Turul 2018 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

2018 / 1. füzet - Kisebb cikkek, adattárak - Kiss Gergely: IV. Béla két okleveléről

1892-ben már sem az eredeti, sem annak hiteles másolata nem volt fellelhető az apátság levéltárában.11 2018 márciusában azonban szerencsére egy másik ere­deti oklevél került elő a dijoni megyei levéltár (Archives Départementales de la Côte d’Or) állományban folytatott ku­tatásaim során. Feltételezésem szerint itt a már említett, azóta megsemmisült (ismeretlen helyen lappangó?) magyarországi eredeti másodpéldányával lehet dolgunk, amelyet ugyanak­kor állítottak ki az érdekelt fél, a citeaux-i apátság részére. Így volt lehetséges, hogy Duchesne másolatot készítsen róla. A le­véltári mutató is ezt a gyanút erősíti, eszerint ugyanis a kér­déses oklevél a ciszterci apátságból került a megyei levéltár állományába.12 A dijoni oklevél szövegének és a magyarországi közlések­nek az összehasonlítása alapján világos, hogy nem az érdekelt fél által készíttetett másolatról van szó, nem is chartuláriumba illesztett copiáról, hanem egy ténylegesen Magyarországon készült eredetiről, amely a mára elveszett, ám egykor Zircen őrzött oklevéllel azonos kiállítású volt. A dijoni oklevél hátoldalán három, két külön kéztől szár­mazó szöveg is olvasható. Az egyik egy nyilvánvalóan jóval későbbi (18. századi?), francia nyelvű összefoglaló, amely­nek írója láthatólag zavarba jött a magyar király nevének és intitulatiójának átírásakor, ill. tévedésből áprilisra datálta az oklevelet.13 A másik két rövid feljegyzés feltehetőleg egy kéz­től származik, feltételezésem szerint az érdekelt fél, a citeaux-i apátság vezette rá az oklevél tartalmát diploma hátoldalára. Az egyik (jobbra lent) ezek közül röviden leírja a királyi ado­mány lényegét, míg a másik (alul középen) e mellett meg­emlékezik arról, hogy az adományról készült egy másik ki­rályi pecséttel ellátott oklevél (et nota quod est alia littera de ista donatione sigillata sigillo aureo ipsius regis).14 A kurzív­val szedett megfogalmazás véleményem szerint olyan okle­vélre utal, amely ugyanerről az ügyletről készült, más megfo­galmazásban, azaz nem az elveszett magyarországi diplomára vonatkozik. Szerencsés módon ugyanezen jelzet alatt Dijonban még egy oklevelet találunk. Ez a négy nappal korábban, 1240. már­cius 17-én kelt királyi oklevél eddig nem került a hazai kuta­tás látóterébe.15 E diplomának sem a szövege, sem a hátoldali feljegyzések nem utalnak a későbbi oklevélre, vagy bármiféle másolatra. Az utóbbiak közül az első (alul középen) is több kéz nyomát viseli. Az első, vélhetőleg egykorú feljegyzés rög­zítette az adomány tényét,16 egy második kéz ehhez illesztett egy magyarázó, de nem túl hízelgő kiegészítést,17 míg egy harmadik kéz valamiféle jelzettel látta el a dokumentumot.18 A következő hátoldali bejegyzés (jobbra alul) szerint az ok­levél 1246-ben kelt, ami nyilvánvaló tévedés. A harmadik is­mét egy jóval későbbi (18. századi?) francia nyelvű összefog­laló. E szerint ez egyszerűen a másik oklevél másodpéldánya lett volna, ami a szöveg ismeretében szintén valótlan állítás.19 Ráadásul itt is visszaköszön a második hátoldali feljegyzés­ben olvasható hibás dátumfeloldás. Az oklevél itt közölt előol­­dali képén olvasható datálás jól olvasható: anno [...] millesimo ducentesimo quadragesimo sexto decimo kalendas Aprilis, regni autem nostri anno quinto. Az oklevél hátoldalán olvas­ható szöveg írója tévesen határozta meg a keltezést. Elsőként