Turul 1894 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Nagy Géza: Az Árpádház mondai genealogiája
AZ ÁRPÁDHÁZ MONDAI GENEALÓGIÁJA. 1. Az Árpádház genealógiáját már a XIII. században összeállították s Noétól kezdve ízről-ízre levezették a leszármazást Eteléig s Etelétől Árpádig. Ezen genealógia szerint, melyet a Márkféle krónika-szerkezettől kezdve csekély eltéréssel minden magyar krónika közöl, Noé fia volt Jáfet, ezé Thana, ezé Nimród, ezé Hunor, ezé Bor, ezé Dama, ezé Keled, ezé Keve, ezé Keár, ezé Beler, ezé Kádár, ezé Othmár, ezé Farkas (Thuróczinál : Tarkans), ezé Bondofárd, ezé Buken, ezé Csanád, ezé Budli, ezé Beztur, ezé Mike, ezé Miske, ezé Ompud, ezé Kulche, ezé Levente, ezé Leel, ezé Zamur, ezé Zambur, ezé Bolug, ezé Bulcsu, ezé Zulta, ezé Berend, ezé Kadicsa, ezé Opus, ezé Ethel, ezé Seemen, ezé Turda, ezé Bendekus, ezé Ethele, ezé Csaba, ezé Ed, ezé Vgek, ezé Eleud, ezé Almus. A történelmileg konstatálható első és azonosban csak Álmos, vagy amint Konstantin írja, Szalmus (Szalmutzész) volt. Amit Álmos apjáról s nagyapjáról írnak krónikáink, az a monda, sőt talán a mithosz körébe tartozik. Lehet, hogy ezek közt is van olyan, ami talán históriai igazság , de a legcsekélyebb támaszpont is hiányzik arra, amelynél fogva összehasonlítás által legalább a valószínűségre lehetne következtetni. Mindössze annyit mondhatunk, hogy Ugek s a felesége, Emesü, talán mithikus alakok, vagy ha esetleg históriai személyek voltak is, a róluk szóló hagyományba mithikus elemek vegyültek. Életidős, aki Kézai és a Márk-féle krónika szerint Álmos apja volt, hagyományaink régibb és pontosabb változatának följegyzője, Anonymus, Álmos vezértársának, Szabolcs vezér apjának, s így a Csák nemzetség ősének mondja. Ebben több is az igazság, mert Konstantin császár is ismer egy Lebediasz nevű vajdát, kit Lebediában valamennyi vajda közt a legtekintélyesebbnek mond s Álmosnak kortársa, de semmi esetre sem apja volt. Lebediasz, azaz a bizánczi orthográfiából kihüvelyezve a régi magyar névalakot , Levedi pedig valószínűleg egy személy a magyar hagyományok Elend- vagy Elendüjével, mely név régebbi alakjában mindenesetre Elevedi volt.2 Ki volt az Emesü apjának mondott Eunedu-Belian vagy a Márk-féle krónika szerint Euned-Bilia ? váljon összeköttetésbe hozható-e a VIII-ik század második felében élt . A bizánczi, péz' s csak kivételesen, szó kezdetén, //. A görögös sz végzet elhagyásával «Levedia» alakot kapunk, de ez aligha tekinthető az ősmagyar formának ; a régi magyar személy- és helynevekben nagyon gyakori a -di végzet, ellenben a -dia ugyanezeknek az elszlávosított változatában szokott előfordulni. Ilyen szlávos alaknak vehető fel a Levedia annál is inkább, mert Konstantin a magyar törzsfőnököket is szlávosan « voivod»-oknak nevezi. Nem lehetetlen különben, hogy maga a név is szláv eredetű (v. ö. a délszláv Lebud névvel) s az Elevedi ennek a törökös átvétele, mert a török-tatár nyelvekben a szókezdő / meg nem maradhat. / ' . * Turul. 1894. J. L. erre nézve *Az Almos-monda. Sepsi-Szent-György 1884.» cz. tanulmányomat.