Typographia, 1919 (51. évfolyam, 1-46. szám)
1919-09-19 / 32. szám
Szeptember 19 TYPOGRAPHIC lehet nevezni — egymagában a kormány hivatalos lapja , amely ismét a Budapesti Közlöny címet kapta — látta el. A hivatalos lapot naponként kétszer, többnyire 2—4 oldal terjedelemben adták ki. A reggeli lapot az Athenaeumban,az esti lapot pedig Légrády Testvéreknél állították elő. A Budapesti Közlöny bizonyára már sok viharos napot és a kormányrúdnál nem egy gazdát látott. De hogy egy hivatalos lapot olyan célokra használjanak föl, amint azt Friedrichék a Budapesti Közlönnyel megtették, arra még Magyarországon sincsen példa. Az osztály- és fajgyűlölet, az uszítás és üldözés az „ébredő magyarok“ szaklapjává sülyesztették az ország hivatalos lapját. 1919 közdeteken ismertették a bekövetkezett politikai változás jelentőségét. Annak ellenére, hogy" a nyomdai bizalmi férfiak az előző napon tartott értekezleten e tekintetben már tájékoztatva lettek, augusztus 2-án, szombaton délután 4 órakor ugyancsak az Omniában politikai napirenddel újabb bizalmi férfiértekezletet tartottunk, amelyen Gyürey Rudolf szaktárs elnökölt, az előadó , pedig Wiesenberger Vilmos szaktárs volt, aki részletesen boncolta azokat az okokat, amelyek a politikai változást előidézték. A nemzetközi proletariátus világforradalmának késése, az orosz szovjet hadsereg beígért segítségének elmaradása, végül a teljesen kimerült magyar proletariátus áldozatkészségének csökkenése késztették a kormányzótanácsot arra, hogy a hatalmat a szakszervezetek gyakorlati embereinek átadja. Wiesenberger szaktárs továbbá nem mulasztotta el megállapítani, hogy a nyomdászszervezet vezetősége a diktatúrát megelőzően több ízben fejtette ki álláspontját, azonban a szaktársak akkor nem értették meg a vezetőséget. A vezetőség már akkor megmondotta, hogy a diktatúra alatt fokozottabb szenvedés és nyomorúság vár a proletárságra, anélkül, hogy ily módon a kitűzött cél megvalósítható lenne. Az elkövetkező politikai harcokban a burzsoázia a diktatúra bukását ki fogja használni. Azzal fog agitálni és érvelni, hogy a szocializmus csődbe jutott. A valóság ezzel szemben az, hogy sem árviszonyok, sem az emberek nem érettek még egy fejlődöttebb társadalomra. Egyébként is új társadalmat máról-holnapra megvalósítani nem lehet. Az előadó végül fegyelmezett összetartásra és a munkáskormány támogatására hívta föl a bizalmiférfiakat.. . ■ A Peidl-kormánytól elsősorban a korlátlan sajtószabadság visszaállítását reméltük. Biztosan számítottunk rá, hogy a napilapok és egyéb időszaki lapok a legrövidebb időn belül ismét megjelenhetnek és ezzel szakmánkban a normális termelés lehetősége helyreáll. Mindjárt az első napokban a Vörös Újság megszűnt és helyébe az Esti Népszóva lépett. Érdekes megemlíteni, hogy a reggeli és esti Népszava, valamint a Volksstimmel változott viszonyok következtében ekkor már a Magyarországi Szocialista Párt tulajdonában jelentek meg. E lapok fejeiből tehát a kommunista szó kikerült. A sajtószabadság visszaállítása, úgy amint reméltük, csakhamar meg is történt. Az augusztus 4-én, hétfőn délután megtartott minisztertanács 6. számú rendeletével elrendelte, hogy a sajtót korlátozó 1919. évi március hó 21 óta tett minden intézkedés hatályát veszti és a sajtóra az 1918. évi II. néptörvény irányadó. A rendelet azonnal hatályba lépett és azt Peidl Gyula szaktárs miniszterelnök és Ágoston Péter, az igazságügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott külügyminiszter írták alá, Friedrichék puccsa. Közben katonai téren olyan események történtek, amelyek tehetetlenné tették a munkáskormány további megmaradását. A Tisza-front összeomlott és a román királyi hadsereg élei vasárnap este már Budapesten voltak. A megszállással járó