Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve - Ugor füzetek, 11. szám (1894)
A vogul nyelvjárások szóragozása
MUNKÁCSI BERNÁT. Márk-evangelium-fordításokon alapszik. Nagy lelkiismerettel dolgozza fel e meg a forrásából meríthető nyelvi anyagot, mely azonban oly fogyatékos, hogy pl. az igeragozás teljes schémája sem vehető ki belőle s e mellett eredeti orosz orthographiájával nem eléggé megbízható alakban közli a nyelvi adatokat. Illik részben ez a megjegyzés ama rövid grammatikai vázlatra is, melyet Reguly hagyományai alapján ugyancsak Hunfalvy Pál közöl «Egy vogul monda» czímű akadémiai székfoglaló értekezésének bevezetésében (1. Magy. Akad. Értesítő, 1859. IV. sz.). Mert bármily elismeréssel adózzunk Reguly kitűnő nyelvészeti tehetsége s úttörő munkái iránt, ki kell jelentenünk elfogulatlanul, hogy igen meglátszik összes följegyzésein a kellő nyelvészeti előkészültség hiánya. Különösen tökéletlen eljárása a vogul hangok jelzése dolgában,x) melyre nézve hogy csak pár példát említsünk, felhozzuk azt, hogy а у (déli kh) és у hangokat igen ritka esetben külömbözteti meg a к-, illetőleg g-től; pedig ilyen alakok, mint: кит férfi, hangi hág, kumle hogyan, kösd hosszú, toko úgy, ngnga föl, jogíi atyja, pongen mellé (Volta-kum) ezek helyett: yum, ydnyi, yumlé, ygsd, toy, nanyd, jdyd, pólyán sehol az egész vogulságban nem hallhatók. * 2) Regulynál gyakran találunk a szó közepén g, b, z, z zöngés mássalhangzókat, mi pedig jóformán az egész vogulságnak, de különösen az éjszaki nyelvjárásnak hangtani alkotásával ellenkezik; így van pl. Regulynál: mogem (Vog. Föld és nép 203. 1.) magzatom e h. mókám, égva (144. 1.) asszony e h. ekwa nobel - hoz, felé e h. nüpál (vagy szígvai nyelven: numpél), sabiti készít e h. sypiti, robiti dolgozik e h. rupiti, pubi bálvány e h. pupikázing kedves e h. kasin, kvonzin karmos e h. kwonsin, kínzóin kevesek e h. kinseim x) Rövidség kedvéért e munkában a Regulytól származó idézeteket csupán a magam átírásában adom; ott a hol Reg. eredeti följegyzése, vagy magyarázata idéztetik, ez külön idézőjellel («—») van megkülönböztetve. 2) V. ö. Gondattyi «Слкды язычества у инородцевъ скверо-западной Сибири» («А pogányság nyomai Szibéria éjszaknyugati részének idegen ajkú népeinél. Moszkva, 1888.») művének következő írásmódját: хумъ «terfi» (15. 1.), хурипъ «alakú» (21. 1.). Ha a Szoszván, vagy Szigván e szók кит, kump hangzásúak volnának, mint Reg. közli, az orosz kutató bizonyára így írta volna őket: кумъ, курипъ.