Turul 1889 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - Dudás Gyula: Szeged czímerei (négy pecsétrajzzal)

II. volt tehát a város ősi czímere, a­mi arra mutat, hogy ezt a czímert Szeged vagy azzal a királyi oklevéllel nyerte, a mely által bizonyos — ma még ismeretlen, — időben városi rangra (civi­tas) emeltetett, vagy önkényüleg vette azt hasz­nálatba még akkor, a mikor a királyok czíme­reket még nem is osztogattak. A város czímerének kérdésében ma már határozott haladást jelez az a körülmény, mely szerint a mai napig is használatban levő czímer ősrégisége és középkori eredete teljesen meg van döntve. Szeged imént említett monográfusa, Reizner is elismeri, hogy az 1200-, vagy 1500-as évszámmal ellátott pecsét (II. ábra) hamis, és így csak csodálkozhatunk azon, hogy miképen lett a múlt század elején a kanczellária ezen pecsét által oly csúful rászedve, hogy az a III. Károly király által 1719-ben kibocsátott privilégiumban hiteles pecsét gyanánt ismertetett el s az ekkor adományozott új czímer is annak nyomán lett szerkesztve . Ezen kérdésre a feleletet az illető kor adja meg. Szeged a török uralom alatt királyi város (civitas) volt. A török hódoltság idejében ezen jellegét elvesztette, s midőn a hódoltság kora elmúlt, ezt minden áron vissza akarta szerezni. Régi szabad­alomlevele, a­melylyel a középkor­ban városi rangot nyert, valószínűleg elveszett, sőt nagy a valószínűség, hogy ilyennel nem is bírt soha. Az egyéb, szabadalmakat magukban foglaló Endre, Béla, Zsigmond és Mátyás kirá­lyoktól nyert oklevelek mellett tehát szüksége volt a városnak egy oly régi pecsétre is, a mely egyrészt a királyi város jellegére valló felírással bírjon, másrészt pedig oly czímert tüntessen fel, a mely Szeged egykori birtokaira s ezen kívül a királyi házhoz való állandó hűségére vessen világot, így koholták a szegedi ősök a múlt század elején azt a pecsétnyomót, a­melyen a «Regiae Civitatis» felírat a városnak egykori királyi városi jellegét, a felezett kétfejű sas az ural­kodóház iránt való hűséget, a pajzssisak feletti bárány pedig a dorosmai puszták tulajdonjogát volt hivatva bizonyítani. (II. ábra.) Ezen pecsétre azután rávéstek egy réginek látszó évszámot, a mely valószínűleg «1500» akart lenni, s ekkor előálltak vele mint olyannal, a mely még a mohácsi vész előtti időkből való s a melyet a halászok a Tiszából véletlenül fogtak volna ki. Ez a története a hamis pecsétnek, mely utóbb rendeltetését egészen teljesítette. A királyi kanczelláriának ugyanis e pecsét a szabadalom­levelekkel együtt bemutattatván, ott annak hite­lessége ellen semmi kétség sem merült fel, s a kanczellária nagyon méltányosnak találta, hogy a város kérelme teljesíttessék. III­. Károly király 1719-ben kelt privilégiumával Szegedet ennek következtében szabad királyi városi rangra emelte, s a szabadalomlevélben a hamis pecsét czímeréhez hasonló czímer használatának jogá­val ruházta fel a várost. Azóta Szeged mindig ezt a czímert használja. Nem lehet azonban tudni, s a város újabb monográfusa, Reizner J. sem ad erre nézve kellő felvilágosítást, hogy ezen hamis pecsét, a­mely mint említik, a czímer pajzssisakján feltüntetett bárány alakjával a dorosmai pusztáknak Sze­gedhez való tartozását volt hivatva bizonyí­tani, a múlt század közepén a kun puszták iránt folyt per folyamán mint bizonyíték valóban igénybe vétetett-e és mily sikerrel ? Úgy lát­szik, hogy ez nem történt meg, bizonyára azért, mert a locális érdekeltség a pecsét és a rajta levő czímer hitelességét könnyen kétségbe von­hatta volna.­ De bármiként történt a dolog, kétségtelen, hogy a város jelenlegi czímere a XVIII. szá­zadbeli hamisítványok egyik legérdekesebb pél­dányát repr­esentálja. S érdekességét növeli az, hogy a készíttetőket vezérlő tendenczia egészen czélt ért ; a hamis czímer királyi hitelesítést nyert ; és Szeged czímere, mint ilyen, bizonyára egyedül a a magyar városok czímerei között. DUDÁS GYULA:­ ­ Dudás Gy.: 1­ .1 jegyzetek Szeged történetéhez. (Szeged, 1888.) 43. v 24*

Next