Turul 1938 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Főglein Antal: Dubéczy György, Zólyom vármegye notáriusa. (Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1938. április 28-án tartott közgyűlésén.)
DUBÉCZY GYÖRGY, ZÓLYOM VÁRMEGYE NÓTÁRIUSA. Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak 1938. évi április hó 28-án tartott közgyűlésén. A XVII. század egyik legműveltebb és kiváló fiáról, a latin- és magyarnyelvű fogalmazásban és ékesszólásban egyaránt tündöklő, költő Dubéczy vagy — ahogyan az akkori kor szokásának megfelelően nevét gyakran használta. — Dubecius Györgyről akarunk megemlékezni, aki a legnehezebb viszonyok között is, szegényen, egyedül csak tehetségével s fáradhatatlan tevékenységével, országos hírt és megbecsülést vívott ki magának. 1585 körül született, mint egyszerű polgári szülők gyermeke , de mint maga is mondja egyik, hattyúdalának tekinthető költeményében : «si patre obscurus, nobilis arte tamen», vagyis kitűnő s gondos nevelésben részesült, iskolázott ember volt. Főiskolai tanulmányait egyik külföldi egyetemen végezte s még évtizedek múlva is számos külföldi egyénnel baráti levelezésben állott, akikkel egyetemi éveiben ismerkedett meg. S hogy késő öregségéig állandóan művelte magát s élénk szelleme az akkori tudomány minden ága iránt érdeklődött, mutatja szerény otthonának legfőbb dísze , tartalmas magánkönyvtára, amelynek jegyzékét máig is őrzi a vármegye levéltára. E könyvek az akkori hitvitázó kornak megfelelően elsősorban vallási tartalmúak voltak ugyan , de volt köztük számos latin és görög classzicus és korabeli bölcselkedő mű. Felsőbb tanulmányainak befejezése után legelőször Breznóbányán tűnt fel, 1612-ben, mint e városka nótáriusa. A következő évben hallatta először szavát a vármegye rendei előtt, midőn városa nevében panaszt tett Trybell Gáspár zólyomlipcsei várúr ellen. A kiváló képzettségű litteratus fiatal embert — híre elterjedvén — csakhamar Zólyom város is nótáriusává választotta s utóbb itt telepedett le. A tisztségeivel járó kettős fizetés rövidesen olyan anyagi helyzetbe juttatta, hogy családot alapíthatott és házat is vehetett magának ; sőt, 1623-ban már azt is olvashatjuk róla, hogy Herlich Fülöp besztercebányai polgárnak 47 magyar írtot kölcsönöz. Ebben az időben hiány lévén még az «ars notarialis»-ban s a latin és magyar fogalmazásban egyaránt jártas egyénekben, több vármegye közös nótáriust tartott, így Zólyom vármegye is a szomszédos Turóc vármegye nótáriusát, az ekkor már idős Ruttkay Jánost alkalmazta. Minthogy azonban Ruttkay ugyanakkor Hont és Nógrád vármegyék notáriusi tisztségét is viselte , és így csak ritkán látogathatott el a vármegyébe, szükségessé vált egy új, a helyettes vagyis vicenotáriusi tisztség életbeléptetése. Zólyom vármegye tehát, mint egyike az elsőknek, amelyek e tisztséget megszervezték, főispánjának, Esterházy Miklósnak beleegyezésével, 1624-ben ezt az új tisztséget az ekkor már az egész vármegyében ismert és becsült Dubéczy Györgyre ruházta. Az 1624 márc. 18-iki közgyűlésen kezdte meg szereplését mint vármegyei tisztviselő, amikor is a rendek az 1 Zólyom vm. levéltára : E. «Werthlose Gegenstände». (1599—1697) No. 27. 2 Zólyom vm. protoc. No. 6 : 140. 3 U. o. 153. 4 Zólyom vm. levt. Werthl. Gegenst. No. 24. 5 Feglein : «A vármegyei nótárius». Levéltári Közlemények, 1936. 157.