a napot és hónapot adta meg (március 23). Erre a következte­tésre úgy juthatott, hogy a fentebb idézet dátum szövegét más­ként értelmezte. A „millesimo ducentesimo quadragesimo sexto” részt vette az év megjelöléseként, ami 1246. A napi dá­tumot szerinte a „decimo kalendas Aprilis” adja meg, ami így számolva, valóban március 23-át jelent. E hátlapon olvasható rossz napi dátum mellett az olvasható még, hogy „1246 régi oklevél”, ill. „1247 új oklevél”. Erős a gyanúm, hogy a „régit” itt „előző”, az „újat” pedig „következő” értelemben használta a feljegyzés írója. Ezzel vélhetőleg azt kívánta alátámasztani, hogy az oklevél kiadásának éve 1246 és 1247 közé esik. Nem sokkal jobb a helyzet azzal az utólagos jegyzettel, ami az ok­levél előoldalának bal felső sarkában olvasható, amely szerint az oklevél kelte 1240. március 23. lenne. Itt az év már helye­sen szerepel, de a napi keltezés továbbra is rossz. Mint láthattuk, az 1246-os évszám és a március 23-i napi keltezés csak úgy jön ki, ha a „quadragesimo sexto” kifeje­zést egybetartozónak tekintjük. Ám ezzel ellentmondás ke­letkezik a dátumozásban szereplő „uralkodásunk ötödik évé­ben” (regni autem nostri anno quinto) kifejezéssel. Ez ugyanis minden kétséget kizárólag az 1240-es esztendőnek felel meg, mivel IV. Béla király 1235-ben lépett trónra. Valószínűleg az előlapon olvasható feljegyzés szerzője ezt már észrevette, és javította az évet 1240-re, de a napi keltezést továbbra is hely­telenül adta meg (március 23). Összegezve a helyes dátum te­hát a következő: az év 1240, a hónap és nap kiszámításához az „április kalendája” kifejezésből, azaz április 1-jéből kell ki­indulni. Ezt a napot is figyelembe véve, a középkori naptári számítás szerint visszafelé számolva 16-ot kapjuk meg a he­lyes, a március 17-i dátumot.20 A két oklevél írásképe megegyező, mindkettőt az az Ist­ván királyi kancellár, titeli prépost állította ki, aki 1238 és 1240 között állt a király írószerv élén, előbb váci püspök, majd esztergomi érsek lett, végül, elsőként a magyar főpapok kö­zül a bíborosi kollégium tagja.21 Hasonló formai sajátossá­gokat mutat István egy másik eredetiben fennmaradt okle­vele 1238-ból,22 így nincs okunk kételkedni a két 1240-es 11 UGDS I. 68. A szöveg korábbi kiadása semmilyen forrást nem ad meg: UGS 63-64., LX. sz. 12 Archives Départementales de la Côte d’Or. 11 H 27. 13 „21 avril 1240 apres Pasques. Lettres Patentes de Bel Roy d’Hongrie, de Dalmatie, et de Cracle”. Ld. az 1240/11. oklevél szövegét a függelékben. 14 „nota quod est alia littera de ista donatione sigillata sigillo aureo ipsius regis” 15 Szövegét ld. a Függelékben 1240/1. alatt. 16 „Donatio quarundam ecclesiarum in Ungaria pro monasterio”. 17 „inutile”. 18 „CCICS XXIXI.” - ugyanezt láthatjuk a másik oklevél hátulján is. 19 „Double des lettres patentes y jointes”. Majd következik a régi jelzet: „Layette VW I' cartable. Liasse III cotte 6'““.” 20 A számítás módjára 1. Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. A Chronologia és az Oklevéltani naptár összevont, javított és bővített kiadása. (Szerk. Gazda István, kiég. Érszegi Géza-Raj Tamás-Szögi László.) Bp., 1985.40. 21 Személyével kapcsolatban újabban: Kiss Gergely: Dél-Magyarországtól Itáliáig. Báncsa nembeli István (1205 k. - 1270) váci püspök, esztergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája. Pécs, 2015. (kül. 19-21.) 22 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Bp.). Diplomatikai Fény­képgyűjtemény 279 561. 2

Next