Halász Ignácz (szerk.): Svéd-lapp nyelv. 1. Lule- és pite-lapmarki nyelvmutatványok és szótár - Ugor füzetek, 7. szám (1885)

Svéd-lapp szövegek - I. Lule- és Pitea-lappmarki nyelvmutatványok

LULE- ÉS PITEA-LAPPMARKI NYELV. 3 Nyomtatás. pardnev, ja ton kalkah káécot aide namav Jesusen; ja son kalka lånestet almogas sia suddoist. (22) Tat kaika lä Saddam, vai ållanet kalkai tat, mi sardnotum lei herrast profeta čada, kutte jatti: (23) käca, neida kalka šaddat esselassanja rägatetpard­nev ja si kalkeh käccot alde na­mav Emmanuelen, tat lä éälges­­tovum : jubmel miai kum. (24) Ko Josef nakkarest kåcajam lei, takai son nåu ko herra engil lei so kåcéom, ja valdi nissunas eéas lusa. (25) Ja i son tåhdam so, tassa ko son lei rägatam vuostas rägatum pardnes ; ja son kåcéoi alde namav Jesusen. Átírás. lä /v. leä] sahkana?n, leä täte ajeles vuoigenäst /v. vuoinenäs]. (21) Ja son kaláka riekätet parrhtnieu, ja ton kalhka' kohc­­éu°t alte namau Jiesusen ; ja son kaláka loniestet älämokas sijä suttuist. (22) Tät käihka lä Sad­dam, väi ollanet kalhkai tät, mi sarrhtnuotum läi härrast pro­­fehta catä, kuhti jahtij: (23) keähca, niéjéta kalåkä šaddat ies­­slelassan ja riekätet parrhtnieu ja sij kaleki kohčču°t altä namau Imänuelen, tät leä čielkestuvvum: jupmläl miai kum. (24) Ko Jo­sef nahkärest kocäjam lei, takai son nouh ko härrä iänkil läi sä kohččum, ja valti nissunas iečas lusä. (25) Ja i son tohőtam sü, tasä ko sonn läi riekätam vuostas riekätum parrhtnis ; ja son koh­­éui altä namäu Jiesusen. Láthatjuk e mutatványokból, hogy a nyomtatott szöveg nagyon tökéletlenül tükrözteti vissza az élő kiejtést. Nincs benne megjelölve a magánhangzóknak hosszúsága, rövidsége; a diph­­thongusok helyett nagyobbára egyszerű hangokat találunk; a svéd-lappságban annyira szereplő aspiratiónak nyoma sincs; a mássalhangzóknak gyöngülése és erősbülése pedig, a­mi a Lule lappmarki és a tőle éjszakra eső svéd-lapp nyelvjárásoknak jel­lemző sajátsága, csak nagyon tökéletlenül van föltüntetve. Nyelvé­szeti szempontból az átírt szövegek tehát ép oly fontosak, mint az eredetiek. Ép oly híven tüntetik föl az élő nyelvet, mint ezek. A Lule és arvidsjauri nyelvjárásbeli szövegek leírásánál az eddig szokásos átírást követtem. Csak a­hol új hangokat, vagy új hangszínezést kellett jelölnöm, használtam új jegyeket. Ilyen új jegyek a következők: g­y magyar a, o (o és u között levő hang).

Next