Turul 2016 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

2016 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Keszei András: Az arisztokrácia mint társadalmi csoport meghatározásának lehetőségei

Keszei András Az arisztokrácia mint társadalmi csoport meghatározásának lehetőségei Az arisztokrácia mint a nemesség legfelső rétege többféle szempont alapján határozható meg. Egyfelől beszélhetünk az arisztokráciáról mint bizonyos címek, méltóságok viselőiről, akik a történelem folyamán valamikor kiváltságot nyertek. Bárók, grófok, hercegek: Magyarországon elsősorban őket tekintjük arisztokratáknak. Ha ezt a megközelítést követjük, akkor a meghatározás a csoportot a létszám alapján körvo­nalazná. Ebben az esetben az említett címek birtokosainak összességét, illetve létszámuk változását tartjuk szem előtt. Ha azonban nem csupán az aktuális létszámból indulunk ki, amely ugyan fontos szempont, de korántsem az egyetlen, ak­kor arra is lehetőség nyílik, hogy az arisztokrácia történel­mileg változó jellegét is nyomon követhessük. A tanulmány a történeti-jogi rendiség csoportképző tényezőiből kiindul­va a „viselkedésszociológiai értelemben vett rend” működé­sén keresztül próbál eljutni a mindenkori környezet kihívá­saihoz alkalmazkodó dinamikus csoportmeghatározásig.­ Mérhetőség és kulturális gyakorlat Ahhoz, hogy egy társadalmi csoport ne csupán „papíron” al­kosson egységet, ne csak főbb statisztikai jellemzői alapján jelenjen meg, arra van szükség, hogy azt valamiképpen visz­­szahelyezzük az egykori hétköznapok valóságába. Ez az an­gol E. P. Thompson által alkalmazott szempontok átvételével jelentheti annak tanulmányozását, ahogy a társadalmi cso­port „megtörténik”.­ Ekkor a csoport antropológiai valósága kerül előtérbe a vizsgálat során, amelyet a hétköznapok gya­korlatából igyekszik rekonstruálni a történész. Mit és hogyan csinálnak az emberek, ami gyakorlattá válva végül oda vezet, hogy közös csoportként jelenítsük meg tagjaikat? Ha a kultu­rális gyakorlat, az öltözködés, viselkedés, gondolkodás szint­jén megjelenő egységet mutat, akkor joggal feltételezhetünk egységet, illetve ennek eredményeképp valódi, létező csopor­tot. A csoport létét ilyenkor tulajdonképpen maga a gyakor­lat, a tevékenységek összessége biztosítja, enélkül csak elvont kategóriáról beszélhetünk. Az antropológiai megközelítés alapján az a régi kérdés vethető fel újra, hogy vajon a társadal­mi csoport léte mit tükröz inkább, az egykori társadalmi va­lóságot, ahogy az emberek mindennapjaikat élték, vagy a ku­tató tudományos preferenciáit. Az, hogy a múlt, és általában a társadalom mindenféle vonatkozásában a tudomány köz­vetítésével kerül az olvasóhoz, eleve feltételezi annak hatását a valóság meg-, vagy újrateremtésében. Az elméletek, mód­szerek, fogalmak olyan kereteket jelentenek a gondolkodás és a feldolgozás számára, amelyek egyfajta szűrőként engedik felénk az egykori valóságot. A múlt egy csoportja ennélfog­va jelenthet inkább statisztikai szempontok alapján megha­tározott valóságot vagy, ha ez a kutató választása, tükrözheti inkább a hétköznapok gyakorlatát. A kvantifikáló struktúra­történeti megközelítés abból indul ki, hogy a megragadható­­ság egy társadalmi csoport, jelenség esetében mérhetőséget jelent.­ A mérés a leggyakrabban számszerűsítés, ami egy­ben azt is meghatározza, hogy a megközelítés milyen szem­pontokat vehet inkább figyelembe, amikor egy csoport meg­ragadására törekszik. A mérhetőség a természettudományi kategóriák egzaktságát ígéri: ha képesek vagyunk megadni a legfontosabb értékeket, akkor a valóság világosan körvo­nalazható darabját kapjuk. Mivel azonban a mérni kívánt va­lóság társadalmi természetű, ezért érdemes néhány további szempontot is figyelembe venni. A társadalmi csoport mér­hetősége, illetve a mérhetőség határai jelentik a legfontosabb kérdést: mit tehetünk számszerűvé és milyen eredménnyel? A társadalmi csoport, esetünkben az arisztokrácia ezek sze­rint a főnemesek összlétszáma alapján volna meghatározható. A csoportról azonban így csak annak statikus voltában szá­molhatunk be, még akkor is, ha a létszám változását is nyo­mon követjük. A főnemesség különböző címek alapján be­sorolható tagjainak vizsgálatával az összetételről is többet tudhatunk meg. A különböző szempontok alapján (lakhely, vagyon, végzettség) árnyalt összkép már kevésbé statikusnak tűnhet, de a valódi dinamizmust továbbra is nélkülözi: nem ! 1 Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reform­kortól a második világháborúig. Bp. 2006. 92-93. 2 Edward Palmer Thompson: Az angol munkásosztály születése. Bp., 2007.7. 3 Conrad áttekintésében a társadalomtörténet a II. világháború után töb­bek között a struktúrák és a változás fogalmainak középpontba állításá­val, valamint az újabb, kvantitatív módszerek alkalmazásának köszönhe­tően jelent egyre határozottabb alternatívát a hagyományos történetírással szemben. Christoph Conrad: Social History. In: International Encyclopedia of the Social and Behavioral Sciences. Vol. 21. Elsevier. (Ed. Neil J. Smelser- Paul B. Baltes.) 2001.14299-14306.

Next