Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - Beköszöntő - REISZ T. CSABA: A Brodarics-levél. A Magyar Országos Levéltár 2010. évi új szerzeményéről

A Brodarics-levél. A Magyar Országos Levéltár 2010. évi új szerzeményéről 1527. március 18-án Dévényben Brodarics István szerémi püs­pök odaírta nevét levele végére. Abban adta tudtára őfelségé­nek, uralkodójának, I. (Habsburg) Ferdinándnak, hogy miért hagyja el az ő udvarát és pártol át ellenfeléhez, Szapolyai Já­noshoz. A külzeten a címzés - „Prágában ő szent királyi fel­sége, az én legkegyelmesebb uram kezébe" - mellett más két, talán az udvar írásbeliségét intéző egyik kancelláriai alkal­mazott a levél rövid tartalmát is feljegyezte: „Brodarics István szerémi püspök magamentsége Ferdinánd királytól való elpár­tolása miatt, melyben elismeri Magyarország szabad királyvá­lasztó jogát." A modern hivatali időszak hajnalán azonban a dokumentum archívumba kerülése valahol megakadt. A job­ban védett és így bizonyosabban az utókorra maradó királyi levéltár ezért nem őrizte meg jó karban, könnyen hozzáférhe­tően, kutathatóan és megismerhetően ezt a felbecsülhetetlen nemzeti kultúrtörténeti emléket. A modern kutató még a pon­tos­­ hűlt­­ helyét is meg tudná határozni (Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatenabteilungen, Ungarische Akten /Hungarica/, Allgemeine Akten, Fase. 3. Konv. C. 1527. März). A levél elkallódásáról, sorsáról soha nem, és létezéséről is csak 1877. évi felbukkanásakor szerez­hettünk tudomást. A 19. század második felében sem számított ritkaságnak a magyarországi vonatkozású kéziratok és oklevelek külföl­di forgalmazása. Az olcsón vásárló és nagy haszonra töreke­dő kereskedők nem egyszer olyan árakat szabtak, amelyeket a hazai gyűjtemények nem tudtak megfizetni. „Újabb időkben nem tartozik a kivételes esetek közé az, hogy hazánkból nagybecsű kézirat- és oklevél-gyűjtemények a külföldre vándorolnak, és itt áruba bocsáttatnak. A külföldi ódondászok természetesen olcsó áron szerezik meg azokat, és nagy nyereséggel igyekeznek ismét eladni. Gyakran oly árakat szabnak, melyeket a hazai intézetek megfizetni nem képesek. Ily helyzetben volt közelebb a m. nemzeti múzeum könyvtá­ra, két ajánlattal szemben. És fájdalommal kellett lemonda­nunk a fölajánlott okiratok megvásárlásáról, bár azoknak tör­téneti értéke iránt teljesen tájékozva voltunk." - írta keserűen Fraknói Vilmos, aki a két irategyüttest forrásértékelés céljá­ból megtekinthette.­ Az első tételben egy berlini antikvárius 14-17. században keletkezett 49 eredeti és kiadatlan okiratot ajánlott fel­vételre, 500 forintot kérve értük. „Számra, de nem értékére nézve, jelentéktelenebb az a hét darabból álló gyűjtemény, melyet Lipcséből Ardenne bá­róné küldött be, azoknak árát 400 mákra ( 1­250 forint) téve. Chronologiai rendben tekintve, első Brodarics István szerémi püspöknek Dévényből 1527. márcz. 18-án Ferdinánd király­hoz intézett terjedelmes és nagyérdekű levele, melyben értésé­re adja, hogy pártját elhagyja" - írta a másik tételről Fraknói. A történész a levelet a Századok folyóirat hasábjain igen ter­jedelmes magyar nyelvű kivonatban közölte, ezzel igyekezve legalább az információtartalmát megmenteni. A későbbiekben minden történész csak Fraknói ismerte­tésére hivatkozott, ezért néhányan már azt is kétségbe vonták, hogy létezett-e ez a levél egyáltalán. A dokumentum ezt kö­vetően több mint egy évszázadon keresztül lappangott. Hogy pontosan hol, annak a Magyar Országos Levéltár (MOL) mun­katársai a leggondosabb kutatással sem tudtak ez ideig a nyo­mára bukkanni. A MOL egyik alapfeladataként gyűjti azokat a maradan­dó értékű történelmi dokumentumokat, amelyek Magyaror­szág és a területén élő népek politika-, társadalom-, gazdaság-, kultúr- és művelődéstörténetének megismeréséhez, tanulmá­nyozásához információkat szolgáltatnak, továbbá gondosko­dik a gyűjteményébe került iratok biztonságos megőrzéséről, feldolgozza és hozzáférhetővé teszi azokat. A MOL a maradandó értékű iratok egy - kisebb, de je­lentős eszmei értékkel bíró - részét vásárlás útján, aukciókon és az antikváriumokkal való szoros kapcsolattartás kereté­ben szerzi meg. Saját költségvetéséből csak kisebb mérték­ben tud dokumentumvásárlásra forrást elkülöníteni, így igen kimagasló értékű és jelentőségű volt az a támogatás, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap (NK­A) 2004-2010 között magán­iratok­­ aukciós­­ vételére biztosított. 5-6-8-10 millió forintot, a hét év alatt összesen 44 millió forintot kapott intézményünk ilyen célra. 2010-ben az NKA finanszírozási gyakorlata a ko­rábbiakhoz képest megváltozott, ezek egyik értelmezése az volt, hogy az eredetileg pályázott célt és összeget nem sza­bad csökkenteni, ha az igényeltnél kisebb támogatást ítélnek meg, mert ebben az esetben azzal arányosan csökken maga a támogatás is. Ha tehát a támogatást teljes összegben el akar­juk nyerni, az eredeti tervet kell megvalósítanunk. Tekintettel­ ­ Fraknói Vilmos: Magyarország történetét érdeklő okiratok a külföldi piaczon. Századok, 11, (1877) 57-63., a Brodaricsra vonatkozó rész: 58-61.

Next