Turul 2016 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

2016 / 1. füzet - ELŐSZÓ - Botos Máté: Suum cuique

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem „A magyar arisztokrácia történelmi szerepvállalásai a XX. században” címmel tudo­mányos konferenciát szervezett 2015 tavaszán. A több tudo­mányágat - politológusokat, szociológusokat, történészeket - felvonultató rendezvény célja az volt, hogy bemutassa: a ma­gyar történelem legújabb kori szakaszában is elválaszthatat­lan a nemesség, szimbolikus jelleggel ezen belül a főrendek története a magyar nemzet történetétől. A francia forradalom első és legfőbb ideológusa, Siéyes abbé hírhedt röpiratában („Mi a harmadik rend?”) azt vezette le a többségi elv és a népszuverenitás fogalmának sajátos értel­mezésével, hogy az a nemzet tagja, aki a közösséget alkotó döntő többség akaratával azonosul. Mivel az arisztokraták (és a papság) egy része szembehelyezkedett a többségi aka­rattal, így ők kizárták magukat a nemzetből. Ezt az elvet érvényesítette a magyar progresszió is a 19. század végén, ezt képviselték a magyar polgári radikálisok, a szociáldemokraták és a kommunisták is. Az 1945-ben bekövetkező sorsforduló nemcsak a monarchiát szüntette meg, hanem azt a társadalmi réteget is elkezdte felszámolni, amely annak legfőbb támasza volt korábban. Az 1947-ben és 1948-ban bekövetkezett tragikus változások a magyar belpolitikában végleg elvették annak lehetőségét, hogy az arisztokrácia megőrizhesse legalább erkölcsi, kulturális elit szerepét. Hiszen részben üldöztetést szenvedve, részben a hazáért életét áldozva, részben elűzetve, de épp ezért tel­jes mértékben azonos sorsot örökölt a nem nemesi társa­dalommal. A 20. század számos megpróbáltatása ellenére azonban a magyar arisztokrácia meg-megújuló jelleggel igyekezett visszakapcsolódni a nemzeti modernizációhoz és kivenni részét a társadalmi-gazdasági-erkölcsi felemel­kedés programjából. A század során egyre gyakrabban megjelenő bírálatok, amelyek a tekintélyelvű társadalmat, majd a lefele nivelláló demokráciát egyaránt érintették, a hazánkban maradt vagy ide 1990 után visszatelepülő arisztokrácia tagjai számára lehe­tővé tették, hogy megpróbáljanak az érdemeken alapuló új társadalmi rend, és annak elitje, a meritokrácia vezető ere­jévé emelkedni. A jövő a múltból merít, és ebben az arisztok­rácia történelmi szerepvállalásai rendkívül fontos, szimboli­kus példák voltak és lesznek. Magyarországon a nemesség 20. századi sorsfordulóinak történeti-szociológiai feldolgozására nem történt átfogó kísér­let. Természetesen vannak olyan kutatók, akik úgy gondolják, hogy ezt a fontos témát fel kell dolgozni és ebből a szempont­ból nagyon megnyugtató, hogy a Magyar Történelmi Csalá­dok Egyesülete mellett a tudományos-szakmai közösség idő­ről időre rendszeresen jelentkezik tanulmányokkal. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Társadalomtörténeti Kutatócsoportja egyik kiemelt területe az elitkutatás. Ebből az arisztokrácia és a főrendek történetének feltárása az, amely - más műhelyekkel, kutatói érdeklődésekkel összekapcsolódva - lehetővé tette, hogy egy reménybeli sorozat első tudományos konferenciája létrejöhetett. Ezekből az ott elhangzott előadá­sokból közlünk most néhányat, bízva abban, hogy a jövőben az ilyen publikációk száma gyarapodni fog. I Botos Máté Suum cuique

Next