Új Tükör, 1987. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)
1987-01-04 / 1. szám
Könyv AZ ÉN KÉPEM Dukai Takách Judit válogatott versei Az irodalmi és történelmi múltú város, Sárvár, halálának 150. évfordulóján, verseinek bibliofil kiadványával emlékezett a költőre. Dukai Takách Judit (1795—1836) „távol a nagyvilág fényes lármájától" a csendes kis vasi faluban. Dukán, később Felsőpatyon élt, ott, hol „a szép Rába a virágos rétek partjait locsolja”. De verseinek nemes ötvözetű, szép hangú lírája messze túljutott szülőföldje határain. Mély érzelmű lélek, aki megkapó szépséggel és őszinteséggel tárja fel előttünk szívének minden örömét és bánatát. A kötet címadó versében írja: Magyar születésem a magával 7"Z ! Hogy természetem szomorú, mint Vidám A költőnő korai ,éves költőivel tartott Csőlátót Berzsenyi Dániel, aki közeli rokona volt, gyakran kereste fel otthonát Kazinczy Ferenccel sűrűn váltott levelet. És 1817-ben a keszthelyi Helikon Ünnepségeken Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Pálóczi Horváth Ádám és más jeles írók, költők társaságában ott volt Dukai Takách Judit is. A magányosság érzése régen sem volt ismeretlen. De feloldása elsőként mindig hordozóján múlik. Megszívlelendők szavai: „Óh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek, Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok; Kellemes körében kis házinépemnek Érzem, hogy feleség s édesanya vagyok”. A verseket Papp János válogatta. (Sylvester János Könyvtár) Fónyad Ernő JÖTTEM, LÁTTAM . . . VESZTETTEM? Székely Éva könyve Férfiakról ír új könyvében Székely Éva. Férfiakról, akikkel hosszabbrövidebb ideig szorosabb vagy lazább kötelékbe összehozta a sors. Szerelmeiről, barátairól, főnökeiről, kollégáiról, sporttársairól. E kapcsolatok egy része, ahogyan könyve címében a harmadik szó a kérdőjel ellenére is sejtetni engedi, nem bizonyult sikeresnek. Néhány keserves pillanatában, meggyötörten a szerző mintha úgy érezné, a férfi—nő kapcsolatban vesztes csak a nő lehet. Nem így van persze. Mindannyian vesztesek vagyunk. És magától értetődően: győztesek is. Ahogyan, mint a kis kötetből is kiderül, maga Székely Éva is éppúgy átélte a győzelem diadalmas érzését szerelemben, munkában, sportban, barátságban, mint a vereség leverő kábulatát. Székely Éva bölcs és derűs lélek. Kiegyensúlyozott egyéniség, képes bizonyos magasságból és távolságból tekinteni a világra, s ahogyan a férfiakat, önmagát is bájos és üdítő iróniával szemléli. Mentes minden egyoldalúságtól és elfogultságtól, a harcias dogmatikusságtól pláne. Könyvét odaadó kíváncsisággal és őszinte elismeréssel olvastam. Székely Éva érdekesen ír, frissen és elevenen, élményeit jó érzékkel alakítja formás anekdotákká, a befejezésben ügyesen elhelyezett poénokkal. Csakhogy — s ezt sincs okunk elhallgatni — amíg a szerző első könyvének — Sírni csak a győztesnek szabad! — komoly, nagy tétje volt, az olimpiai győzelem vagy vereség, azaz ha tetszik, a nemzet dicsősége, addig ennek a nyilván első nagy siker ihletésére született második könyvnek már nincs meg ez a tétje. A léc itt kétségtelenül alacsonyabbra van állítva. (Magvető) Ökrös László még, amely arra kényszeríti, hogy alig-barátságait, alig szerelmét odahagyva elinduljon délre, ősei szülőföldjére. Célja nem más, mint megkeresni azokat a gyökereket, amelyek a jelent legalább valamelyest megmagyarázzák, illetve elfogadtatják vele — mondanám, ha nem félnék attól, hogy ezzel megtévesztem az olvasókat. Mert Morrison könyve semmivel sem rokonítható kevésbé, mint épp a Gyökerekkel, Alex Haley népszerű, „tévésítve” is közismert családkrónikájával. Ez a mű ugyanis nem annyira külső, mint belső történésekben, nem annyira izgalmas fordulatokban, mint gondos jellemrajzokban és lélektani árnyalatokban gazdag. A fordítás Molnár Katalin nyelvi leleményekben gazdag munkája. (Magvető) Petrőczi Éva SALAMON-ÉNEK Toni Morrison regénye Latin-Amerika és a mágikus realizmus — ezt a párosítást már volt időnk megszokni. Toni Morrison amerikai néger írónő jóvoltából most