Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)
1985-01-06 / 1. szám
uniuums A TÁBORNOK Száraz György korrajza Egyelőre a rohanó tempójú, sűrített, feszültségektől terhes kortörténeti betétek a csillogóbbak Száraz György Pálffy Györgyről szóló életrajzi kísérletében. A negyedszázada — koholt perben — elítélt, kivégzett főtiszt pályáját körülbelül 1939-ig követhetjük nyomon a könyvből, hol a hatalmas ismeretanyagot lendületes esszéstílusban, publicista hevülettel görgeti a szerző. A kor előtérbe helyezése mégse jelenti, hogy az a kommunistává lett, szellemileg igényes katonaember, kinek tragikus sorsa alkalmat nyújt a félmúlt történelmi méretű mozgásainak ábrázolására, mellékesen szerepel a széles kitekintésű műben. A látszólagos aránytalanság inkább azt érzékelteti, hogy a befejezendő munka mennyire nagy, időt és teret ölelő vállalkozást sürget. Mindenekelőttt pedig arról tanúskodik, hogy az 1949 szeptemberében lefogott, fasisztának bélyegzett hajdani Ludovika-akadémista (ki 1939-ben már kilépett a Horthy-hadseregből ) csak 1944-ben, Debrecenben ment vissza a demokratikus hadseregbe katonának, fölöttébb tipikus alak, korra jellemző személyiség. Mondhatni olyan hős, kinek már lezajlott ,,regénye” írói elhatározás nélkül történt meg abban az életben, mely rajta kívül számos hasonló sorstársának lett életkerete. Száraz György nem titkolja érintettségét, megrendülését életregényhőse s nemzedéktársai végzete, meghurcoltatása fölött. Távol tartja magát attól az amatőr látásmódtól, amely feltételezi, hogy a dolgok másként is fordulhattak volna, mint ahogy véghez vitték azokat. Szakmai biztonsággal húzza meg a történelmi-politikai erővonalakat, s hangsúlyozza az emberi tényezőket, amelyek szükségszerűen elvezethettek az ilyen politikuspályákig a Monarchia utáni Magyarországon. A magyar világot összetetten megérteni törekvő, ,, közgondolkodásunk hánykolódását önvád és önmagasztalás közt” a szerzővel együtt megelégelő, a jelent közvetlen előzményeivel együtt látni akaró olvasók standard könyve lesz A tábornok, mikor elkészül. Az se lehetetlen, hogy később a drámaíró Száraz György is hasznát veszi majd nagyszabású kutatásainak. Amelyek persze nem adnak fölmentést a bűnösöknek, de nem szolgáltatnak igazságot a kívülállóknak, tudatlanoknak és közömbösöknek sem. (Magvet°) Iszlai Zoltán természetesen forrott össze nála a magyar kereszténység múltjának emlékeivel. Ösztönös vonzalommal ábrázolta ezt a tájat, majd a Dunakanyar, a pilisi hegyek természeti képét, s tudatos szeretettel mutatta be a tájban élő nép nehéz életét. Költészete valójában két gondolati és érzelmi forrásból táplálkozott: a kereszténységből és a mindenség szemléletéből. Puszta Sándor kereszténysége „tudós” vallásosság volt, erről tanúskodnak biblikus versei, igazi ereje mégsem teológiai műveltségében rejlett, inkább egyszerű hitében, abban a „népi” vallásosságban, amellyel a maga lelkipásztori munkája során találkozott. Juhász Gyula versei, Tamási Áron elbeszélései, Bálint Sándor szakrális néprajzi tanulmányai voltak elődei ennek a „népi” vallásosságnak a felfedezésében, megszólaltatásában. És ehhez a vallásos érzéshez járult hozzá a mindenség szemlélete: a papköltő a csillagos ég titkain, az emberi létezés törvényein elmélkedve próbált túlpillantani a természeten, az emberi lét körén költői munkásságának kései szakaszán mindinkább kibontakozott elmélkedő-gondolkodó hajlama, ekkor már nagyívű, szimfonikus szerkezetű versekben próbált számot vetni költői és lelkészi tapasztalataival. Biztos erkölcsi értékeket, evangéliumi emberszeretetet hirdetett, munkásságát, humanizmusát ezért becsülte meg irodalmi életünk. (Magvető) Pomogáts Béla A TV FOKA Puszta Sándor versei A nemrég elhunyt Puszta Sándor válogatott versei egy bensőséges csendben eltelt emberi élet tapasztalatairól, felismeréseiről tudósítanak. A leányfalui plébános költői életműve szerves rendben épült, noha a történelem nemegyszer zavarta meg, kavarta fel ezt az életet. A tű foka költője a magyar líra klasszikus hagyományait követte, művesen megmunkált költői képekben számolt be arról a kisvilágról, amelyet szeretett. Világképének első alakítója a dunántúli táj volt, a somogyi dombok szelíd rajzolata, a pannon vidék történelmi kultúrája, amely oly an Vili. HENRIK UDVARÁBAN Mészöly Dezső és Rácz István könyve Úgy tűnhet, túlzás egy fotóst, aki mindössze Holbein-portrékat válogatott és reprodukált, egyszerre említeni kiváló fordítónkkal, aki a bevezetőt írta, a verseket (XVI. századi angol költők, köztük a nyakazó hajlamú Henrik és az általa vérpadra küldetett Sir Thomas More — Morus Tamás — és Anna Boleyn verseit) válogatta, fordította és magyarázta. De Mészöly