Turul 2014 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2014 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Reisz T. Csaba: Az állami anyakönyvek kutatásának jogi keretei
biztosítsuk. Ez vonatkozik a hozzáférés egyáltalán a biztosítására, valamint tér- és időbeli kereteinek bővítésére (védelmi idők csökkentése, távoli elérésű szolgáltatások, felhasználóbarát nyitvatartási idő), továbbá arra, hogy a szakmai (összlevéltári) és intézményi szinten egyaránt átlátható, érthető és egységes feltételrendszerben tevékenykedhessenek a kutatók. Talán nem is gondolnánk, hogy ez utóbbi elvárás is a jogbiztonság szerves része, teljesítésének mértéke pedig az intézmények presztízsét növelik, sajnálatos esetben azonban csökkenthetik is. Minderre tekintettel nem mindegy, hogy a levéltári anyag kutatók számára biztosítását milyen jogi környezetben végezzük. Mit tehetünk és mit nem? Mi a felelősségünk? Mik a feladataink? Milyen végzetes hibákat ne kövessünk el? Hogyan tudjuk a kutatói igényeket a jogszabályok előírásait figyelembe véve és betartva maximálisan kiszolgálni? Feladata-e a levéltáraknak jelezni a jogalkotók számára azokat az akadályokat, amelyek a kutatásokat, a kutatási igényeket értelmetlenül korlátozzák? Olyan kérdések ezek, amelyek meghaladják az egyes levéltári dolgozók szakmai felkészítésének kereteit és lehetőségeit, és amelyek még az intézményvezetők elbizonytalanodását is eredményezhetik. Ha pedig ezt tapasztaljuk, feladatunk csak az lehet, hogy a hiányos ismereteket pótoljuk, a tudásbéli divergenciákat továbbképzéssel megszüntessük, a jogi anomáliák kijavítására pedig hívjuk fel az illetékesek (jogalkotók) figyelmét. 1. A jogi keretek Az állami anyakönyvekre vonatkozó jogi keretek alapjait eredetileg törvényben (1894. évi XXXIII. törvénycikk az anyakönyvekről) szabályozták, ez a polgári Magyarország anyakönyvezési gyakorlatát végigkísérte a kezdetektől 1952-ig. Azóta az anyakönyvekről (1952:19. tvr.) és a házasságkötési eljárásról (1963:33. tvr.), továbbá a névviselésről (1982:17. tvr.) három, tartalmilag bővülő, hatályában egymást váltó törvényerejű rendelet született, legutóbbi még ma is hatályos, ezeket szokták anyakönyvi törvényként nevezni és rövidíteni (Rt.). Előbb egy, utóbb két évtized kellett az újraszabályozáshoz, majd három évtizednek kellett eltelnie, hogy a „rendszerváltozódást” követően 20 évvel ismét a jogalkotási csúcson, törvény formájában szabályozzák a kérdést (2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról). Ez utóbbi történetének külön fejezetet szentelek alább. A törvényi szintű előírások végrehajtását különféle szereplők normaalkotási tevékenysége szabályozta. A polgári korban következetesen és kizárólag a belügyminiszter adott ki rendeleteket az anyakönyvi ügyintézés egyes részleteinek - pl. a másodpéldányok vezetésének vagy kezelésének - szabályozására (pl. 80.000/1906. BM). A világháborút követő - kommunista, szocialista - időszakban megfigyelhető a jogalkotói szintek egyre lejjebbre kerülése, illetve az alkalmazott jogszabályok széles skálája. Végrehajtási jogszabályként az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötési eljárásról előbb belügyminiszteri utasítások (2/1952. BM , Ru., 10/1955. /TK 42./ BM), majd kormányrendelet (38/1963. /XII. 25./) készült, utóbbit tartották és nevezték anyakönyvi rendeletnek (Ar.). Ezt a ma is hatályos tvr. (At.) helyezte hatályon kívül. Legújabban a névviselés szabályait is tartalmazó belügyminiszteri rendelet (6/2003. /III.7./) tartalmazza a végrehajtás részletes szabályait. A hierarchia más fokán is születtek további normák, így például a kormány elnöke (6/1963. /TK 82./ KE) utasításban, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke rendelkezésben (2/1982. /VIII. 14./) alkotott részletszabályokat. A levéltár anyakönyvekkel kapcsolatos feladatainak részletes szabályozását már az 1952. évi BM-utasítás (Au.) a közoktatásügyi miniszter hatáskörébe utalta, aki a belügyminiszterrel egyetértésben, utasítás formájában rendelkezhetett a teendőkről. Erre azonban egészen 1968-ig, vagyis 16 évig nem került sor. A levéltáros szakma akkori szervezeti-szakismereti állapotát tükrözi, hogy a hiányzó miniszteri utasítást 1953-tól előbb a Levéltárak Országos Központja (pl. 1/1956. LÖK), majd annak jogutódja, a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya (pl. 1/1961. MM LO) saját hatáskörben kibocsátott utasítással szabályozta, míg végül a 133/1968. (MK 12.) MM utasítás kiadásával megvalósult a miniszteri szintű szabályozás.10 * * * * Megjegyzendő, hogy a szabályozás ilyen sokszintű létezése már önmagában is a jogbiztonságot veszélyezteti, ezért is elengedhetetlen, hogy jó kodifikációs gyakorlat segítse a jogalkalmazókat, kutatókat és levéltárakat egyaránt. 2. Levéltári anyag Az anyakönyvi másodpéldányok kutathatóságával kapcsolatosan az argumentációban esetenként az is felmerül, hogy azok nem is minősülnek levéltári anyagnak, így nem vonatkozik rájuk a levéltári anyagra megállapított időhatár, amely elteltével az iratok kutathatóvá válnának. A szabályozás kezdetén ez valóban így lehetett, később aztán megtalálták az t Nincs konkrét adat arra, hogy Borsa Iván 1951. évi, a cikk elején idézett kifakadása mennyiben segítette elő az új szabályozást 1952-ben, szeretnénk hinni, hogy a szakma sürgetését (is) meghallotta a jogalkotó. A polgári korszakban a vármegyei levéltárnak mint a helyi közigazgatás irattárának voltak feladatai az anyakönyvi másodpéldányokkal kapcsolatosan, de azok magánszemélyek általi kutatása fel sem merülhetett, így arra vonatkozó szabályozás sem született. Jelen dolgozat éppen ezért csak az 1945 utáni időszak jogi kereteivel foglalkozik. ” A kifejezést szándékosan használom így, mert abban sincs konszenzus, hogy rendszerváltás,változás vagyváltoztatás történt. 9 An. 186. § (4) bekezdés: „A levéltárnak az anyakönyvekkel kapcsolatos feladatait a közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben külön utasításban szabályozza.” 10 A téma megérdemelné, hogy szakmatörténeti és igazgatási okokból egyaránt az egyházi és az állami anyakönyvi ügyek teljes jogtörténeti feldolgozása (forrásgyűjteménnyel) elkészüljön. Erre irányuló kezdeményezésem ez ideig nem talált meghallgatásra. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Budapest Főváros Levéltára által megalkotott, létrehozott és fenntartott Magyar Levéltári Portálon elérhető Levéltári Korpusz az anyakönyvi ügyekre vonatkozó tematikus gyűjteményt is magában foglal (http://www.archivportal. arcanum.hu/korpusz). Ezt kellene kiegészíteni (nem sok kell hozzá), majd a feldolgozást elkészíteni, és egy problémával megint kevesebb lenne. 2