Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - 1. Értekezések - PÁLFFY GÉZA: Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után

Brodarics István számos funkciót töltött be életében: volt diplomata, püspök és kancellár, neve jól csengett kora hu­manistái között, de hírnevét vitathatatlanul a mohácsi csa­táról írott beszámolójának, az Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről (latinul De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcarum imperatore ad Mohach historia verissima) című munkájának köszönheti. Az 1527 áprilisában, Krakkóban megjelent mű különös jelen­tőségét az adja, hogy Brodarics személyes élményei alapján, a szemtanú hitelességével adott hírt a mohácsi csatát megelőző hetek eseményeiről, a csatatérre vonuló magyar sereg útjáról, a haditanácskozások során felmerült elképzelésekről, és végül egy rövid, ám szuggesztív leírásban a csatatéren történtekről. Az övén kívül nem is rendelkezünk egyetlen más, hasonló hi­telességű beszámolóval sem, amely magyar szemszögből eny­nyire részletesen beszélné el a történteket, így Brodarics mun­kája a mohácsi csata történetének elsőrangú, legfontosabb és leghitelesebb forrása. Már ez a tény is indokolja, hogy minden más általa írt levél felkelti a korszak kutatójának érdeklődését. Levelei között mégis van egy, amely kitüntetett figyelmet ér­demel egy olyan korban, amelyben - történelmünkben szinte kivételes módon - másfél évtizeden át egyszerre két törvényes király ült a magyar trónon, híveik polgárháborúkban pusztí­tották egymást, miközben a két uralkodó, két udvar, két kor­mányzat között folyamatos pártváltásokra „kényszerültek".­ Az 1526. augusztus 29-ei mohácsi csatavesztés, majd Ja­gelló II. Lajos király (1516-1526) halála után a Magyar Ki­rályság politikai elitje a magyar trónra egymást követően két uralkodót választott. Előbb 1526. november 10-én, Székesfe­hérvárott I. János néven (1526-1540) a korábbi erdélyi vajdát és az ország egyik legnagyobb birtokosát, Szapolyai Jánost, majd 1526. december 16-án, Pozsonyban I. Ferdinánd néven (1526-1564) az osztrák főherceget és választott cseh királyt, Habsburg Ferdinándot. Bár a két uralkodó legitimitását már saját korukban politikai ellenfeleik, majd utóbb a magyar és osztrák történészek is gyakran megkérdőjelezték, kiemelten hangsúlyozandó, hogy mindkét uralkodó teljesen törvénye­sen, szabad királyválasztással, majd érvényes koronázással lett Magyarország királya. Szapolyait 1526. november 11-én, Ferdinándot 1527. november 3-án a legitimitás három fő köve­telményének megfelelve koronázták meg. A szertartást mind­két esetben Székesfehérvárott, a Szent Koronával és ugyanaz a személy, a Mohács mezején elesett esztergomi érseket (Szálkai Lászlót) helyettesítő, rangidős felszentelt főpap, Podmaniczky István nyitrai püspök végezte. Noha a késő középkorban többször (például Habsburg Al­bert király halála után 1440-ben vagy Hunyadi Mátyás el­hunytával 1490-ben) előfordult, hogy a trónért több királyjelölt küzdött meg egymással, a magyar történelemben az csaknem páratlan esetnek számított, hogy az országnak közel másfél év­tizedig egyszerre két törvényes uralkodója volt. Ez a különle­ges helyzet 1527 tavaszától - a török betörések közepette - bő egy évtizednyi polgárháborút eredményezett, amely a törté­neti Magyarország számos régiójában igen jelentős pusztítást hozott. Ennek során az aktuális erőviszonyoknak és érdekeik­nek megfelelően a magyar politikusok, arisztokraták, nemesek és városok gyakran pártoltak egyik királyuktól a másikhoz -tőlük remélve egyrészt az ország sorsának jobbra fordulását, másrészt saját érdekeik érvényesítését. E pártváltások sorában Brodarics István szerémi püspök 1527. március 18-ai átállása Habsburg Ferdinándtól Szapolyai János oldalára egészen különleges helyet foglal el. Egyrészt a humanista főpap átállásának indokairól - a Magyarország ka­pujának nevezhető, Duna-parti Dévény várából - öt sűrűn te­leírt oldalon páratlan részletességgel és különös őszinteséggel számolt be éppen elhagyott uralkodójának. A forrás - amelyet Németországból való hazakerülése után a Magyar Országos Levéltárnak 2010-ben sikerült megvásárolnia - a püspök leve­lezésében kiemelkedő helyet foglal el: ez ugyanis az egyetlen olyan dokumentum, amelyben Brodarics nevezetes mohácsi csata­ történetének keletkezésére is utalást tesz, miközben a magyar történelem 1526 utáni szinte minden alapproblémá­ját érinti, így a teljes szövegében a Turulban is megjelenő le­vél joggal tartható a magyar politikatörténet és humanista tör­ténetírás egyik alapszövegének. Másrészt a szegény sorból az ország főpapjai és vezetői hivatalnokai közé felemelkedett Brodarics csupán egyetlen- PÁLFFY GÉZA Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után­ ­ Az alábbi tanulmányban bemutatott köztörténeti eseményekre újab­ban összefoglalóan ld. Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Bp., 2000. (Magyar Századok, 6.); Pálffy Géza: A három részre szakadt ország 1526-1606. Bp., 2009. (Magyarország története, 9.); Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. (História könyvtár: Monográfiák, 27.); A Brodaricsra vonatkozó irodalmat ld. részle­tesen Kasza Péter dolgozatában e cikk után.

Next