Turul 1904 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Ghyczy Pál: Gelre herold czímerkönyve.(Tizenkilencz czímerképpel és egy táblával)
GELRE HEROLD C ZIM E R KO N Y Y E. (19 czimerképpel és egy táblával.) A bruxellesi királyi könyvtár kéziratosztálya 1552—15656. szám alatt a heraldika fénykorának egyik legbecsesebb emlékét őrzi, mely mint első rangú, közvetlen kutforrás megérdemli, hogy vele mindenki megismerkedjék, aki czimer iránt érdeklődik, és czimertannal foglalkozik. Gelre herold Wapenboeckja minden tekintetben, úgy terjedelem mint művészi kivitel szempontjából egyaránt, messze felülmúlja az azon korból reánk maradt összes czimerkönyveket. A középkori czimerkirályok, heroldok, persevantok tudvalevőleg nem polgári nevükön, hanem tisztségükkel járó különleges elnevezések alatt szerepelnek ; e szokás Anglia, Skótország és Izland herold szervezetében a mai napig fennáll. Érdekesen írják le a régi krónikások, például Olivier de la Marche, az ilyen heroldkeresztelésnél követett szertartásokat, a mikor a fejedelem az uj czimertisztet egy kupa borral leöntvén, neki uj hivatalos nevet ad. Ezen elnevezést rendszerint a fejedelem czimerképe, jelvénye, csatakiáltása, de legtöbbször egyik tartományának vagy uradalmának neve szokta szolgáltatni, így a franczia czimerkirály : Montjoie ; az angol : Garter a térdszalagrend után ; egy burgundi herold : Fusil (aczél csiholó) az aranygyapjas rend jelvénye után ; tartományok nevéről : Berry, Navarre, Sicile , Beijeren , Charolois, Holland stb. — Ungerlant, Krabatland (Horvátország). A németeknél ilyenféle heroldnevek is divatoztak: Suchenwirt ( such den Wirth) , Lob den frumen stb. Gelre herold, a Wapenboeck szerzője, pol-Tinul, 1904. Igázi nevén : Claes Heynen, a gelre-i vagyis gelderni gróf, illetőleg 1339 óta herczeg, szolgálatában állott ; innen hivatalos neve : Gelre — Geldern ; e minőségben 1334 (mások szerint 1332) és 1370 között szerepel. Fennmaradt műve, mely ó németalföldi nyelven irt verses czimerleirásokból, rimes krónikákból, és a tulajdonképeni Wapenboeckból — egy, majdnem az egész keresztény világra kiterjeszkedő czimergyűjteményből áll, eléggé tanúsítja, hogy kótollal, ecsettel egyformán tudott bánni, és így tisztségének minden ágában jól megállotta helyét. Az első költemény János brabanti herczegnek háborúskodásaira vonatkozik. Tizennyolcz czimerpajzszsal vannak képviselve: a kölni, lüttichi egyházfejedelmek ; a cseh király , Bar, Jülich, Cleve, Marek stb., minden pajzs alatt egy-egy kihivást, fenyegetést, bátorítást kifejező rövid versszakkal, melyben a czimeralakok személyesítve szólalnak meg ; végül a brabanti herczeg képében egy ülő vadkan, hátán a Brabant, és Limburg négyeit czimerével hímzett herold köpeny ; mellette a brabanti sisak (lásd az ábrát). Sajátságos varázs van ezen naivitásukban is megkapó versekben ; a fehér oroszlán, a fekete sas kihivó szavaira büszkén felel a «vadkan ur», heer ! A vadkan takarója négyest : 1—4. feketében veres nyelvű, szemű és karma sárga oroszlán (Brabant), 2—3. fehérben kettős farkú veres oroszlán (Limburg). A sárga sisak takarója kivül hermelinnel, belül veres Rajta vágott szárnypár , fenn hermelinnel, alul pávatollal kirakva, az alsó részt sárga pánt szegélyezi. A szárnyak között pávafark emelkedik ki.