Turul 1927 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Dr. Karácsonyi János: Ki építette az első premontrei monostort Magyarországon?

KI ÉPÍTETTE AZ ELSŐ PREMONTREI MONOSTORT MAGYARORSZÁGON? (Felolvastatott a Szt. István Akadémia II. osztályának 1927. február 4-iki ülésén.) Pázmány Péter esztergomi érsek az 1629-iki egyházmegyei zsinat végzéseit kinyomatván, ahhoz két függeléket is készített. Egyikben fel­sorolja az esztergomi érsekség jogait és javadal­mait, a másik a Magyarországon egykoron virágzó szerzetesházakat. E második függelék jön kiinduló­pontja a magyar egyháztörténetírásnak. E függelékből is kitűnik, hogy Pázmány nagy­váradi férfiú volt, mert ha valamit tud Bihar­megyéről vagy Váradról, azt mindjárt hozzáfűzi a felsorolt szerzetesházhoz. Így történt, hogy a nagyvárad-előhegyi mo­nostort is felsorolván Layruel művéből, mintegy dicsekvésből, mindjárt megjegyzi : «Ez volt első monostora e szerzetnek Magyarországon». Kapva kapott e megjegyzésen a XVIII. század­ban a premontreiek későbbi évkönyvírója és a váradelőhegyi monostor alapítását II. István királynak tulajdonítván, talán azért, mert e király végső óráiban szerzetesi ruhát öltött, azt az 1130-iki évre helyezi. Őt követték azután Mallyó József, Katona István, Fuxhoffer Damián, Ke­resztúry József, az újak közül pedig Bunyitay Vince, Balics Lajos. (Századok. 1901. 237. Ka­tona : Historia Critica Regum. 1780. III. 452. Keresztúry József : Descriptio episcopatus et Capitali Magno-Varadinensis. 1806. I. 139. Fux­hoffer Czinár : Monasteriologia Hungáriáé. II. 7. Bunyitay : A váradi püspökség története. 1883. II. 389. Balics A róm. kath. egyház története Magyarországban. Budapest, 1890. II/2. 257—59.) Azok, akik nem foglalkoztak Magyarország egy­háztörténetével, természetesen gyanútlanul át­vették ezek állításait. Csupán az eredeti kútforrásokból dolgozó Pauler Gyula vette észre, hogy a premontreiek ily korán még nem jöhettek Magyarországba. Ő csak 1150 tájára teszi a premontreiek be­jövetelét, és álláspontját egyik hosszú jegyzetben így okolja meg : «íróink általában — köztük legújabban Bunyi­tay is — II. István korára teszik a premontreiek megtelepedését és neki tulajdonítják a várad­előhegyi prépostság alapítását. El is tekintve a valószínűtlenségtől, hogy a pápa által 1126-ban megerősített rend, mellyel Zdik Henrik olmüci püspöknek Jeruzsálemben kellett 1137-ben meg­ismerkednie (Dudik, G. v. Mähren III. 302., azután Strahofról 115, 154 s kk. 11.), már II. István alatt meghonosodott volna nálunk, az egész állí­tás csak Hugo : Sacri et canonici ordinis Premon­stratensium Annales művén alapszik, legalább arra hivatkoznak egymást kiírva íróink, s ez alól még Keresztúry Descriptio ep. Varadiensis 139. 1. sem kivétel. Hugónak azonban Magyarországról igen gyarló ismeretei és adatai voltak, mint maga is élőbeszédében panaszosan említi, s azért p. o. Leleszt a váci egyházmegyében keresi s alapítását Vak Béla korára teszi (II. 35.), s ami legfőbb : saját adatait az általa közölt pápai ok­levelek megcáfolják. II. Incze 1141-ben megerő­sítvén Vak­os birtokait, magyar telepekről még nem tud semmit (Annales I. CCCCVI.). III. Sándor 1179-ben (u. o. CCC­CX.) csak Grab-ot, melyet «Mendinus, Albensis ecclesie tune prepositus» ala­pított és «Locum s. Crucis in Marcia» említi és csak III. Lucius 1181-iki oklevelében (i. h. CCCCXIV.) említtetik «Grab, Locum s. Crucis in marchia iuxta Francam villam» mellett az «Ecclesia S. Stephani», melyet tehát III. Béla korára kell tennünk.1 1 Pauler : A magyar nemzet története. I. kiadás. 1893. I. 665. — II. kiadás I. k. 365, 568.

Next