Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Majláth Béla: A Majláth-család nemzedékrendje (négy rajzzal)
a lánczszem, mely összekötheti vala a szunyogszegi Mayladokat a székhelyi Majláthokkal, úgy hogy ezekkel a közös eredet kimutatható lett volna. Történetíróink között Bonfin az első, ki a Maylat nevet az aradi 1131-ik évi országgyűléssel kapcsolatba hozva, mondja, hogy mielőtt Borich ellen táborba száll vala vak Béla, megkérdezé főembereit, ha várjon Borichot törvényes gyermeknek tartják-e vagy nem ? s akkor a kétkedőket felkonczoltatá. Ezek között volt Lampert, kit saját testvére agyonvert, s annak fiát, Miklóst is kivégeztette. Ugyancsak ott megölték az Ákos nemzetségből származó Maylátót is. Ezen eseményt hasonlóan írja le Márkus krónikájában, valamint Thuróczi is, de mind a két utóbb nevezett történetíró ,Mayfiolm-ot ír az az Ákos nemzetségből és nem Maylátot. Valószínűnek tartjuk, hogy Bonfin története megírásakor ismerte Márkus és Thuróczi krónikáját is, s nem bírjuk elképzelni minő indokok alapján faragott Bonfin Maynoltból Maylátot, bár ha mind a két név külömböző leírása egy és ugyanazon időbeli, ugyanazon cselekményre s ugyanazon személyre vonatkozik, annyival is inkább, mert az illetőt mind a három író az Ákos nemzetségből származottnak vallja. Ámde figyelmen kívül hagyva Bonfinnak semmivel sem igazolt névferdítését, s ha ez csakugyan Maylat nevet viselhetett, az Ákos nemzetségre vonatkozó megegyező adata alatt az említett íróknak, korántsem a száznyolcz nemzetségből való Ákos értetendő; de inkább Ákos a kún vezér, a ki a mostani Oláhországból 1092-ben hadaival az országra tört, s a kit szent László király legyőzvén, népének egy részét foglyul az országba behozta. Csak ezen föltevés bírhat némi jogosultsággal, az Ákos nemzetségre nézve, ha elfogadható volna Bonfinnak helyes névírása. Minthogy több évi fáradtságos kutatásaink eredményei kimutatják a Maglátoknak Oláhországból való eredetét, s midőn ezeknek nyomát alig másfél század múlva az aradi országgyűlés után, s két századdal később Ákos kún vezér betörésére, már itt hazánk földén megtaláljuk: valószínűnek tartjuk, hogy nem akkor csöppentek az országba, midőn először találkozunk nevükkel, de azt megelőzőleg már itt kellett lenniök jóval előbb, mint hogy nevükkel a XIV-ik század első felében mint helynévvel találkozunk. Ami pedig azt illeti, hogy ezen Maynolth vagy Maylath, Miklós comesnek testvére, tehát Lampert comes fia lett volna, mint ilyen sem Márkus, sem Thuróczy krónikájában, sem Bonfinban írva nincsen, s nem ismerjük a kútfőt, mely után ezt Nagy Iván, nagyérdemű genealógusunk állítani jónak véli. Régi krónistáink, az aradi eseményt leírva, sehol sem hozzák családi kötelékbe Maynoldot Lamperttel, hanem külön említik Miklóst mint Lampert comes fiát; és külön Maynoldot de genere Ákos, mit nem kell vala tenniök, ha az utóbbit mint Lampert comes fiát állítanák oda. Eltekintve tehát minden problematikus állítástól, a hypotesisektől, melyek okiratos bizonyításra várnak, történelmi adataink mellett, a szunyogszeghi Maylad család oláh eredetét legalább is félbizonyító értékkel támogatja: azok ismert első őseinek vallása, társadalmi állása birtokviszonya és a keresztnevek használata, melyek ezen családban még a XVI-ik század elején is divatosak valának. Gróf Majláth Józsefnek genealógiai följegyzései az okiratos bizonyítékok nyomozásában visszavezetnek bennünket a XIV-ik század első felébe, s az egy 1335-ik évben, a pécsi püspök István és káptalana által kiadott okirat, mely szerint János, Ivánka fia saját és Miklós de Pary nevében egyrészről, másrészről pedig Malath mester, Benedeknek fia, Borsnak fia, a káptalan előtt megjelenvén, János kinyilatkoztatja, hogy a Saar folyó mentén, Tolna megyében levő Kesdi egész birtokrészét Malath mesternek 25 márka banális dénárért örökáron eladta.C íme itt találkoznánk a Mayláth névnek első alakjával a Malath szóban, ahol is ezen 1335-ben élt Malathnak apja Benedek, és nagyapja Bors megemlíttetik. Ezen utóbbi két generatió, egyegy nemzedéket harmincz évvel számítva körülbelül 1250—60-ik évek közé esik. 1 Bonfin Rex. Hung. dec. Basileae 1568. pag. 283. 2 Marci cronica 1857. Pag XLIII. 3 Thuróczi krónikája. Augsb. 1488. i. 2. lapon. 1 Nagy Iván : Magy. csal. VII. k. 248. 1. 2 Kovachich . Series episc. Quinqueeccl., utána kiadta Koller : Hist. Episc. Quinqueeccl. tom. II. pag. 465.