Dezső aligha fogja ezt zokon venni, hiszen egyrészt Rácz István is ismert műfordító, ha a régi finn költészetről van szó, másrészt ezt a képekből, lírai szövegekből és kis hanglemezből álló könyvtípust Rácz István találta ki valaha „hármashangzat” (Dreiklang-Bücher) néven. Mert ugyan a könyvnek az az alcíme, hogy „egy korszak arculata versekben és rajzokban”, ám a királynak a lemezen felcsendülő életvidám szerzeményei szorosan hozzátartoznak a kor arculatához. Összetett volt ez a kor. A szigorú ceruzájú bázeli mester, Holbein rajzain mindenki komoly és erkölcsös. Ugyanakkor az udvar „valóságos találkahelye lett a kontinensről érkező muzsikusoknak”, ahogy a lemezt ismertető Matina János írja. Volt itt életvidámság, egészen a vérpadig; még az erényes filozófus is azt vallotta Utópiájában, hogy „a bölcsek házasságában is örömest látott nászajándék a szép lélek mellett a formás termet”. A viktoriánus prüdéria bizony nem Balassi kortársainak felfogását követte! (Helikon) Székely András HA NINCS FÉK, GÁZ VAN Cserhalmi Imre útinaplója Kamionsofőrökkel, nyolc-tíz országban. A sofőrök a fontosak és nem a kamionok, mert Cserhalmi ezekről az emberekről írta szabálytalan (inkább montázsszerűt mondanék) útinaplóját. Veszélyes és kellemes kalandok sorozata, és könnyedén előadott súlyos politikum ez a forgalmas szellemű könyv. A kamionosokról általában csak közhelyeket tudunk. Ritkán látja őket a család. Az életmódjuk érdekes és veszélyes. „Foglalkoznak” olykor valutával is. Méltósággal képviselik a hazát és néha szégyent hoznak rá . .. Cserhalmi Imre könyvében az emberek tárulnak fel, akik ezt a hasznos és lélekölő — néha testet is ölő — foglalkozást űzik, ültükben nyargalva az országokon, vámhivatalnokoknak kiszolgáltatva, időjárástól és időpontoktól szorongatva, belső viharzások hányattatásaiban. Egy világszerte ismert magyar nagyvállalat, a Hungarocamion alkalmazottai. Regényes utak és tárgyilagos interjúk kollázsa az útinapló. Szeszélyességében kiérlelt és rendezett gondolatok. Szaggatottságában formateremtő készség. Kitűnően megfigyelt és ábrázolt karakterek. S mindig csak a haza, idegen vidékekről is, amint a kamionok sofőr- és utasüléséről látszik. Az idegekben, a szívben, a gondolatokban. Egy felelős és okos utas izgalmas észrevételei, kritikája, megértése, humora, komolysága van. Izgalmas olvasmány. (Kossuth) Tamás István Lima nincs fék, KABOS-SHOW Vidám Színpad „A műsor nem rólam szól — nyilatkozta Kabos László a Pesti Műsorban —, én csak megpróbálom felmutatni, eltáncolni, elénekelni azt, ami az elmúlt évtizedekben rám ragadt ebben a műfajban.” Azt hiszem, a nyilatkozó téved: róla szól bizony ez a műsor. Nem arról, hogy mi „ragadt rá”, hiszen az nem is olyan sok. Lehet, hogy ma valamivel jobban, rutinosabban énekel s táncol, hatásosabban tréfál s poentíroz, mint kezdő korában. Ám szinte ugyanolyan erős egyéniség, karizmatikus jelenség volt már akkor is, ugyanúgy, mint ma. Csaknem negyven éve;s ha a világtörténelem kényszerkertészkedéssel s még kényszerűbb mauthauseni tartózkodással le nem vágja pályájának lehetséges első éveit, akkor több is lehetne negyven esztendőnél ugyanolyan sikerrel, s majdnem azonos színvonalon szórakoztat. Egyfolytában a közönség kedvence, mindig a legnépszerűbbek szűk listájára írható a neve. Állócsillag, s még a legbőszebb Fradidrukkerek sem vonják meg tőle szeretetüket. Többen próbálták megfejteni a titkát, de ez mindig legfeljebb csak részletesen sikerült. Talán az a titok nyitja, hogy sugárzik belőle, ő is szereti a közönséget s ezt lehetetlen nem viszonozni. Talán az, hogy öniróniája sikerei csúcsán sem hagyja el soha, hogy maga leégetésére, kicsúfolására és pórul járatására mindig akad szava. Ez a Kabos László nevű igen szeretetre méltó és nagyon eredeti egyéniség nyilvánul meg most jó néhány oldaláról, egy Kalmár Tibor által imponáló látványossággal, ötletgazdagon rendezett show-ban. Broadway-revü-imitációtól kabaréjeleneten át közönségjátékig, sok változatban szórakoztatják a közönséget, ha nem is mindig egyenletes színvonalon: a második részben lényegesen jobban, mint az elsőben. E játékban Kabosnak jó partnere a vonzó külsejű Urbán Erika, a bravúros Kabos-utánzatot produkáló Gyukár Tibor és mások. Régi (örökzöld) slágerek és (slágernek ígérkező) új számok tömkelege hangzik el, valamennyien Szenes Iván írt szellemes fordulatokban és játékos ötletekben bővelkedő, kellemes versszöveget. Vendégként Csikós Attila tervezte a látványos díszleteket, Blum József és (alkalmi) zenekara kiválóan működött. S az utolsó szó is az ifjonti bájú, ellenállhatatlan egyéniségű Kabost illesse: érdemes volt érte, neki, körülötte forgó show-t csinálni. Barabás Tamás