Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Reiszig Ede: Az Újlaki-család. (Két közlemény)
tatárok ellen, amikor oda betörtek. I. Károly király uralkodása alatt másodízben viselte a tárnokmesteri méltóságot. 1311-ben, körülbelül 81 éves korában húnyt el. Fia Miklós, az országbíró, aki egy 1317. évi oklevél szerint Rakolcza várát (Orahovica, Verőce vármegyében) bírta, 1348-ban a bácsi káptalan előtt Kurpe (Kulpin, Kölpény) egyharmadát, amelyet ősei még IV. Béla királytól kaptak, odaajándékozta István újlaki bírónak. 1350-ben részt vett a második nápolyi hadjáratban, de július havában súlyosan megsebesült. Az 1355—1358. években macsói bán, egyúttal Baranya vármegye főispánja, majd 1359-től országbíró. Mint országbíró halt meg 1360. márc. 20. előtt.8 Egyetlen fiút hagyott hátra : Lászlót. Ez azonban még 1364 előtt fiúörökösök hátrahagyása nélkül húnyt el, s így az első Ujlaki-családnak magvaszakadt.9 I. Lajos király 1364-ben Újlak várát és a hozzátartozó uradalmat, mely Rakolcza várával együtt a koronára szállott, Kont Miklós nádornak, továbbá elhalt testvére Lőkös (Lőrinc) fiának, Lászlónak adományozta azzal a kikötéssel, hogy a nádor rokonai, mégpedig atyjának és nagyatyjának testvérei, illetve azoknak leszármazói abban nem részesülhetnek.10 Ez adománylevél alapján Kont Miklós nádort és unokaöccsét tekinthetjük a második vagy ifjabb Ujlaki-család megalapítójának. Kont Miklós nádor atyja Lőrinc, akit az oklevelek Sclavus-nak (Tót) neveznek, I. Károly király uralkodása alatt lép elénk az ismeretlenségből. Atyja , Gögefi (Gigefi) János, akinek csak a neve ismeretes, valószínűleg egy személy azzal a Gügye fia Jánossal, aki 1281-ben mint királyi ember a csázmai káptalan kiküldöttével együtt a Tétény-nemzetségbeli Benedek fiait : Péter bánt és Keményt a Szaplonca patak mellett fekvő Gayul (Gajol) nevű földterület birtokába beiktatta." 1. Károly és Nagy Lajos királyok későbbi években kelt adománylevelei Gegefi Jánosnak még két testvérét említik : Gergelyt és Istvánt. Ezekből az oklevelekből kivehetőleg Göge fiai a régi Szlavóniában (in terra Sclavoniae) a Száva, Una, Kulpa folyók és a Zrinjskagora (Zrinyi-hegység) vidékén voltak birtokosok, de hogy atyjuk a Csáknemzetségnek Szlavóniába szakadt ágából származott volna, erre nem találtam okleveles adatokat. Valószínűbb, hogy Göge a Dubicza vármegyében letelepedett Tolzconth nemzetség sarja." Tót Lőrinc kora ifjúságában I. Károly királynak fogadott hűséget, aki zászlótartójának nevezte ki. Ezt a tisztséget előtte a Csák-nemzetségbeli Györke viselte, aki az 1312. jún. 15-én vívott rozgonyi ütközetben elesett.13 Tót Lőrinc ekkor elkerült szülőföldjéről és hű kísérője lett urának. Mikor Sempte csere útján Károly király birtokába jutott, vára romokban hevert. A király a várat felépíttette, várnagyává Tót Lőrincet tette.14 Ez lett az első otthona, mióta szülőföldjéről eltávozott és ez lehetett oka annak, hogy annyira ragaszkodott Semptéhez. A várnagyságot még azután is megtartotta, mikor már több vármegye főispánja, sőt királyi tárnokmester lett. A berendezkedés, a felszerelés nagy munkáját azonban megosztotta testvérével, Ugronnal, aki az 1328. szept. 18-án kelt oklevélben szintén mint semptei várnagy szerepel.15 Az alatt az idő alatt, míg Tót Lőrinc a király kíséretében tartózkodott, ősi családi birtokai gyakran voltak kitéve pusztításoknak. Mikor a Héder-nemzetségbeli Kőszegi Henrik szlavón bán fiai : János főlovászmester és Herczeg Péter 1315-ben fellázadtak a király ellen, Kőszegi Iván nádor unokájával, Andrással együtt kegyetlenül üldözte mindazokat, akik nem tartottak velük. Bár Károly király ellenük vonult, az 1316— 1317. években nem bírta őket megtörni , kénytelen volt velük békét kötni. Midőn azonban 1326-ban újból fellázadtak, a király Ákos nemzetségbeli Micsk szlavón bánt küldte ellenük, akinek sikerült is őket erős küzdelem után 1326. végén vagy 1327. év elején megfékezni. A király, hogy eltávolítsa Karácsonyt, i. m. I. 338—341. — Anjoukori Okmt. I. 133. _ Fejér VIII. 1. 267. VIII/.532. Fejér VIII/2., 139—140. — O. L. Dl. 3977. _ Wertner Mór: Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontológiához. Tört. Tár, 1906. 596. , 1907. Zichy-Okmt. III. 145. 152—160., 170. 9 Karácsonyi : i. m. I. 342. — Száz. 1870. 154. Száz. 1870. 153. Wenzel : Árpádkori Uj Okint. IX. 293. — Karácsonyi: i. m. III. 95. 12 Pór Antal: Tót Lőrinc (Száz. 1891. 35°) — Karácsonyi : i. m. III. 206. — Thallóczy Lajos : A Blagay-csokit. Bevezetés, XIX. lap. 13 Karácsonyi i. m. I. 307. 14 Apponyi-okit. I. 65. — Dedek Crescens Lajos : Nyitra vm. tört. M. V. és V. Nyitra vm. kötet, 493. 15 Smiciklas : Codex Dipl. Regni Croatiae. IX. 410. — Blagay-cs. okit. 105. 2