Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - 1. Értekezések - PÁLFFY GÉZA: Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után
Brodarics István számos funkciót töltött be életében: volt diplomata, püspök és kancellár, neve jól csengett kora humanistái között, de hírnevét vitathatatlanul a mohácsi csatáról írott beszámolójának, az Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről (latinul De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcarum imperatore ad Mohach historia verissima) című munkájának köszönheti. Az 1527 áprilisában, Krakkóban megjelent mű különös jelentőségét az adja, hogy Brodarics személyes élményei alapján, a szemtanú hitelességével adott hírt a mohácsi csatát megelőző hetek eseményeiről, a csatatérre vonuló magyar sereg útjáról, a haditanácskozások során felmerült elképzelésekről, és végül egy rövid, ám szuggesztív leírásban a csatatéren történtekről. Az övén kívül nem is rendelkezünk egyetlen más, hasonló hitelességű beszámolóval sem, amely magyar szemszögből enynyire részletesen beszélné el a történteket, így Brodarics munkája a mohácsi csata történetének elsőrangú, legfontosabb és leghitelesebb forrása. Már ez a tény is indokolja, hogy minden más általa írt levél felkelti a korszak kutatójának érdeklődését. Levelei között mégis van egy, amely kitüntetett figyelmet érdemel egy olyan korban, amelyben - történelmünkben szinte kivételes módon - másfél évtizeden át egyszerre két törvényes király ült a magyar trónon, híveik polgárháborúkban pusztították egymást, miközben a két uralkodó, két udvar, két kormányzat között folyamatos pártváltásokra „kényszerültek". Az 1526. augusztus 29-ei mohácsi csatavesztés, majd Jagelló II. Lajos király (1516-1526) halála után a Magyar Királyság politikai elitje a magyar trónra egymást követően két uralkodót választott. Előbb 1526. november 10-én, Székesfehérvárott I. János néven (1526-1540) a korábbi erdélyi vajdát és az ország egyik legnagyobb birtokosát, Szapolyai Jánost, majd 1526. december 16-án, Pozsonyban I. Ferdinánd néven (1526-1564) az osztrák főherceget és választott cseh királyt, Habsburg Ferdinándot. Bár a két uralkodó legitimitását már saját korukban politikai ellenfeleik, majd utóbb a magyar és osztrák történészek is gyakran megkérdőjelezték, kiemelten hangsúlyozandó, hogy mindkét uralkodó teljesen törvényesen, szabad királyválasztással, majd érvényes koronázással lett Magyarország királya. Szapolyait 1526. november 11-én, Ferdinándot 1527. november 3-án a legitimitás három fő követelményének megfelelve koronázták meg. A szertartást mindkét esetben Székesfehérvárott, a Szent Koronával és ugyanaz a személy, a Mohács mezején elesett esztergomi érseket (Szálkai Lászlót) helyettesítő, rangidős felszentelt főpap, Podmaniczky István nyitrai püspök végezte. Noha a késő középkorban többször (például Habsburg Albert király halála után 1440-ben vagy Hunyadi Mátyás elhunytával 1490-ben) előfordult, hogy a trónért több királyjelölt küzdött meg egymással, a magyar történelemben az csaknem páratlan esetnek számított, hogy az országnak közel másfél évtizedig egyszerre két törvényes uralkodója volt. Ez a különleges helyzet 1527 tavaszától - a török betörések közepette - bő egy évtizednyi polgárháborút eredményezett, amely a történeti Magyarország számos régiójában igen jelentős pusztítást hozott. Ennek során az aktuális erőviszonyoknak és érdekeiknek megfelelően a magyar politikusok, arisztokraták, nemesek és városok gyakran pártoltak egyik királyuktól a másikhoz -tőlük remélve egyrészt az ország sorsának jobbra fordulását, másrészt saját érdekeik érvényesítését. E pártváltások sorában Brodarics István szerémi püspök 1527. március 18-ai átállása Habsburg Ferdinándtól Szapolyai János oldalára egészen különleges helyet foglal el. Egyrészt a humanista főpap átállásának indokairól - a Magyarország kapujának nevezhető, Duna-parti Dévény várából - öt sűrűn teleírt oldalon páratlan részletességgel és különös őszinteséggel számolt be éppen elhagyott uralkodójának. A forrás - amelyet Németországból való hazakerülése után a Magyar Országos Levéltárnak 2010-ben sikerült megvásárolnia - a püspök levelezésében kiemelkedő helyet foglal el: ez ugyanis az egyetlen olyan dokumentum, amelyben Brodarics nevezetes mohácsi csata történetének keletkezésére is utalást tesz, miközben a magyar történelem 1526 utáni szinte minden alapproblémáját érinti, így a teljes szövegében a Turulban is megjelenő levél joggal tartható a magyar politikatörténet és humanista történetírás egyik alapszövegének. Másrészt a szegény sorból az ország főpapjai és vezetői hivatalnokai közé felemelkedett Brodarics csupán egyetlen- PÁLFFY GÉZA Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után Az alábbi tanulmányban bemutatott köztörténeti eseményekre újabban összefoglalóan ld. Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Bp., 2000. (Magyar Századok, 6.); Pálffy Géza: A három részre szakadt ország 1526-1606. Bp., 2009. (Magyarország története, 9.); Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. (História könyvtár: Monográfiák, 27.); A Brodaricsra vonatkozó irodalmat ld. részletesen Kasza Péter dolgozatában e cikk után.