Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - Beköszöntő - REISZ T. CSABA: A Brodarics-levél. A Magyar Országos Levéltár 2010. évi új szerzeményéről
A Brodarics-levél. A Magyar Országos Levéltár 2010. évi új szerzeményéről 1527. március 18-án Dévényben Brodarics István szerémi püspök odaírta nevét levele végére. Abban adta tudtára őfelségének, uralkodójának, I. (Habsburg) Ferdinándnak, hogy miért hagyja el az ő udvarát és pártol át ellenfeléhez, Szapolyai Jánoshoz. A külzeten a címzés - „Prágában ő szent királyi felsége, az én legkegyelmesebb uram kezébe" - mellett más két, talán az udvar írásbeliségét intéző egyik kancelláriai alkalmazott a levél rövid tartalmát is feljegyezte: „Brodarics István szerémi püspök magamentsége Ferdinánd királytól való elpártolása miatt, melyben elismeri Magyarország szabad királyválasztó jogát." A modern hivatali időszak hajnalán azonban a dokumentum archívumba kerülése valahol megakadt. A jobban védett és így bizonyosabban az utókorra maradó királyi levéltár ezért nem őrizte meg jó karban, könnyen hozzáférhetően, kutathatóan és megismerhetően ezt a felbecsülhetetlen nemzeti kultúrtörténeti emléket. A modern kutató még a pontos hűlt helyét is meg tudná határozni (Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatenabteilungen, Ungarische Akten /Hungarica/, Allgemeine Akten, Fase. 3. Konv. C. 1527. März). A levél elkallódásáról, sorsáról soha nem, és létezéséről is csak 1877. évi felbukkanásakor szerezhettünk tudomást. A 19. század második felében sem számított ritkaságnak a magyarországi vonatkozású kéziratok és oklevelek külföldi forgalmazása. Az olcsón vásárló és nagy haszonra törekedő kereskedők nem egyszer olyan árakat szabtak, amelyeket a hazai gyűjtemények nem tudtak megfizetni. „Újabb időkben nem tartozik a kivételes esetek közé az, hogy hazánkból nagybecsű kézirat- és oklevél-gyűjtemények a külföldre vándorolnak, és itt áruba bocsáttatnak. A külföldi ódondászok természetesen olcsó áron szerezik meg azokat, és nagy nyereséggel igyekeznek ismét eladni. Gyakran oly árakat szabnak, melyeket a hazai intézetek megfizetni nem képesek. Ily helyzetben volt közelebb a m. nemzeti múzeum könyvtára, két ajánlattal szemben. És fájdalommal kellett lemondanunk a fölajánlott okiratok megvásárlásáról, bár azoknak történeti értéke iránt teljesen tájékozva voltunk." - írta keserűen Fraknói Vilmos, aki a két irategyüttest forrásértékelés céljából megtekinthette. Az első tételben egy berlini antikvárius 14-17. században keletkezett 49 eredeti és kiadatlan okiratot ajánlott felvételre, 500 forintot kérve értük. „Számra, de nem értékére nézve, jelentéktelenebb az a hét darabból álló gyűjtemény, melyet Lipcséből Ardenne báróné küldött be, azoknak árát 400 mákra ( 1250 forint) téve. Chronologiai rendben tekintve, első Brodarics István szerémi püspöknek Dévényből 1527. márcz. 18-án Ferdinánd királyhoz intézett terjedelmes és nagyérdekű levele, melyben értésére adja, hogy pártját elhagyja" - írta a másik tételről Fraknói. A történész a levelet a Századok folyóirat hasábjain igen terjedelmes magyar nyelvű kivonatban közölte, ezzel igyekezve legalább az információtartalmát megmenteni. A későbbiekben minden történész csak Fraknói ismertetésére hivatkozott, ezért néhányan már azt is kétségbe vonták, hogy létezett-e ez a levél egyáltalán. A dokumentum ezt követően több mint egy évszázadon keresztül lappangott. Hogy pontosan hol, annak a Magyar Országos Levéltár (MOL) munkatársai a leggondosabb kutatással sem tudtak ez ideig a nyomára bukkanni. A MOL egyik alapfeladataként gyűjti azokat a maradandó értékű történelmi dokumentumokat, amelyek Magyarország és a területén élő népek politika-, társadalom-, gazdaság-, kultúr- és művelődéstörténetének megismeréséhez, tanulmányozásához információkat szolgáltatnak, továbbá gondoskodik a gyűjteményébe került iratok biztonságos megőrzéséről, feldolgozza és hozzáférhetővé teszi azokat. A MOL a maradandó értékű iratok egy - kisebb, de jelentős eszmei értékkel bíró - részét vásárlás útján, aukciókon és az antikváriumokkal való szoros kapcsolattartás keretében szerzi meg. Saját költségvetéséből csak kisebb mértékben tud dokumentumvásárlásra forrást elkülöníteni, így igen kimagasló értékű és jelentőségű volt az a támogatás, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) 2004-2010 között magániratok aukciós vételére biztosított. 5-6-8-10 millió forintot, a hét év alatt összesen 44 millió forintot kapott intézményünk ilyen célra. 2010-ben az NKA finanszírozási gyakorlata a korábbiakhoz képest megváltozott, ezek egyik értelmezése az volt, hogy az eredetileg pályázott célt és összeget nem szabad csökkenteni, ha az igényeltnél kisebb támogatást ítélnek meg, mert ebben az esetben azzal arányosan csökken maga a támogatás is. Ha tehát a támogatást teljes összegben el akarjuk nyerni, az eredeti tervet kell megvalósítanunk. Tekintettel Fraknói Vilmos: Magyarország történetét érdeklő okiratok a külföldi piaczon. Századok, 11, (1877) 57-63., a Brodaricsra vonatkozó rész: 58-61.