Turul 1925 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Holub József: Nagy Iván emlékezete
NAGY IVÁN EMLÉKEZETE Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1924 december 16-án tartott igazgató-választmányi ülésén. Negyed százada immár, hogy örök pihenésre tért Nagy Iván, nagyérdemű történettudósunk, a magyar családtörténet úttörő mestere. Most, amikor a száz év előtti nagy idők alakjait egymásután idézzük fel centenáris ünnepségek keretében, az 1820-as évek nagy szülötteinek sorában nem feledkezhetünk meg Nagy Ivánról sem, legkevésbbé pedig Társaságunk, mely mint megalapítói egyikének s legelső másodelnökének emlékét hálás kegyelettel őrzi. Mai ülésünket Nagy Iván emlékezetének szentelvén, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az ő nemes alakját néhány vonással megrajzoljam. Egy jóval későbbi generáció tagja lévén, őt személyesen már nem ismerhettem, de ezeréves múltunk nagy kincsesházában, a M. N. Múzeum könyvtárában eltöltött másfél évtized alatt nemcsak alig múlt el nap, hogy a már régóta fogalommá vált «Nagy Iván»-nak egy-egy kötetét kézbe ne vettem volna, hanem a legközvetlenebb kapcsolatban éltem Nagy Iván kiváló szellemének gondjaimra bízott emlékeivel , kézirataival és levelezéseivel is s így nem fogok egészen idegenül nemes egyéniségével szemben állni. * Azt a hosszú, munkás és dús aratású életet, amelyet a Sors Nagy Ivánnak engedett, három határkő három élesen elkülönített szakaszra osztja. Június 18-án volt száz esztendeje, hogy a nógrádvármegyei székház emeletének nyugati szárnyában, hol apja, a vármegye archiváriusa, lakott, a napvilágot megpillantotta . «Pénteki nap volt — írja egyik emlékezés-töredékében — Szent Iváni forró nap sütött, ragyogott az égen és egy ház is égett a városban, ez volt a kivilágítása. Középiskoláinak elvégzése után jogot hallgatott, majd tanulmányainak befejezése után a királyi táblához került. Mint királyi táblai jegyző érte meg Pozsonyban, majd Pesten az 1847—1848. évi utolsó rendi országgyűlés nagy eseményeit. A 48-iki lelkes hangulat magával ragadja őt is; kardot köt, belép a 7. honvédzászlóaljba és 1849 aug 9-en mílt mint főhadnagy küzdött a szerencsétlen kimenetelű temesvári csatában. A világosi fegyverletétel után ezer veszedelem közt bolyongva hazafelé vette útját s jóideig Bujákon lappangott. Áruló feljelentés a zsandárok kezébe juttatta ugyan, de jóakaróinak kezessége mellett Balassagyarmaton csakhamar visszanyerte szabadságát. Hogy besoroztatását elkerülje, a nagyoroszi gróf Berchtold-családnál nevelői állást vállalt s velük 1850—1851 telén Olaszországba megy. 1853-ban, amikor már nem kellett félnie megtorlástól, hazajött s Balassagyarmaton ügyvédi irodát nyitott, 1855-ben azonban, pár hónappal azután, hogy Csató Pál írónak árváját nőül vette, a pesti egyetemi könyvtárhoz neveztetett ki. Ezzel lezárul életének első szakasza s e kinevezés egy új korszak kezdetét jelöli Nagy Iván életében. Az első kérdés, amely mozgalmas ifjúságának megismerése után elénk tálul az, hogy mi van-