Turistaság és Alpinizmus, 1918 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám

Pár száz lépésnyire az állomás mellett elhaladó törvényhatósági utat követjük, aztán balra kanyarodunk be a hüs edőbe. Sürü fenyvesek, majd lomblevelű őserdők, közben kis havasi tisztások váltakoznak az el nem téveszthető meredek ösvényen. Sok helyen a páfrányok alkotnak valóságos kis erdőséget. Jó magasan haladunk már, amint az egyik tisztásról a Veport megpillantjuk E helyről még oly formációt mutat, mint egy hegyes kúp, csak később tűnik elénk jelleg­zetes koporsó alakjával, amikor már áthaladunk a gerincélen és a Rimamurány-Salgó- tarjáni vasmű részvénytársaság által felállított menházhoz érünk A házikó ősfenyvesektől körülvett tisztáson, jéghideg vizű forrás mellett áll a Vepor sziklái aljában. Pattogó tűz mellett sokáig elbeszélgetünk a menház előtt a csendes nyári éjsza­kában. Aztán a kandalló tüzétől átmelegitett szobában illatos szénán nyugovóra térünk. Amint kandallónk tüze elhamvad, az ablakon be-be rezzenő villámlás veszi át a világítás szerepét, mind jobban erősbödő morajlástól követve. Hajnalra az éjjeli zivatarnak semmi nyoma. Amint három órakor kilépünk a menházból a csillagos éjbe, a felhők csak a messze látóhatáron úszkálnak még itt-ott a völgy felett. A menháztól balra az erdő szélén haladunk lámpásink gyenge világánál Ott ahol megérkeztünkkor az erdőből a tisztásra kiléptünk, ismét behatolunk a fenyvesbe és egészen a gerincéiig botorkálunk. Balra kanyarodva, mindenütt az élen, a Gömör és Zólyom határán levő vágást követve, félóra alatt a Vepor szikláinál találjuk magunkat. A felmenetelt a sziklafalaktól jobbra eső, eléggé felismerhető meredek ösvényen kezdjük meg és kikanyarodva a sziklaélekre, néhol eléggé exponált, de veszélytelen helyeken kapaszkodunk toronyiránt fölfelé. Hajnali négy órakor már a tetőn vagyunk Lehevere- dünk a sziklalapokra s várjuk a nap felkeltét. Kár, hogy a sziklák közül itt ott előtörő fenyők évről-évre jobban elzárják a teljes kilátást, úgy hogy a csúcs különböző pontjaira kell vándorolnunk, hogy az egész kör­képet beláthassuk Pedig a Vepor tetejéről teljes bepillantásunk van Gömör, Zólyom, Liptó és Szepes vármegyék egész hegyvilágába. Szemben előttünk a Királyhegy előhegyénél a Kralova skálá nál bukkan fel a nap mint egy vékony aranyszínű tüzvonal. Rövid idő múltán glóriával ragyogja be a Gerlahfalvi csúcs, a Koncsiszta, Tupa, Oszterva és Kriván ormait. A Gerlahfalvi katlan még hóval telitetten fehérük felénk. Erősen erezettek még a Liptói Tátra hegyei is. Gyönyörű kilátásunk van a Gyömbérre, a Fabova Holára, a Nagy és Kis Fátrára. A végtelenbe látszik eltűnni az egymás fölé emelkedő hegyhátak nagy tömege. Visszafele az utat az ellenkező oldalon, Klenócnak tesszük meg. Kitérünkaz Oltár- nóra, amelyre az ösvényt kék jelzés mutatja. Egy hatalmas vándorkő ez a hegytetőn. A monda szerint őseink áldozati oltárnak használtak. Ettől ered elnevezése is. Az Oltárnó környéke a Vepor „virágos kertje “ A rózsaszínű és fehér apró szalma­virágok számtalan válfaja, fehér és lila orchideák, piros kankalin, sárga gyűszűvirág és kék companullák intenek búcsút felénk a havasi réten, amint lefelé haladunk Klenóc — Rimaszombat felé . . .

Next

/
Thumbnails
Contents