Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)
1885-01-03 / 41. szám
ÜGYVÉDEK LAPJA. Adalék a kézbesítési vevények misefájához. Irta: Dr. Deci, Sámuel budapesti ügyvéd. E lapok 38. számában olvastam azon nagyon helyes megjegyzést, hogy a helybeli bíróságok ahelyett, hogy a vidéki kézbesítéseket közvetlenül a községi elöljáróságok utján eszközöltetnék, azokat az illető kerületi kir. járásbíróságok utján eszközöltetik s igy a kézbesítendő ügydarabok előbb a kir. járásbíróságokhoz, onnét a községekbe vándorolnak s a vevények ismét ezen csigaposta utján kerülnek vissza a per birájához. Okoztatik pedig ez által sok felesleges munka. Legyen szabad ezen tárgyhoz —pt. szerkesztő úr engedelmével — nekem is hozzászoknom s vele kissé bővebben foglalkoznom. Hát bizony elég baj már ez is, amit fentebb idéztem. De úgy látszik, hogy bíróságaink ezen bajt nemcsak hogy orvosolni nem szándékoznak, de sőt még gyarapítják mesterséges után , távol legyen tőlem feltételezni, hogy ez szándékosan történik. Mindnyájan tudjuk, hogy a helybeli kereskésváltó törvényszék exakt kezelése mellett is, mennyi időbe kerül valamely vidéki fél ellen intézett sommás végzés kézbesítési vevényének beérkezése; tudjuk s érezzük, hogy az ilyen szerencsétlen ügyben a kézbesítési vevényeket —amivel azok beérkeztét az ügyvédnek kell nyilvántartani — minden áldott nap kell keresnünk a kézbesítési sorkönyvben ; tudjuk, hogy ez sokszor hónapokon át naponkénti utat tesz szükségessé a kereskedelmi és váltó törvényszék Il-ik emeletén fekvő kiadó hivatalába; tudjuk, hogy ezen tömérdek utakat ingyen tesszük, mert a bíróság alperes terhére meg nem állapíthatja ez utánjárások díját, a felek pedig, ha azt fizetniük kellene, többet fizetnének gyakran e czímen, mint amennyit maga a peresített követelés tesz; tudjuk végre, hogy ha várakozási türelmünk fogytán van, írunk egy bélyeges sürgető kérvényt a vevény beküldése végett, hanem nem tudtán s úgy hiszem, kartársaim közül kevesen lesznek, akik tudni fogják azt, ami most következik s ami a napokban rajtam esett meg. Volt a többek közt nekem is egy ilyen szerencsétlen ügyem, melyben a sommás végzés kézbesítését bemutató revény sehogy sem akart beérkezni, bár naponkint ellátogattam vagy személyesen vagy egyik segédem által a keres. és váltó törvényszék kiadóhivatalába. Megtettem azt is, hogy mikor már a várakozást megsokaltam, az illető kir. járásbírósághoz intéztem sürgető kérvényt a kézbesítési vevény beküldése végett, de a vevény csak nem akart beérkezni, bár a vidéki bíróság dicséretére váló gyorsasággal elintézte sürgető kérvényemet és értesített, hogy az illető közjegyzőnek meghagyta a vevény azonnali visszaküldését. Végre midőn arról értesültem, hogy ügyfelem követelése veszélyeztetve van, vidékről szereztem alperesem ellen veszélybizonyítványt, mely szombati napon érkezvén hozzám, megnézettem e napon, várjon a kézbesítési iv nem-e érkezett be. Segédem, ki ez ügyben eljárt, azon értesítést nyerte szombaton délelőtt, hogy a vevény nem érkezett be, ennek folytán benyújtottam a biztosítási kérvényt, annál inkább, mert a kiadóhivatal vasárnap értesítést nem ad. S ime, mi történik : a kir. keresk. és váltó törvényszék a hétfői ülésben visszautasítja biztosítási keresetemet azon lakonikus indokolással: „mert a ... számú sommás végzés már jogerőre emelkedett.“ Ennek folytán már most, eltekintve a kárbaveszett bélyegkiadás és munkától, felemet még azon sérelem is éri, hogy jogai a legközelebbi ülésig továbbra is veszélyeztetve maradnak. Vannak, kik úgy vélekednek, hogy a bíróságok tulajdonkép arra lennének hivatva, hogy a feleknek jogsegélyt nyújtsanak, nem pedig, hogy azok jogainak biztosítása avagy kielégítése elé akadályokat gördítsenek. De ettől eltekintve s mellőzve még azt is, hogy én nem tudhattam szombaton, mikor biztosításért folyamodtam, hogy szombaton délután vagy vasárnap reggel a várva várt vevény beérkezik, s eltekintve attól