Turul 1929 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - V. E.: Karácsonyi János †

KARÁCSONYI JÁNOS 1858—1928. A magyar családtörténet tudományos munkásainak néhány évtized előtt népes falanksza egyre ritkul. Sorban itt hagynak bennünket azok a férfiak, akik a családtörténetet hívságos céloktól mentesen, történettudományi alapon és módszerekkel, csupán a régmúlt idők iránti érdeklődéstől vezetve művelték. Betöltetlen űr marad utánuk. Úgy érezzük, elmúlásuk a családtörténet elhanyatlását jelenti. A történetírás új irányt vett. A történetírót már sokkal kevésbbé érdekli az uralkodók és a szerepetvivő nemzetségek összeköttetéseinek s harcainak története, mint a népeknek gazdasági okokból folyó küzdelmei, amelyek kétségen kívül döntő befolyást gyakoroltak a nemzetek sorsára. Ebből következik, hogy erősen csökkent az érdeklődés a bonyolult genealógiai rejtélyek megfejtése iránt. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy elfeledkezzünk a kutatókról, akiknek aprólékos részletekbe menő munkája lehetővé tette az előbbrejutást. Hiszen az évkönyvszerkesztő, az adatgyűjtő és a genealógus megállapításai nélkül a legszebb történeti elméletek is csak ingatag alapokon állnak, sőt­­ meg sem születhetnek. A magyar genealógusok közül a vezér dőlt ki a sorból Karácsonyi Jánossal. A vezér, akinek a neve valóságos fogalommá vált, akinek alapvető munkája az Árpádkor búvárára nézve mindenkor nélkülözhetetlen leend. Karácsonyi János a régi időkhöz szabott nagy historikus volt. Késői utódja a magyar tudományos történetírást megalapozó fáradhatatlan kutatóknak. Mint azoknak legtöbbje, ő is a katholikus egyház papjainak sorába tartozott. És ez nem véletlenség. A sok időt, teljes elmélyedést kívánó történelmi tanulmányokat olyan tökéletes odaadással és sikerrel más nem művelheti, mint az aszkézisban megedzett, a világi hiúságtól elvonatkozott, a munkában határt nem ismerő papi ember. Akit nem köt le a család, nem tántorítanak el anyagi gondok, nem félemlít meg a hatalom. Kaprinay, Katona, Pray lelke élt Kará­csonyi Jánosban. Tőlük maradt rá örökül a példátlan munkabírás, az igazság után eredő olthatatlan szomjúság és a minden melléktekintettől mentes, meg nem rendíthető haza­szeretet. A magyar történetírás minden ágát művelte. Elsősorban — s ez papi és tanári hivatásával is összefüggött — az egyháztörténet. Első dolgozata is ebbe a körbe tar­tozik : az aradi prépostság története, amelyet még kispap korában írt meg s 1881-ben adott ki. E téren főmunkája Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1­8­11 -ig. A két­kötetes, nagyterjedelmű munka hangyaszorgalom gyümölcse. Megírta a magyar katholikus egyház történetét is kézikönyvül hallgatói számára; műve Balics terjedelmesebb munkája mellett is megállja helyét. Kisebb egyháztörténeti könyveinek és dolgozatainak felsorolása is hasábokat töltene meg. A politikai történelemből leginkább az Árpádok korszaka érdekelte. Az újabb idők egészségtelen túlfinomodásától távol maradt szelleme tökéletesen megértette a középkori magyar lelkületét, és szeretettel foglalkozott a zordon idők alakjaival. A magyarság nép­elemeinek eredete, kiemelkedő középkori egyéniségeinek életrajza, kapcsolatai, adatai

Next