Turul 1924 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Szentpétery Imre: Fejérpataky László emlékezete
tudomány művelőinek s a történettanítóknak az a nemzedéke, melyet négy évtizedes egyetemi tanári működése alatt nevelt, oktatott és buzdított s amely nemzedék részint a tudománynak tőle hallott igazságaiból, részint a vele való személyes érintkezés varázsából sokszor az egész életre kiható impulzusokat és irányítást merített. Szerette tanítványait s azok is szerették őt , nagyhatású tanári működésének az volt a főtitka, hogy maga is nagyrabecsülte a tanári működést. Legszebb bizonysága volt ennek az az ünneplés, melyben tanítványai hatvanadik születésnapja alkalmából részesítették. Tudományos irodalmi működése pedig, amelyre való elhivatásáról húsz esztendős korában tett először bizonyságot, a legértékesebbek közül való. Munkáit kivétel nélkül a figyelmes gond, mélyreható ítélet, formai csinosság és a magyar történettudomány ügyének előbbrevitelére való buzgó törekvés jellemzi. Bár műveinek száma aránylag nem nagy, vannak köztük olyanok, melyeknek alapvető jellege és fontossága általánosan elismert, a bennük foglalt megállapításokat pedig az újabb kutatásoknak és a fejlődő és változó felfogásnak is mindenkor figyelembe kell venniök. Ha az általános emberi természet gyarlósága következtében és a változandóság örök törvénye folytán Fejérpataky László egyéniségének és közéleti működésének emléke majdan halványulni fog, szellemének ezen alkotásai mindenesetre méltóan fogják fenntartani az ő emlékezetét akkor is, íme, pár szóba foglalva egy életnek valóban páratlanul gazdag és sokoldalú működése, melynek minden egyes ága eredményes és magában véve külön-külön is elegendő arra, hogy becsülést és elismerést hozzon a működés kifejtőjére. Fejérpataky László jelentőségét semmi sem mutatja inkább, mint az, hogy az ő személyében oly természetesen és harmonikusan egységes működésnek az ő kidőlése után való tovább folytatása négy-öt új vállra nehezedik és e működés egyes ágainak betöltése többeknek egész emberi munkáját fogja igénybe venni. Azok az intézmények és intézetek, amelyeknél az ő elmúlása betöltendő űrt hagyott maga után, a tudományegyetem, a M. Nemzeti Múzeum, a Tudom. Akadémia s a többiek mind csak akkor érezték igazán az ő megszokott tökéletességű működésének nagy súlyát, amikor ez a működés megszűnt és amikor annak további pótlásáról kellett gondoskodni. És akiknek az a megtisztelő szerep jutott, hogy az ő munkáját annak egyes ágaiban tovább folytathatják, erőik legjavát és teljes képességüket kell lekötniök, ha külön-külön az övéhez csak némileg is hasonló sikerrel akarják végezni azokat a feladatokat, melyeket ő egymaga oly példásan jól és mintaszerűen végzett. Hogy a sokoldalú működés az ő személyében annyira harmonikussá és természetszerűvé vált, az csak az ő egyéni kedvessége, finomsága, tapintata és vonzó modora mellett volt lehetséges. Kevesen tudnak úgy bánni az emberekkel, mint ahogy ő tudott, s ha tanítványai, tisztviselőtársai s a közéletben vele érintkezők azonnal megszerették őt, annak egyik fő oka abban rejlett, hogy egyéni kedvessége a félénkséget, bizalmatlanságot, tartózkodást és az első érintkezéseknek annyi más gátját azonnal leszerelte. Ez a páratlanul kedves egyéni finomság tüntette el az általa teljesített feladatoknak nehézségeit is és mutatta egyszerűnek és természetesnek az oly súlyos feladatokkal járó, sokoldalú működést. Természetesnek láttuk őt munkásságának mindenik ágában és természetesnek láttuk, hogy éppen ő végezze e sokoldalú munka mindenik részét, mert kifogástalanul és mintaszerűen végezte azt és a sokoldalúság nála harmonikus egységbe forrott. Mélyen tisztelt Társaság ! Nem kivánom Fejérpataky László életének pályáját ez alkalommal még vázlatosan sem ismertetni s nem szándékozom az ő gazdag és nagyhatású működésének általános méltatását sem nyújtani, habár a hozzáfűző tisztelet és kegyelet szívesen keresne megnyilatkozást a személyével való minél részletesebb foglalkozásban. Mivel azonban úgy az általános jellemzés, mint működése egyes ágainak részletesebb méltatása más helyeken már vagy megtörtént, vagy pedig közelebbről meg fog történni, méltóztassék megengedni, hogy a Heraldikai és Genealógiai Társaság céljainak és jellegének, meg a saját szaktudományom körének is megfelelően csupán két ponton próbáljam e működést néhány vonással vázolni : mit köszönnek a magyar történettudománynak úgynevezett segédtudományai és mit köszön főképen a magyar oklevéltan és ezzel általában a magyar történettudomány Fejérpataky Lászlónak és hogy milyen működést fejtett ő ki a Heraldikai és Genealógiai Társaságban, amellyel annak megalakulása óta mindvégig elválaszthatatlan kapcsolatban állott. AVIII. sz. 7. felében és a XIX. sz. elején működő derék historikusaink végtelen hálára kötelezték a magyar történettudományt. Katona, Pray, Koller és a szintén idesorolandó Kovachich M. nevét csak a legnagyobb tisztelet hangján említhetjük, mert ők helyezték először a magyar történettudományt biztos, mondhatni modern alapokra. Szinte emberfölötti erővel küzdöttek meg a nehézségekkel és nemcsak lelkiismeretesen, hanem éles elmével is építgették a magyar múlt történetének épületét. Meglepő, hogy milyen éles szemmel, olykor valóságos intuitióval látták meg a problémákat és akárhány kérdésnek, melyeket a modern történetírás újra felvet, náluk már megtaláljuk a csíráit.