Turul 2018 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2018 / 1. füzet - Kisebb cikkek, adattárak - Kiss Gergely: IV. Béla két okleveléről
1892-ben már sem az eredeti, sem annak hiteles másolata nem volt fellelhető az apátság levéltárában.11 2018 márciusában azonban szerencsére egy másik eredeti oklevél került elő a dijoni megyei levéltár (Archives Départementales de la Côte d’Or) állományban folytatott kutatásaim során. Feltételezésem szerint itt a már említett, azóta megsemmisült (ismeretlen helyen lappangó?) magyarországi eredeti másodpéldányával lehet dolgunk, amelyet ugyanakkor állítottak ki az érdekelt fél, a citeaux-i apátság részére. Így volt lehetséges, hogy Duchesne másolatot készítsen róla. A levéltári mutató is ezt a gyanút erősíti, eszerint ugyanis a kérdéses oklevél a ciszterci apátságból került a megyei levéltár állományába.12 A dijoni oklevél szövegének és a magyarországi közléseknek az összehasonlítása alapján világos, hogy nem az érdekelt fél által készíttetett másolatról van szó, nem is chartuláriumba illesztett copiáról, hanem egy ténylegesen Magyarországon készült eredetiről, amely a mára elveszett, ám egykor Zircen őrzött oklevéllel azonos kiállítású volt. A dijoni oklevél hátoldalán három, két külön kéztől származó szöveg is olvasható. Az egyik egy nyilvánvalóan jóval későbbi (18. századi?), francia nyelvű összefoglaló, amelynek írója láthatólag zavarba jött a magyar király nevének és intitulatiójának átírásakor, ill. tévedésből áprilisra datálta az oklevelet.13 A másik két rövid feljegyzés feltehetőleg egy kéztől származik, feltételezésem szerint az érdekelt fél, a citeaux-i apátság vezette rá az oklevél tartalmát diploma hátoldalára. Az egyik (jobbra lent) ezek közül röviden leírja a királyi adomány lényegét, míg a másik (alul középen) e mellett megemlékezik arról, hogy az adományról készült egy másik királyi pecséttel ellátott oklevél (et nota quod est alia littera de ista donatione sigillata sigillo aureo ipsius regis).14 A kurzívval szedett megfogalmazás véleményem szerint olyan oklevélre utal, amely ugyanerről az ügyletről készült, más megfogalmazásban, azaz nem az elveszett magyarországi diplomára vonatkozik. Szerencsés módon ugyanezen jelzet alatt Dijonban még egy oklevelet találunk. Ez a négy nappal korábban, 1240. március 17-én kelt királyi oklevél eddig nem került a hazai kutatás látóterébe.15 E diplomának sem a szövege, sem a hátoldali feljegyzések nem utalnak a későbbi oklevélre, vagy bármiféle másolatra. Az utóbbiak közül az első (alul középen) is több kéz nyomát viseli. Az első, vélhetőleg egykorú feljegyzés rögzítette az adomány tényét,16 egy második kéz ehhez illesztett egy magyarázó, de nem túl hízelgő kiegészítést,17 míg egy harmadik kéz valamiféle jelzettel látta el a dokumentumot.18 A következő hátoldali bejegyzés (jobbra alul) szerint az oklevél 1246-ben kelt, ami nyilvánvaló tévedés. A harmadik ismét egy jóval későbbi (18. századi?) francia nyelvű összefoglaló. E szerint ez egyszerűen a másik oklevél másodpéldánya lett volna, ami a szöveg ismeretében szintén valótlan állítás.19 Ráadásul itt is visszaköszön a második hátoldali feljegyzésben olvasható hibás dátumfeloldás. Az oklevél itt közölt előoldali képén olvasható datálás jól olvasható: anno [...] millesimo ducentesimo quadragesimo sexto decimo kalendas Aprilis, regni autem nostri anno quinto. Az oklevél hátoldalán olvasható szöveg írója tévesen határozta meg a keltezést. Elsőként