dermedtséget fölhasználva, az ország sorsával könnyelműen hazardírozó reakciós dzsentricsemeték és mindenáron érvényesülni akaró lakásdemagógok Clemenceau által is megbélyegzett rendőri segédlettel a Peidl-kormányt augusztus 6-án másodszori fölszólítás után lemondásra bírták. Ami ezután következik, az már a fehérterror fejezetébe tartozik. Friedrich István gyártulajdonos Habsburg József egykori főherceget Magyarország kormányzójává tette meg, aki viszont Friedrich Istvánt miniszterelnökké nevezte ki. Az új rezsimben a pártlapok és a Pester Lloyd néhány száma erősen cenzúrázva még megjelent, de azután megjelenésüket teljesen be kellett szüntetni. A Typographia 32. számának szerkesztőségi munkája az utolsó betűig elkészült, de augusztus 6-án, szerdán délelőtt, közvetlenül a tördelés megkezdése előtt a Világosságnyomda egy a fehér terroristák részéről tervezett támadás elől kitérve, üzemét bizonytalan időre beszüntette, a személyzet pedig a nyomdából kivonult. A pártházat másnap a rendőrség emberei szállották meg. Budapest szervezett munkássága e naptól kezdve teljesen sajtó nélkül maradt. Az utcán a legrégibb makulatúra is vevőkre talált. A fővárosban a hírszolgálatot — ha ezt annak Minthogy a kormány a hivatalos lapot kézzelfogható hazugságai terjesztésére már nem használhatta föl, augusztus 18-án a Budapesti Hírlap nyomdájában megindította Reggeli Hírek és Esti Hírek címén naponta kétszer megjelenő lapjait. Ez a kormánysajtó természetesen ott folytatta, ahol a Budapesti Közlöny az uszítást abbahagyta. A Reggeli Hírek első számában mindjárt erélyes kirohanást intézett a beszüntetett polgári és munkássajtó ellen, és azok megjelenhetésének lehetőségét a jövőre nézve kétségessé tette. Sejtető szavakkal arra célzott, hogy Magyarországon a jövőben csak az úgynevezett „keresztény sajtó“ kap majd engedélyt a megjelenésre. E provokációra a megjelenéstől kizárt lapok azzal feleltek, hogy szolidaritást vállaltak egymással szemben. Ez a Reggeli Hírek és Esti Hírek megjelenésének ötödik napján történt, amikor a munkanélküli nyomdai munkások száma már több mint 3000 volt. A lapszemélyzetek közül egyedül a Budapesti Hírlap személyzete dolgozott . Ekkor a Budapesti Hírlap nyomdájában dolgozó munkások és munkásnők spontán elhatározással magukévá tették a megjelenéstől kizárt lapok határozatát és kijelentették, hogy valamennyi lapnak adassák meg a mód a megjelenésre vagy pedig ne jelenjen meg egy lap se és a Reggeli Hirek és Esti Hírek előállítását beszüntették. A nyomdai munkásság szolidáris érzületének, a munkásöntudatnak és önbizalomnak gyönyörű és páratlan megnyilvánulása volt ez, amely a legsúlyosabb időben mutatott példát arra, miként kell az összmunkásságnak a reakció határtalan tobzódásával szembeszállnia. A Budapest Hírlap személyzetének e magatartását a magyar munkásmozgalom történetében ékes betűkkel kell följegyezni. Lechner Rezső focsuszterol. Miután a Reggeli Hirek és az Esti Hirek nem jelenhettek meg, a kormány meg volt fosztva uszitó sajtójától, ami helyzetét lényegesen aláásta. A kormány kritikus helyzetén úgy vélt segíteni, hogy az Államnyomda személyzetét akarta lapjai elkészítésére kényszeríteni. Ez az akció azonban az Államnyomda személyzetének kollegiális és határozottan elutasító magatartásán hajótörést szenvedett. Néhány napig tartott ez az állapot, mire az ébredő magyarok társasága, erőszakos támadással, amelyben a rendőrség is segítségére volt, a Budapesti Hírlap nyomdáját lefoglalta és apácákkal, műegyetemi hallgatókkal, meg mindenféle egyéb hasonlókkal, továbbá Meininger Ferenc, Kusmann Lipót és Soltész többszörös szegedi suszterek, Valamint ifjabb és_ idősb Terelmes László tömöntők és Sarkadi Alajos rotációs gépmester (legutóbb az Ujságüzemben