Turul 2016 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2016 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Keszei András: Az arisztokrácia mint társadalmi csoport meghatározásának lehetőségei
Keszei András Az arisztokrácia mint társadalmi csoport meghatározásának lehetőségei Az arisztokrácia mint a nemesség legfelső rétege többféle szempont alapján határozható meg. Egyfelől beszélhetünk az arisztokráciáról mint bizonyos címek, méltóságok viselőiről, akik a történelem folyamán valamikor kiváltságot nyertek. Bárók, grófok, hercegek: Magyarországon elsősorban őket tekintjük arisztokratáknak. Ha ezt a megközelítést követjük, akkor a meghatározás a csoportot a létszám alapján körvonalazná. Ebben az esetben az említett címek birtokosainak összességét, illetve létszámuk változását tartjuk szem előtt. Ha azonban nem csupán az aktuális létszámból indulunk ki, amely ugyan fontos szempont, de korántsem az egyetlen, akkor arra is lehetőség nyílik, hogy az arisztokrácia történelmileg változó jellegét is nyomon követhessük. A tanulmány a történeti-jogi rendiség csoportképző tényezőiből kiindulva a „viselkedésszociológiai értelemben vett rend” működésén keresztül próbál eljutni a mindenkori környezet kihívásaihoz alkalmazkodó dinamikus csoportmeghatározásig. Mérhetőség és kulturális gyakorlat Ahhoz, hogy egy társadalmi csoport ne csupán „papíron” alkosson egységet, ne csak főbb statisztikai jellemzői alapján jelenjen meg, arra van szükség, hogy azt valamiképpen viszszahelyezzük az egykori hétköznapok valóságába. Ez az angol E. P. Thompson által alkalmazott szempontok átvételével jelentheti annak tanulmányozását, ahogy a társadalmi csoport „megtörténik”. Ekkor a csoport antropológiai valósága kerül előtérbe a vizsgálat során, amelyet a hétköznapok gyakorlatából igyekszik rekonstruálni a történész. Mit és hogyan csinálnak az emberek, ami gyakorlattá válva végül oda vezet, hogy közös csoportként jelenítsük meg tagjaikat? Ha a kulturális gyakorlat, az öltözködés, viselkedés, gondolkodás szintjén megjelenő egységet mutat, akkor joggal feltételezhetünk egységet, illetve ennek eredményeképp valódi, létező csoportot. A csoport létét ilyenkor tulajdonképpen maga a gyakorlat, a tevékenységek összessége biztosítja, enélkül csak elvont kategóriáról beszélhetünk. Az antropológiai megközelítés alapján az a régi kérdés vethető fel újra, hogy vajon a társadalmi csoport léte mit tükröz inkább, az egykori társadalmi valóságot, ahogy az emberek mindennapjaikat élték, vagy a kutató tudományos preferenciáit. Az, hogy a múlt, és általában a társadalom mindenféle vonatkozásában a tudomány közvetítésével kerül az olvasóhoz, eleve feltételezi annak hatását a valóság meg-, vagy újrateremtésében. Az elméletek, módszerek, fogalmak olyan kereteket jelentenek a gondolkodás és a feldolgozás számára, amelyek egyfajta szűrőként engedik felénk az egykori valóságot. A múlt egy csoportja ennélfogva jelenthet inkább statisztikai szempontok alapján meghatározott valóságot vagy, ha ez a kutató választása, tükrözheti inkább a hétköznapok gyakorlatát. A kvantifikáló struktúratörténeti megközelítés abból indul ki, hogy a megragadhatóság egy társadalmi csoport, jelenség esetében mérhetőséget jelent. A mérés a leggyakrabban számszerűsítés, ami egyben azt is meghatározza, hogy a megközelítés milyen szempontokat vehet inkább figyelembe, amikor egy csoport megragadására törekszik. A mérhetőség a természettudományi kategóriák egzaktságát ígéri: ha képesek vagyunk megadni a legfontosabb értékeket, akkor a valóság világosan körvonalazható darabját kapjuk. Mivel azonban a mérni kívánt valóság társadalmi természetű, ezért érdemes néhány további szempontot is figyelembe venni. A társadalmi csoport mérhetősége, illetve a mérhetőség határai jelentik a legfontosabb kérdést: mit tehetünk számszerűvé és milyen eredménnyel? A társadalmi csoport, esetünkben az arisztokrácia ezek szerint a főnemesek összlétszáma alapján volna meghatározható. A csoportról azonban így csak annak statikus voltában számolhatunk be, még akkor is, ha a létszám változását is nyomon követjük. A főnemesség különböző címek alapján besorolható tagjainak vizsgálatával az összetételről is többet tudhatunk meg. A különböző szempontok alapján (lakhely, vagyon, végzettség) árnyalt összkép már kevésbé statikusnak tűnhet, de a valódi dinamizmust továbbra is nélkülözi: nem ! 1 Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 2006. 92-93. 2 Edward Palmer Thompson: Az angol munkásosztály születése. Bp., 2007.7. 3 Conrad áttekintésében a társadalomtörténet a II. világháború után többek között a struktúrák és a változás fogalmainak középpontba állításával, valamint az újabb, kvantitatív módszerek alkalmazásának köszönhetően jelent egyre határozottabb alternatívát a hagyományos történetírással szemben. Christoph Conrad: Social History. In: International Encyclopedia of the Social and Behavioral Sciences. Vol. 21. Elsevier. (Ed. Neil J. Smelser- Paul B. Baltes.) 2001.14299-14306.