a napot és hónapot adta meg (március 23). Erre a következtetésre úgy juthatott, hogy a fentebb idézet dátum szövegét másként értelmezte. A „millesimo ducentesimo quadragesimo sexto” részt vette az év megjelöléseként, ami 1246. A napi dátumot szerinte a „decimo kalendas Aprilis” adja meg, ami így számolva, valóban március 23-át jelent. E hátlapon olvasható rossz napi dátum mellett az olvasható még, hogy „1246 régi oklevél”, ill. „1247 új oklevél”. Erős a gyanúm, hogy a „régit” itt „előző”, az „újat” pedig „következő” értelemben használta a feljegyzés írója. Ezzel vélhetőleg azt kívánta alátámasztani, hogy az oklevél kiadásának éve 1246 és 1247 közé esik. Nem sokkal jobb a helyzet azzal az utólagos jegyzettel, ami az oklevél előoldalának bal felső sarkában olvasható, amely szerint az oklevél kelte 1240. március 23. lenne. Itt az év már helyesen szerepel, de a napi keltezés továbbra is rossz. Mint láthattuk, az 1246-os évszám és a március 23-i napi keltezés csak úgy jön ki, ha a „quadragesimo sexto” kifejezést egybetartozónak tekintjük. Ám ezzel ellentmondás keletkezik a dátumozásban szereplő „uralkodásunk ötödik évében” (regni autem nostri anno quinto) kifejezéssel. Ez ugyanis minden kétséget kizárólag az 1240-es esztendőnek felel meg, mivel IV. Béla király 1235-ben lépett trónra. Valószínűleg az előlapon olvasható feljegyzés szerzője ezt már észrevette, és javította az évet 1240-re, de a napi keltezést továbbra is helytelenül adta meg (március 23). Összegezve a helyes dátum tehát a következő: az év 1240, a hónap és nap kiszámításához az „április kalendája” kifejezésből, azaz április 1-jéből kell kiindulni. Ezt a napot is figyelembe véve, a középkori naptári számítás szerint visszafelé számolva 16-ot kapjuk meg a helyes, a március 17-i dátumot.20 A két oklevél írásképe megegyező, mindkettőt az az István királyi kancellár, titeli prépost állította ki, aki 1238 és 1240 között állt a király írószerv élén, előbb váci püspök, majd esztergomi érsek lett, végül, elsőként a magyar főpapok közül a bíborosi kollégium tagja.21 Hasonló formai sajátosságokat mutat István egy másik eredetiben fennmaradt oklevele 1238-ból,22 így nincs okunk kételkedni a két 1240-es 11 UGDS I. 68. A szöveg korábbi kiadása semmilyen forrást nem ad meg: UGS 63-64., LX. sz. 12 Archives Départementales de la Côte d’Or. 11 H 27. 13 „21 avril 1240 apres Pasques. Lettres Patentes de Bel Roy d’Hongrie, de Dalmatie, et de Cracle”. Ld. az 1240/11. oklevél szövegét a függelékben. 14 „nota quod est alia littera de ista donatione sigillata sigillo aureo ipsius regis” 15 Szövegét ld. a Függelékben 1240/1. alatt. 16 „Donatio quarundam ecclesiarum in Ungaria pro monasterio”. 17 „inutile”. 18 „CCICS XXIXI.” - ugyanezt láthatjuk a másik oklevél hátulján is. 19 „Double des lettres patentes y jointes”. Majd következik a régi jelzet: „Layette VW I' cartable. Liasse III cotte 6'““.” 20 A számítás módjára 1. Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. A Chronologia és az Oklevéltani naptár összevont, javított és bővített kiadása. (Szerk. Gazda István, kiég. Érszegi Géza-Raj Tamás-Szögi László.) Bp., 1985.40. 21 Személyével kapcsolatban újabban: Kiss Gergely: Dél-Magyarországtól Itáliáig. Báncsa nembeli István (1205 k. - 1270) váci püspök, esztergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája. Pécs, 2015. (kül. 19-21.) 22 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Bp.). Diplomatikai Fényképgyűjtemény 279 561. 2