Turul 1942 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Ludwig Vince Oszkár és Maschek Ferenc: Corvin János anyja. (Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1941. dec. 19-én tartott ülésén)

CORVIN JÁNOS ANYJA. Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1941. december 19-én tartott ülésén. Corvin Mátyás király, az ozmánok réme, a magyar csaták ünnepelt hérosza, a magyar hősi daloknak, sőt a szlovén népmondáknak is legen­dás hőse, a történetkutatásnak állandó tárgya mind politikai szerepe, mind pedig kulturális je­lentősége miatt. Életének és uralkodásának tör­ténetét bel- és külpoitilkai viszonylatokban már nagy részletességgel előadták, egy talány azon­ban még mind a mai napig megoldatlan maiadt : Nem ismerjük származását egyetlen fiának, Já­nosnak, aki egy törvénytelen viszonyából szü­letett, és akit a magyar királyi trónra — min­denesetre hiába — jelölt ki utódjául. A kloster­neuburgi apátsági levéltárban talált okiratoknak, mint fontos és megdönthetetlen bizonyítékoknak ismeretében azonban abban a helyzetben vagyunk, hogy erre az eddig válasz nélkül maradt kérdésre biztos feleietet adhatunk. Ezek az okiratok, melyeket hátrább szószerint közlünk, a következők : 1. Edelpeck Borbálának, Corvin János édesanyjának 1491. szeptember 13-án kelt végrendelete. 2. Egy 1478. december 12-én kelt adás-vételi szerződés. 3. Egy 1495. március 30-án kelt meghatalmazás. Mielőtt az okleveles feljegyzéseknek a magya­rázatához fognánk, vessünk egy pillantást az em­lített viszonnyal foglalkozó kutatás eddigi ered­ményeire. Engel Geschichte des ungarischen Rei­ches című munkájában 1 a következőket írja : «Mátyás kijelentette — a sziléziai monda szerint — hogy Corvin János az ő természetes fia (kinek édesanyja Krebs vagy Krebil Mária, Krebil Péter breslaui polgármesternek a leánya felvette a fáty­lat) és egyidejűleg nyilvánosan kihirdette Beatrix­1 Wien, 1813. III. Abt. 341. 1. szal tervezett eljegyzését.» Bizonyára nem téve­dünk, ha Engelnek a sziléziai mondákra való ezt a hivatkozását Eschenloher Péternek, Breslau város egykori Írnokának krónikájára vezetjük vissza. Az Eschenloher által feljegyzett sziléziai mondának pedig nyilván a következő az ere­dete : Az a körülmény, hogy Mátyás király Szilé­ziában nagy területeket juttatott fiának, a népben már korán azt a homályos véleményt érlelhette meg, hogy fia egy sziléziai anyának törvénytelen gyermeke. A fátyol felvételének híre azzal a tény­nyel kapcsolatos, hogy Corvin János anyja, mint később látni fogjuk, a bécsi Szent Jeromos bűn­bánati házba lépett be. A sziléziai monda késői kivirágzása egy breslaui költő, Friedrich August Wentzel (1773—1823) színdarabja, melyben poé­tikus elgondolással Krebil breslaui tanácsnok leá­nyának teszi meg Corvin János anyját, aki a város 1474. évi megszállása alkalmával került Mátyás királlyal közelebbi viszonyba. 2 Engel valószínű­leg Wentzeltől vette a Krebil nevet. A sziléziai monda alapján, saját kutatásaival kiegészítve, beszél Fraknói is János herceg szárma­zásáról. ő a következőket írja : «.. .épen ekkor, Boroszlóban időzése alatt (1469. tavaszán), mikor lakomára és táncmulatásokra gyakran hívta meg Szilézia előkelő hölgyeit, ezek egyike mély szen­vedélyt keltett a hat esztendő óta özvegy, huszon­kilencéves királyban. A benső viszony, mely köz­tük létesült, nem maradt futólagos szerelmi ka­land, hanem tartós összeköttetéssé szilárdult. A fia­tal nő a hódítást, amit szépségének köszönhetett, bizonyára a szív és szellem nemesebb tulajdonsá­gaival volt képes állandósítani. Magyarországba ' Breslau, 1809. és 1817.

Next

/
Thumbnails
Contents