Turul 1944-46 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Olvasóinkhoz - Váczy Péter: Anonymus és a Justinus-kivonat

OLVASÓIN­KHOZ. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmánya a régebben és újabban felmerült félreértések elhárítása végett szükségesnek tartja, hogy ismételten és nyomatékosan jelentse ki a követ­kezőket : Társaságunk az 1883. évben történt megalapítása óta folytatott működésében mindig és következe­tesen ragaszkodott ahhoz a célhoz, melyet Alapszabályaink 2. §-a ekként tűz ki: „Célja a magyar törté­nelem segédtudományainak, úgymint a címertannak (heraldika), oklevéltannak (diplomatika), írástörté­netnek (palaeographia), pecséttannak (sphragistika), családtörténetnek (genealógia) és kortannak (chrono­logia) művelése és terjesztése. Ezen cél elérésére a Társaság a szaktudósok és szakkedvelők egyesítése, a felsorolt tudományszakok körébe vágó dolgozatok kiadása, valamint felolvasó ülések tartása által törek­szik." A Társaság címe ennek a pontosan kifejezett célnak csak rövidített összefoglalása. A Társaság folyó­iratának eddig megjelent 57 évfolyama is mindig ezt a teljes célt szolgálta, és ennek megfelelően cikkei és közleményei a történelmi segédtudományoknak az Alapszabályokban felsorolt valamennyi ágára kiter­jedtek. Éppen ezért választották annak idején (1883-ban) a Társaság folyóiratának címéül a jelképes és a történeti múltra vonatkozó kutatások valamennyi ágának összefoglalására alkalmas „Turul" elnevezést, amely a tudományos kapcsolatok útján a külföldön is ismeretessé lett. Ezekből magától értetődik az, hogy egyrészt Társaságunk működésének kizárólag tudományos tör­téneti célja van, másrészt pedig hogy folyóiratunk címének a hasonló címet felvett újabb, politikai és egyéb jellegű alakulatokkal semmiféle kapcsolata nem volt soha és nincsen is. Minden ezzel elenkező esetleges feltevés téves és teljesen alaptalan. . ANONYMUS ÉS A JUSTINUS-KIVONAT. Annyi év szorgalmas kutatómunkája után a Névtelen Jegyző műve, a Gesta Hungaro­rum még mindig megoldatlan kérdéseket vet fel. Az eddi­gi kutatók javarészt azzal a fel­adattal voltak elfoglalva, hogy megállapít­sák a mű korát, forrásértékét, szerzőjének személyét, de nem sok figyelmet szenteltek egy másik igen fogas kérdésnek, hogy t. i. a Névtelent minő európai szellemi áramlat, iro­dalmi irány magyarországi képviselőjének kell tartanunk. Pedig a Gesta Hungarorum helyes megértéséhez és értékeléséhez csak úgy juthatunk el, ha kijelöljük helyét az egyetemes európai irodalom fejlődéstörténe­tében. A tájékozódást nagy mértékben megnehe­zíti az a körülmény, hogy még máig sincs le­zárva azoknak a műveknek a köre, melyeket a Névtelen történeti munkájának megírásá­nál közvetlenül használt. Legfőbb forrása kétségtelenül az elveszett XI. századi Gesta Ungarorum volt, mégpedig annak II. Géza­korabeli átdolgozása és folytatása.1 E mel­lett, bármennyire is lenézte írástudói gőgjé­ben,­­ bőségesen merített a korabeli szájhagyo­mányból is.2 Sok irodalmi ösztönzést kapott frigiai Dares De excidio Trojae historia című művétől, valamint a Historia de Praesiis Alexandri Magni című regényből is, melyet egy késői, 1150 után divatos változatában olvasott.3 De már korántsem biztos Geoffrey of Monmouth Historia Regum Britanniae című művének hatása a magyar Gesta-íróra.4 Az a kérdés sincs azonban még megnyugtató módon eldöntve, vájjon közvetlenül hasz­nálta-e a Névtelen Regino prümi apát kró­nikáját a folytatással együtt, avagy a fel­tételezett Regino-részletek csak a XI. századi Gestából, egyik forrásából, kerültek mű­vébe?. Nemkülönben vita tárgya az Exordia Scythica néven ismert Justinus-kivonat köz­vetlen használata is.­ Már e rövid áttekintésből is jól kivehető a Névtelen forrásainak három csoportja. Az elsőbe tartoznak a hazai források, ezek a Gestát mintegy honi keretbe helyezik. A má- 1

Next