is, hogy vasárnap délelőtt a kiadóhivatalban nincs értesítés s így a vevény beérkeztéről magamnak vasárnapi napon értesítést nem is szerezhettem volna, a biztosítási kérvényemet visszautasító végzés, meggyőződésem szerint, nem alapszik törvényen. Mert a végrehajtási törvény 223. §-a értelmében: „a biztosítás a kereset feladásával egyidejűleg vagy a kereset beadása után, felperes külön kérelmére, biztosítási végrehajtás rendelendő el, ha a kereset tárgyát készpénzbeli követelés képezi s úgy a követelés összege, mint lejárta közokirattal vagy teljes bizonyosejű magánokirattal vagy törvényes kellékekkel ellátott és el nem évült váltóval van igazolva, amenyiben a felperes a veszély valószínűségét kimutatja. Ezen. tehát épenséggel nem zárja ki annak megengedhetőségét, hogy a biztosítási végrehajtás akkor is elrendeltessék — a fenti feltételek fenforgása mellett — ha felperesnek már kielégítéshez nyílt is joga, annál kevésbé indokolt tehát, hogy a szombaton beadott biztosítási kérvény elutasíttassék azért, mert vasárnap, esetleg szombaton délután beérkezett a körülbelül 5 héttel előbb expediált sommás végzés kézbesítését tanusító revény, melyből kitűnik, hogy a sommás végzés már jogerős. Megjegyzem még, hogy ilyen kérdésekben vajmi nehéz a felsőbb bíróságnál orvoslást keresni, mert a netaláni felfolyamodáshoz, melynek elintézése legalább is heteket venne igénybe, az összes iratokat csatolni kellene s igy a fél érdekei ez idő alatt érzékeny csorbát szenvedhetnének s esetleg a peres követelés teljesen behajthatlanná is válhatnék. Ilyen a fél érdekei rovására menő elvharczot folytatni pedig egyrészt az ügyvédi rendtartás szigorú szabályai meg nem engednek, de másrészt gyakorlati ügyvéd, ki fele érdekeit tartja kötelességszerűleg szem előtt, különben sem lenne hajlandó. Jogesetek. 1. A kézi záloggal biztosított váltóbirtokos váltóbeli követelésének megitéltetése nélkül a zálogból való kielégítését nem követelheti. A bpesti kir. keresk. és váltó tavszék mint csődbíróság. Felperes keresetével elutasittatik, s köteles alperes tömeggondnoknak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett, 25 frt perköltséget fizetni. Indokok: A váltó törvény 106. §.-nak 1. pontja szerint, a váltó birtokos a követelése biztosítására zálogképen kapott ingóságokat csakis a váltó eljárás szabályai szerint fordíthatván kielégítésére, ebből folyólag, a váltó birtokos váltóbeli követelésének megítélhetése nélkül, a zálog tárgybeli kielégítését nem követelheti. Felperes váltóbeli követelése, mely az általános csődtömeg ellen 14148/83. sz. a. bejelentve lett, felszámolásnál tömeggondnok által valódinak el nem ismertetvén, felperes követelésnél, hogy magát a nyert zálogból kielégíthesse, a csődtörvényről szóló 1884. XVII. t. czikk vagy 145. vagy 152. § értelmében lett volna köteles érvényesíteni s követelését a csődtömeg ellenében megitéltetni Minthogy pedig felperes jelen keresetét váltóbeli követelésének megitéltetésére ki nem terjeszti, s igy az ítélet felperes követelésének megállapíthatására sem terjedhet ki, a követelés megítéltetése nélkül pedig, a kereseti kérelem, mint a marasztaló ítélet következménye önmagában bírói ítélet tárgyát nem is képezheti, ennek folytán felperest keresetével elutasítani, s mint pervesztes felet, a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla : Az eljáró kir. trvszék ítélete megváltoztatik és alperes csődtömeg köteles tűrni azt, hogy felperes 1200 főt váltó követelésére és annak járulékaira magát a M. S. által 1883. ápril 4-én 20364. és 1883. ápril 6-án 20447. sz. a. a nála elzálogosított árukról kiállított zálogtárczákból, illetve az ezek szerint elzálogosított árukból, mint kézi zálogból végrehajtás útján kielégíthesse. Indokok: Alperes kifogásai elvetésével felperes kereseti kérelmének helyt adni kellett, mert: A váltó hitelező a váltó terv: 106. §. és a végrehajtásról szóló 115. §. értelmében, magát követelésére nézve a z