ugyanennek a regényírói stílusnak (vagy inkább munkamódszernek, szemléletmódnak ...) USA- beli változatával találkozhatunk. Ifjabb Malcolm Dead (gyerekkori csúfnevén: Tejes!) a néger felső tízezerhez tartozik. Apja gazdag, bár meglehetősen kusza előéletű üzletember, zűrzavaros családi kapcsolatokkal. Ez a talajtalanság lesz aztán a fiú igazi öröksége. Az örök- Bessenyei József A HÉTTORONY FOGLYA Bessenyei József könyve „Maga Maylád Ferdinánd király pártján állott, de Erdélyben, ahol birtokai feküdtek, ez a párt igen visszaszorult, és mindenki előtt nyilvánvaló lett, hogy Ferdinánd uralma nem tud gyökeret verni ott. Ezért Maylád, hogy birtokait megtarthassa, Szapolyaihoz kívánt pártolni. Másképpen állt a dolog a pillanatnyilag. Szapolyait támogató Nádasdyval. Ő házasodni készült, s választottjának, a dúsgazdag Kanizsai Orsolyának birtokai Nyugat- Magyarországon feküdtek, Ferdinánd országrészében. Érdekei azt diktálták, hogy visszatérjen a Habsburg-táborba. Meg is állapodtak Berzencén, hogy Maylád átsegíti Nádasdyt Ferdinánd oldalára, Nádasdy pedig megkönnyíti Maylád átállását Szapolyaihoz . ..” Hát így . Így ment ez, egy hazáért, ámde leginkább kinek-kinek a maga javára, a három részre szakadt Magyarországon, Mohács után. E kor magyar főurainak, amikor a mohó török, a fél Európában érdekelt, mégis, vagy épp ezért oly sebezhető német (osztrák) Habsburg és a ,,nemzeti'’ király. Szapolyai János, majd csecsemő fia egymást sértő érdekszféráinak labirintusában talpon próbáltak maradni, ezer a mentségük. Alig tehettek másként. Ártatlanságuk mégsem mondható ki. És ha van deheroizáló magyar történetírás, akkor — akarja, nem akarja — erre ítéltetik, aki igaz kíván adni enyingi Török Bálintról E nagyhatalmú, vitéz, bátorsággal annyiszor pártot változtató úr — kisnemesi sorból családja csak nemrég emelkedett ki — nem volt ugyan, mint egyesek vélik, II. Lajos elveszejt őse Mohácsnál ám ennél alig kevésbé káros utóhatású cselekedetek sokaságát elkövette Bessenyei József arról is megemlékezik, hogy alakja miként di KIRÁLYOK AZ ALAGÚTBAN Huszti Péter írásai Szóformába önteni a pillanatot, újraidézni a változást, melyet elindítanak a szerepek, féltve dédelgetni a barátságokat, megörökíteni a rácsodálkozást városokra és tájakra, egyáltalán: minél több bensőséget átmenteni a foglyul ejtett múltból a csalogató jövőbe — ennyi és nem több Huszti Péter írói ambíciója. Ha poétikus lendület feszítené, mindenekelőtt versek születnének ebből az ösztönzésből. Alkata azonban költőkénél elgondolkodóbb. Prózába fog tehát, láttatóba, fegyelmezetten érzelmesbe. Nem tagadja, hogy Illés Endre iskolájába járt stílust ellesni, élményt sűríteni. Az író távolságtartó személytelenségét mégsem kísérelte — mint jelmezt — ráölteni személyiségére. Melegszívű személyességét, hű ragaszkodásait — akár cserépkannák a teaaromát — szerencsésen érvényre juttatja. Amikor főhős magáról beszél, példás a szerénysége. Holott sorban abszolválta a megtisztelő színpadi feladatokat. Róluk illő komolysággal tűnődik, elemez, összegez. Derűs öniróniáját fölszabadítják a különleges karakterszerepek. Könnyed eleganciát hoznak ki belőle a nagy komédiás egyéniségek; azért kell írnia, mert e pazarlón adakozó színjátékos másokban önmagát keresi. (Szépirodalmi) Iszlai Zoltán Kovács Attila (szoknyaszerepben) és Bakonyi Ilona (nadrágszerepben) csőült meg mégis, a hozzá hű Tinódi Lantos Sebestyén, a benne a hős katonát joggal ünneplő közvetlen utókor és persze Gárdonyi Géza jóvoltából. Ám aligha véletlen, hogy teljes — kíméletlen? igazsághű? — életrajza most készült először. Keserű kedvvel írott, keserű szájízzel olvasható csak. (Helikon) Lázár István Színház OFFENBACHEGYFELVONÁSOSOK Pécsi Nemzeti Színház A pécsi operatársulat meglepő produkcióval avatta fel a Kamaraszínház stúdiótermét: Offenbach két orfeumoperáját mutatta be Éry-Kovács András rendezésében. A két vak és a Tulipatan szigete jóformán ismeretlen műnek számít a hazai repertoárban, mint ahogy az előadás stílusa is újdonság; szokatlan, hogy a nézők gyertyafényes