Turul 1924 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Szentpétery Imre: Fejérpataky László emlékezete

tudomány művelőinek s a történettanítóknak az a nemzedéke, melyet négy évtizedes egyetemi tanári működése alatt nevelt, oktatott és buzdított s amely nemzedék részint a tudománynak tőle hal­lott igazságaiból, részint a vele való személyes érintkezés varázsából sokszor az egész életre ki­ható impulzusokat és irányítást merített. Szerette tanítványait s azok is szerették őt , nagyhatású tanári működésének az volt a főtitka, hogy maga is nagyrabecsülte a tanári működést. Legszebb bizonysága volt ennek az az ünneplés, melyben tanítványai hatvanadik születésnapja alkalmából részesítették. Tudományos irodalmi működése pedig, amelyre való elhivatásáról húsz esztendős korában tett elő­ször bizonyságot, a legértékesebbek közül való. Munkáit kivétel nélkül a figyelmes gond, mélyre­ható ítélet, formai csinosság és a magyar történet­tudomány ügyének előbbrevitelére való buzgó tö­rekvés jellemzi. Bár műveinek száma aránylag nem nagy, vannak köztük olyanok, melyeknek alapvető jellege és fontossága általánosan elis­mert, a bennük foglalt megállapításokat pedig az újabb kutatásoknak és a fejlődő és változó felfogásnak is mindenkor figyelembe kell venniök. Ha az általános emberi természet gyarlósága következtében és a változandóság örök törvénye folytán Fejérpataky László egyéniségének és köz­életi működésének emléke majdan halványulni fog, szellemének ezen alkotásai mindenesetre méltóan fogják fenntartani az ő emlékezetét akkor is, íme, pár szóba foglalva egy életnek való­ban páratlanul gazdag és sokoldalú működése, melynek minden egyes ága eredményes és magá­ban véve külön-külön is elegendő arra, hogy becsülést és elismerést hozzon a működés kifej­­tőjére. Fejérpataky László jelentőségét semmi sem mutatja inkább, mint az, hogy az ő személyében oly természetesen és harmonikusan egységes mű­ködésnek az ő kidőlése után való tovább folyta­tása négy-öt új vállra nehezedik és e működés egyes ágainak betöltése többeknek egész emberi munkáját fogja igénybe venni. Azok az intézmé­nyek és intézetek, amelyeknél az ő elmúlása be­töltendő űrt hagyott maga után, a tudomány­egyetem, a M. Nemzeti Múzeum, a Tudom. Aka­démia s a többiek mind csak akkor érezték igazán az ő megszokott tökéletességű működésének nagy súlyát, amikor ez a működés megszűnt és amikor annak további pótlásáról kellett gondoskodni. És akiknek az a megtisztelő szerep jutott, hogy az ő munkáját annak egyes ágaiban tovább folytat­hatják, erőik legjavát és teljes képességüket kell lekötniök, ha külön-külön az övéhez csak némi­leg is hasonló sikerrel akarják végezni azokat a feladatokat, melyeket ő egymaga oly példásan jól és mintaszerűen végzett. Hogy a sokoldalú működés az ő személyében annyira harmonikussá és természetszerűvé vált, az csak az ő egyéni kedvessége, finomsága, tapin­tata és vonzó modora mellett volt lehetséges. Ke­vesen tudnak úgy bánni az emberekkel, mint ahogy ő tudott, s ha tanítványai, tisztviselőtársai s a közéletben vele érintkezők azonnal megszerették őt, annak egyik fő oka abban rejlett, hogy egyéni kedvessége a félénkséget, bizalmatlanságot, tar­tózkodást és az első érintkezéseknek annyi más gátját azonnal leszerelte. Ez a páratlanul kedves egyéni finomság tüntette el az általa teljesített feladatoknak nehézségeit is és mutatta egyszerű­nek és természetesnek az oly súlyos feladatokkal járó, sokoldalú működést. Természetesnek láttuk őt munkásságának mindenik ágában és természe­tesnek láttuk, hogy éppen ő végezze e sokoldalú munka mindenik részét, mert kifogástalanul és mintaszerűen végezte azt és a sokoldalúság nála harmonikus egységbe forrott. Mélyen tisztelt Társaság ! Nem kivánom Fejérpataky László életének pá­lyáját ez alkalommal még vázlatosan sem ismertetni s nem szándékozom az ő gazdag és nagyhatású mű­ködésének általános méltatását sem nyújtani, habár a hozzáfűző tisztelet és kegyelet szívesen keresne megnyilatkozást a személyével való minél részlete­sebb foglalkozásban. Mivel azonban úgy az általános jellemzés, mint működése egyes ágainak részlete­sebb méltatása más helyeken már vagy megtörtént, vagy pedig közelebbről meg fog történni, méltóz­tassék megengedni, hogy a Heraldikai és Genealó­giai Társaság céljainak és jellegének, meg a saját szaktudományom körének is megfelelően csupán két ponton próbáljam e működést néhány vonás­sal vázolni : mit köszönnek a magyar történet­tudománynak úgynevezett segédtudományai és mit köszön főképen a magyar oklevéltan és ezzel általában a magyar történettudomány Fejér­pataky Lászlónak és hogy milyen működést fej­tett ő ki a Heraldikai és Genealógiai Társaságban, amellyel annak megalakulása óta mindvégig el­választhatatlan kapcsolatban állott. A­­VIII. sz. 7. felében és a XIX. sz. elején mű­ködő derék historikusaink végtelen hálára kötelez­ték a magyar történettudományt. Katona, Pray, Koller és a szintén idesorolandó Kovachich M. nevét csak a legnagyobb tisztelet hangján említhetjük, mert ők helyezték először a magyar történettudo­mányt biztos, mondhatni modern alapokra. Szinte emberfölötti erővel küzdöttek meg a nehézségekkel és nemcsak lelkiismeretesen, hanem éles elmével is építgették a magyar múlt történetének épületét. Meglepő, hogy milyen éles szemmel, olykor való­ságos intuitióval látták meg a problémákat és akárhány kérdésnek, melyeket a modern történet­írás újra felvet, náluk már megtaláljuk a csíráit.

Next