Turul 1929 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - V. E.: Karácsonyi János †

különösen kedvelt tárgyai voltak kutatásainak. A magyar szentek mindenikének megírta élettörténetét, némelyikét egész kötetben. Mélységes hazafiság vezette olyan témákhoz, amelyek belevágnak napjaink legfájóbb kérdéseibe. Az oláhokkal, tótokkal, horvátokkal, ruténekkel való kapcsolataink idegen írók által tudatosan összezavart, nem egyszer meghamisított története sokszor éleshangú interpretátorra talált benne. A történelmi kutatásokkal kapcsolatban gyakran lépett át a nyelvészet területére. Névmagyarázatait többnyire az általa különösen kedvelt Magyar "Nyelv­ben adta közre. Ezekben mint nyelvünk kitűnő ismerője mutatkozik be; fejtegetései ötletesek, sokszor szinte furfangosak és nem egyszer vezetnek valamely fontos történeti kérdés eldöntésére. Aki annyit forgatta a diplomatariumokat s oly sokszor merült el a levéltárak kiadat­lan anyagának tanulmányozásaiba, nem kerülhette ki, hogy a diplomatika kérdéseit és problémáit is ne tegye vizsgálat tárgyává. Így jöttek létre Karácsonyi idevágó munkái Sz. István király okleveleiről, a hamis Szilveszter-bulláról és II. Endre király arany­bullájáról. E csoporthoz lehet számítani a T­itus explorandae veritatis mintaszerű kiadását, melynél Borovszky Samu volt segítőtársa és végtelenül­ hasznos kötetét, a hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzékét. E sokoldalú történetírói munkásság mellett talán legnagyobb kedvvel és legdúsabb eredménnyel a középkori magyar családtörténetet művelte. Karácsonyi a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat 1904. évi nagygyűlésén Pauler Gyula emlékére tartott beszédében tett hitvallást a genealógiáról vallott felfogá­sáról.­­­Az igazi genealógia — mondotta — nemcsak a felemelkedés, a hősies küzdés példáit tárja elénk, hanem a csúf elfajulás, a gyászos enyészet eseteit is pártatlanul fel­sorolja, ... ha a genealógiai tudomány kritikátlan, akkor valóban hízelgő élősdivé válik, akkor a történelem elősegítése helyett borzasztó tévedéseket okoz és tanítás helyett szégyenletes mesékkel ámítja az embereket.)) El kell ismernünk, hogy Karácsonyi előtt Árpádkori családtörténetünk valóságos őserdő volt. Rengetegében még a tapasztalt kutató is könnyen eltévedhetett. A régi genealógusok bizony gyakran elbolyongtak benne s tévedéseik nyoma meglátszott közép­kori történetünkön. Talán sokszor önhibájukon kívül tértek hamis ösvényre, mert a csa­ládi hiúságnak áldozó, gyakran igen tetszetős legendák kiirthatatlanul éltek az emberek tudatában. A hamisításoknak szívós az életük. Gondoljunk csak Hunyadi János származ­tatására Zsigmond királytól. Hiába mutatta ki Karácsonyi János a mese kronológiai lehe­tetlenségét, az él tovább napjainkig tudós könyvekben s nagyképű cikkekben. A gene­alógiai legendák kezdetei felnyúlnak Kézasig, Anonymusig s némelyik már dogmává szi­lárdult. Olyan tökéletes egyenességű lélek, veséig ható kritika, bámulatos memória, aminő­vel Karácsonyi rendelkezett, kellett hozzá, hogy a káoszban rendet teremtsen. Még fiatal író volt, amikor 1886-ban első genealógiai dolgozata új folyóiratunkban, a Turulban (IV. évf.) napvilágot látott: A s­erekegyházi Laczkfyak családfája címmel. Már ebben megmutatkoznak kiváló képességei, elsősorban kritikai éleslátása. Miközben a felvetett kérdésre világot derít, meggyökeresedett balvélemények egész sorát igazítja helyre. Innen kezdve a Turulnak állandó munkatársa. Sorra jönnek benne, de más folyóiratokban is érdekes cikkei. Megállapítja a Zichy-család őseit, ugyanakkor tanulmányt közöl a Brucsa­nemzetségről. Ez az első hírnöke eljövendő nagy munkájának a nemzetségekről. De már ekkor megállapítja, ami ez időben még merészségszámba ment, hogy­­(a genus név sok­szor nem egyéb, mint több vérségi összeköttetésben álló családnak közös neve s ez tartá

Next