj volt, a somogyi dom­bok szelíd rajzolata, a pannon vi­dék történelmi kultúrája, amely oly­ an Vili. HENRIK UDVARÁBAN Mészöly Dezső és Rácz István könyve Úgy tűnhet, túlzás egy fotóst, aki mindössze Holbein-portrékat válo­gatott és reprodukált, egyszerre em­líteni kiváló fordítónkkal, aki a be­vezetőt írta, a verseket (XVI. száza­di angol költők, köztük a nyakazó hajlamú Henrik és az általa vér­padra küldetett Sir Thomas More — Morus Tamás — és Anna Boleyn verseit) válogatta, fordította és ma­gyarázta. De Mészöly Dezső aligha fogja ezt zokon venni, hiszen egy­részt Rácz István is ismert műfordí­tó, ha a régi finn költészetről van szó, másrészt ezt a képekből, lírai szövegekből és kis hanglemezből álló könyvtípust Rácz István találta ki valaha „hármashangzat” (Dreik­­lang-Bücher) néven. Mert ugyan a könyvnek az az alcíme, hogy „egy korszak arculata versekben és raj­zokban”, ám a királynak a lemezen felcsendülő életvidám szerzeményei szorosan hozzátartoznak a kor ar­culatához. Összetett volt ez a kor. A szigorú ceruzájú bázeli mester, Holbein raj­zain mindenki komoly és erkölcsös. Ugyanakkor az udvar „valóságos ta­lálkahelye lett a kontinensről érke­ző muzsikusoknak”, ahogy a lemezt ismertető Matina János írja. Volt itt életvidámság, egészen a vérpadig; még az erényes filozófus is azt val­lotta Utópiájában, hogy „a bölcsek házasságában is örömest látott nász­ajándék a szép lélek mellett a for­más termet”. A viktoriánus prüdé­­ria bizony nem Balassi kortársainak felfogását követte! (Helikon) Székely András HA NINCS FÉK, GÁZ VAN Cserhalmi Imre útinaplója Kamionsofőrökkel, nyolc-tíz or­szágban. A sofőrök a fontosak és nem a kamionok, mert Cserhalmi ezekről az emberekről írta szabály­talan (inkább montázsszerűt mon­danék) útinaplóját. Veszélyes és kellemes kalandok sorozata, és könnyedén előadott súlyos politi­kum ez a forgalmas szellemű könyv. A kamionosokról általában csak közhelyeket tudunk. Ritkán látja őket a család. Az életmódjuk érde­kes és veszélyes. „Foglalkoznak” olykor valutával is. Méltósággal képviselik a hazát és néha szégyent hoznak rá . .. Cserhalmi Imre köny­vében az emberek tárulnak fel, akik ezt a hasznos és lélekölő — néha testet is ölő — foglalkozást űzik, ül­tükben nyargalva az országokon, vámhivatalnokoknak kiszolgáltatva, időjárástól és időpontoktól szoron­gatva, belső viharzások hányattatá­saiban. Egy világszerte ismert magyar nagyvállalat, a Hungarocamion al­kalmazottai. Regényes utak és tárgyilagos in­terjúk kollázsa az útinapló. Szeszé­lyességében kiérlelt és rendezett gondolatok. Szaggatottságában for­materemtő készség. Kitűnően meg­figyelt és ábrázolt karakterek. S mindig csak a haza, idegen vidé­kekről is, amint a kamionok sofőr- és utasüléséről látszik. Az idegek­ben, a szívben, a gondolatokban. Egy felelős és okos utas izgalmas észrevételei, kritikája, megértése, humora, komolysága van. Izgalmas olvasmány. (Kossuth) Tamás István Lima nincs fék, KABOS-SHOW Vidám Színpad „A műsor nem rólam szól — nyi­latkozta Kabos László a Pesti Mű­sorban —, én csak megpróbálom fel­mutatni, eltáncolni, elénekelni azt, ami az elmúlt évtizedekben rám ra­gadt ebben a műfajban.” Azt hiszem, a nyilatkozó téved: róla szól bizony ez a műsor. Nem arról, hogy mi „ra­gadt rá”, hiszen az nem is olyan sok. Lehet, hogy ma valamivel jobban, rutinosabban énekel s táncol, hatá­sosabban tréfál s poentíroz, mint kezdő korában. Ám szinte ugyan­olyan erős egyéniség, karizmatikus jelenség volt már akkor is, ugyan­úgy, min­t ma. Csaknem negyven éve­­;s ha a világtörténelem kényszerker­tészkedéssel s még kényszerűbb mauthauseni tartózkodással le nem vágja pályájának lehetséges első éveit, akkor több is lehetne negy­ven esztendőnél­ ugyanolyan sikerrel, s majdnem azonos színvonalon szó­rakoztat. Egyfolytában a közönség kedvence, mindig a legnépszerűbbek szűk listájára írható a neve. Álló­csillag, s még a legbőszebb Fradi­­drukkerek sem vonják meg tőle sze­­retetüket. Többen próbálták megfej­teni a titkát, de ez mindig legfel­jebb csak részletesen sikerült. Talán az a titok nyitja, hogy sugárzik belő­le, ő is szereti a közönséget s ezt le­hetetlen nem viszonozni. Talán az, hogy öniróniája sikerei csúcsán sem hagyja el soha, hogy maga leégeté­­sére, kicsúfolására és pórul járatá­sára mindig akad szava. Ez a Kabos László nevű igen sze­­retetre méltó és nagyon eredeti egyé­niség nyilvánul meg most jó néhány oldaláról, egy Kalmár Tibor által imponáló látványossággal, ötletgaz­dagon rendezett show-ban. Broad­­way-revü-imitációtól kabaréjeleneten át közönségjátékig, sok változatban szórakoztatják a közönséget, ha nem is mindig egyenletes színvonalon: a második részben lényegesen jobban, mint az elsőben. E játékban Kabos­­nak jó partnere a vonzó külsejű Ur­­bán Erika, a bravúros Kabos-után­­zatot produkáló Gyukár Tibor és mások. Régi (örökzöld) slágerek és (slágernek ígérkező) új számok töm­kelege hangzik el, valamennyien Sze­nes Iván írt szellemes fordulatokban és játékos ötletekben bővelkedő, kellemes versszöveget. Vendégként Csikós Attila tervezte a látványos díszleteket, Blum József és (alkalmi) zenekara kiválóan működött. S az utolsó szó is az ifjonti bájú, ellen­állhatatlan egyéniségű Kabost illes­se: érdemes volt érte, neki, körülöt­te forgó show-t csinálni. Barabás Tamás

Next