Turul 2002 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések - Kard és koszorú - Tallózás ezer év katonai jelképeiből c. konferencián 2000-ben elhangzott előadások. II. rész - Bodor Imre: A magyar állami címer a középkorban
MAGYAR ÁLLAMI CÍMER A KÖZÉPKORBAN Állami címerünk - miként több más ország esetében is - első uralkodóházunk címeréből, illetve címereiből alakult ki. Keletkezését, fejlődését, jelentésének módosulását elsősorban középkori uralkodóink pecsétjein követhetjük nyomon. Imre király (1196-1204) 1202. évi aranybullájának hátlapján tűnt fel először a vágásos címer, oroszlánokkal a vágások között.2 (1. kép) Csekély eltéréssel ugyanez a hátoldali címere II. András (1205-1235) aranybullájának és viasz kettőspecsétjének. (2-3. kép) II. András utódai alatt a vágásos címer eltűnt uralkodóink kettőspecsétjeinek hátlapjáról. Helyét kettőskeresztes címerpajzs foglalta el. Ezt látjuk IV. Bélától (1235-1270) kezdve egészen V. László haláláig, 1457-ig.3 (4-6. kép) A vágásos címer oroszlánok nélkül, a felségi pecsétek címerkoszorúja élén, illetve a liliomos Anjoucímerrel egyesítve csak I. Károly (1308-1342) és utódai alatt tért vissza. Nyilvánvalóan az Anjou-ház Árpád-rokonságát, azaz törvényességét volt hivatott megjeleníteni. Ez a mondanivalója a 14. század végére elhalványult. Zsigmond (1387-1437) felségi kettőspecsétjein már csak az előlapi trónképet, illetve a hátlapi kettőskeresztes pajzsot keretező címerkoszorú egyik - de továbbra is legelőkelőbb - eleme. (5. kép) A kettőskereszt minden valószínűség szerint a királyi kincstárban őrzött, és talán uralkodói felségjelvényként ismert Szent Kereszt-ereklyetartó képeként került a kettőspecsétek hátlapjára. Voltaképpen az előlap trónoló királyképének felelt meg: az uralkodói hatalmat jelképezte. Ezt, a Koronát szimbolizáló jelentését mindvégig megtartotta. Korona-szimbólumként jelentette ugyanis a királyt, a királyságot, mindenekelőtt pedig magát a Szent Koronát. 1401-ben és 1444-1452 között is - amikor a király helyett a Magyar Szent Korona nevében koronatanács intézkedett - a prelátusok, bárók pecsétjének képe a Szent Korona, illetve a kettőskereszt volt, pajzsban, illetve anélkül.5 (7-8. kép) A 15. század közepe táján kialakult a címerpajzsra helyezett, rangra, méltóságra utaló fejékek ábrázolásának szokása. Először főpapi címereket egészítettek ki kardinális kalappal, püspöksüveggel, majd megjelentek az uralkodók címerpajzsaira helyezett koronák. Tudjuk, hogy 1440-ben ellopták a Szent Koronát Visegrádról, és Mátyás Díjak jelentős összegért tudta III. Frigyestől visszaváltani. Mátyás a visszaszerzett Szent Koronával uralkodásának hetedik évében 1464. március 29-én ünnepélyesen újra megkoronáztatta magát - immár érvényesen. Ettől az időponttól kezdve használhatott csak - teljes jogú szuverenitása kifejezőjeként - királyi kettőspecsétet. Újonnan készült kettőspecsétjének hátlapján a címerpajzs fölött zárt, keresztpántos koronát látunk. Ez a kép, amely a keresztpántok jobb érzékeltetése végett heraldikailag szabálytalanul, kissé elfordítva ábrázolja a koronát, tulajdonképpen a több, mint két évtizedes távollét után hazakerült Szent Korona első képi megjelenítése.7 (9. kép) A hátlap középső címerpajzsa maga is megváltozott. A Szent Korona ábrázolása heraldikai koronaként fölöslegessé tette a kettőskereszt, mint koronaszimbólum központba helyezését, ezért az helyet cserélt a címerkoszorúban ábrázolt vágásos pajzzsal. Utóbbi, tehát a hétszer vágott mezejű pajzs, ekkorra már - jellegzetes reneszánsz értelmezés folytán -