dolgozott) közreműködésével hozzáfogtak a Reggeli Hirek előállításához. A vegyes elemekből álló társaság nagy buzgalommal látott neki a munkához, de a lapot elkészíteni sehogy sem tudta. Már úgy látszott, és professzionátus suszterek aljas vállalkozása kudarccal végződik, amidőn az utolsó órában a suszterek segítségére sietett egy a stréberségéről közismert és minden zavart a maga javára kihasználó egyén, nevezetesen Lechner Rezső nyomdatulajdonos, ■ aki az 1907—1908. években szervezetünkben ellenőrző bizottsági tag volt és minden ereje latbavetésével lehetővé tette, hogy a világ legpiszkosabb sajtója újra föltámadhasson. Lehner Rezső szolgálataiért tudásbérét az ébredő magyaroknál már bizonyára bezsebelte. Mi sem akarunk adósak maradni. Addig is, míg ez ügyre vissztérünk, árulásáért a szervezett nyomdai munkásság megvetését utaljuk ki neki Fogyatékos lenne a leírásunk, ha a Budapesti Hírlapnál lefolyt eseményekkel kapcsolatban nem jegyeznék föl azt is, hogy ártatlanul letartóztatott szaktársaink közül néhányat szabadon bocsátottak azzal, hogy nyomban tartoznak a Reggeli Híreknél munkára jelentkezni. És noha letartóztatott szaktársainknak fogalmuk sem volt arról, ami a Budapesti Hírlap nyomdájában történt, a nyomdai munkások fegyelmezettségét jellemzi hogy a kormány sajtója ilyen módon kirántakat mégsem kapott. A szorongatott helyzetben lévő szaktársak inkább a további bebörtönzést választották, de Lehner Rezső 1 . szerepére nem vállalkoztak. A Friedrich-kormány hivatalba lépése után politikai és gazdasági téren a felfordulás tökéletessé vált. A szocializált nyomdaüzemeket ismét tulajdonosaik vették át, ámde a legtöbb üzemnek a szükséges pénz a munkások kifizetésére nem állt rendelkezésére. Munka pedig úgyszólván semmi sem volt. Iyen viszonyok között tömegesen történtek a nyomdákban rögtöni elbocsátások és felmondások, anélkül, hogy a munkások béreiket megkapták volna. E tekintetben egyes nyomdafőnökök részéről igazságtalanságok és túlkapások is történtek, így például nem szocializált üzemek is megtették azt, hogy a megdolgozott bér kifizetése nélkül bocsátottak el munkásokat, amit indokolni semmivel sem lehet. Az ilyen természetű ügyek részünkről egyelőre függővé tétettek, de reméljük, hogy ezek rövid idő múlva a békéltető útján elintézhetők lesznek. Egyes nyomdaüzemek nem átallották a nyomdaipar katasztrofális helyzetét munkásaik megfélemlítésére kihasználni. Egyrészt árszabályellenes intézkedésekkel kísérleteztek, másrészt pedig fenyegető ukázokkal üzengettek a személyzeteknek. Mi ismerjük a szervezett nyomdai munkásságot. Ezért nem tulajdonítottunk nagy fontosságot ezeknek a hatalmi megnyilvánulásoknak. Legyenek a viszonyok bármilyen súlyosak, az a meggyőződésünk, hogy a szervezett nyomdai munkásokat nem lehet megfélemlíteni és nem lehet árszabályellenes cselekedetekre rábírni. De miután az elbocsátások alkalmával az illető nyomdafőnökök részéről Konvicsnn-szellemben megírt levelezések is történtek, a munkanélküliekre való tekintettel, a következő, röpcédulát bocsátottuk ki: Centura!: Avram. T. Szaktársak és Szaktársnők! Szervezetünknek mindenkor a tagok fegyelmezettsége és egységes föllépése adott tekintélyt és erőt. Összes eredményeinket céltudatos és egységes akaratunkkal vívtuk ki. A jelenlegi válságos időkben fokozottabban van szükség arra, hogy a szervezet erős és a nyomdai munkásság egységes legyen. Ez úgy érhető el, ha a tagok a vezetőség intézkedéseit bizalommal és megértéssel hajtják végre. A nagy munkanélküliség tűzpróbája szervezettségünknek. Mndenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy a kishitűség sorainkban erőre ne kapjon. Nagy áldozatok árán * létrehozott szervezeti intézményeink mel yÁ nyomdaipar katasztrófája. / Reggeli Hírek, *«