Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)

1885-01-03 / 41. szám

Ü­G­Y­V­É­D­E­K L­APJ­A. Adalék a kézbesítési vevények misefájához. Irta: Dr­. Deci, Sámuel budapesti ügyvéd. E lapok 38. számában olvastam azon nagyon helyes megjegyzést, hogy a helybeli bíróságok a­helyett, hogy a vidéki kézbesítéseket közvetlenül a községi elöljáróságok­­ utján eszközöltetnék, azokat az illető kerületi kir. járásbí­róságok utján eszközöltetik s igy a kézbesítendő ügydara­bok előbb a kir. járásbíróságokhoz, onnét a községekbe vándorolnak s a vevények ismét ezen csigaposta utján ke­rülnek vissza a per birájához. Okoztatik pedig ez által sok felesleges munka. Legyen szabad ezen tárgyhoz —p­t. szerkesztő úr en­gedelmével — nekem is hozzászoknom s vele kissé bőveb­ben foglalkoznom. Hát bizony elég baj már ez is, a­mit fentebb idéztem. De úgy látszik, hogy bíróságaink ezen bajt nemcsak hogy orvosolni nem szándékoznak, de sőt még gyarapítják mes­terséges után , távol legyen tőlem feltételezni, hogy ez szán­dékosan történik. Mindnyájan tudjuk, hogy a helybeli keresk­­és­váltó törvényszék exakt kezelése mellett is, mennyi időbe kerül valamely vidéki fél ellen intézett sommás végzés kézbesí­tési vevényének beérkezése; tudjuk s érezzük, hogy az ilyen szerencsétlen ügyben a kézbesítési vevényeket —a­mivel azok beérkeztét az ügyvédnek kell nyilvántartani — minden áldott nap kell keresnünk a kézbesítési sorkönyv­ben ; tudjuk, hogy ez sokszor hónapokon át naponkénti utat tesz szükségessé a kereskedelmi és váltó törvényszék Il-ik emeletén fekvő kiadó hivatalába; tudjuk, hogy ezen tömér­dek utakat ingyen tesszük, mert a bíróság alperes terhére meg nem állapíthatja ez utánjárások díját, a felek pedig, ha azt fizetniük kellene, többet fizetnének gyakran e czí­­men, mint a­mennyit maga a peresített követelés tesz; tud­juk végre, hogy ha várakozási türelmü­nk fogytán van, írunk egy bélyeges sürgető kérvényt a vevény bekül­dése végett, hanem nem tudtán s úgy hiszem, kartársaim közül kevesen lesznek, a­kik tudni fogják azt, a­mi most következik s a­mi a napokban rajtam esett meg. Volt a többek közt nekem is egy ilyen szerencsétlen ügyem, melyben a sommás végzés kézbesítését bemutató revény sehogy sem akart beérkezni, bár naponkint elláto­gattam vagy személyesen vagy egyik segédem által a ke­res­. és váltó törvényszék kiadóhivatalába. Megtettem azt is, hogy mikor már a várakozást meg­­sokaltam, az illető kir. járásbírósághoz intéztem sürgető kérvényt a kézbesítési vevény beküldése végett, de a ve­vény csak nem akart beérkezni, bár a vidéki bíróság dicsé­retére váló gyorsasággal elintézte sürgető kérvényemet és értesített, hogy az illető közjegyzőnek meghagyta a vevény azonnali visszaküldését. Végre midőn arról értesültem, hogy ügyfelem követe­lése veszélyeztetve van, vidékről szereztem alperesem ellen veszélybizonyítványt, mely szombati napon érkezvén hoz­zám, megnézettem e napon, várjon a kézbesítési iv nem-e érkezett be. Segédem, ki ez ügyben eljárt, azon értesítést nyerte szombaton délelőtt, hogy a vevény nem érkezett be, ennek folytán benyújtottam a biztosítási kérvényt, annál inkább, mert a kiadóhivatal vasárnap értesítést nem ad. S im­e, mi történik : a kir. keresk. és váltó törvényszék a hétfői ülésben visszautasítja biztosítási keresetemet azon lakonikus indokolással: „mert a ... számú sommás végzés már jogerőre emelkedet­t.“ Ennek folytán már most, eltekintve a kárbaveszett bélyegkiadás és mun­kától, felemet még azon sérelem is éri, hogy jogai a leg­közelebbi ülésig továbbra is veszélyeztetve maradnak. Vannak, kik úgy vélekednek, hogy a bíróságok tulaj­donkép arra lennének hivatva, hogy a feleknek jogsegélyt nyújtsanak, nem pedig, hogy azok jogainak biztosítása avagy kielégítése elé akadályokat gördítsenek. De ettől el­tekintve s mellőzve még azt is, hogy én nem tudhattam szombaton, mikor biztosításért folyamodtam, hogy szombaton délután vagy vasárnap reggel a várva várt vevény beérke­zik, s eltekintve attól is, hogy vasárnap délelőtt a kiadóhivatalban nincs értesítés s így a ve­vény beérkeztéről magamnak vasárnapi na­pon értesítést nem is szerezhettem volna, a biztosítási kér­vényemet visszautasító végzés, meggyőződésem szerint, nem alapszik törvényen. Mert a végrehajtási törvény 223. §-a értelmében: „a biztosítás a kereset feladásával egyidejűleg vagy a kereset beadása után, fel­peres külön kérelmére, biztosítási végreh­a­j­­tás rendelendő el, ha a kereset tárgyát kész­­pénzbeli követelés képezi s úgy a követelés összege, mint lejárta közokirattal vagy tel­jes bizonyos­ejű magánokirattal vagy törvé­nyes kellékekkel ellátott és el nem évült váltóval van igazolva, a­menyiben a felperes a veszély valószínűségét kimutatja. Ezen­­. tehát épenséggel nem zárja ki annak megen­­gedhetőségét, hogy a biztosítási végrehajtás akkor is elren­deltessék — a fenti feltételek fenforgása mellett — ha fel­peresnek már kielégítéshez nyílt is joga, annál kevésbé indokolt tehát, hogy a szombaton beadott biztosítási kérvény elutasíttassék azért, mert vasárnap, esetleg szombaton dél­után beérkezett a körülbelül 5 héttel előbb expediált som­más végzés kézbesítését tanusító revény, melyből kitűnik, hogy a sommás végzés már jogerős. Megjegyzem még, hogy ilyen kérdésekben vajmi ne­héz a felsőbb bíróságnál orvoslást keresni, mert a netaláni felfolyamodáshoz, melynek elintézése legalább is heteket venne igénybe, az összes iratokat csatolni kellene s igy a fél érdekei ez idő alatt érzékeny csorbát szenvedhetnének s esetleg a peres követelés teljesen behajthatlanná is vál­hatnék. Ilyen a fél érdekei rovására menő elvharczot foly­tatni pedig egyrészt az ügyvédi rendtartás szigorú szabályai meg nem engednek, de másrészt gyakorlati ügyvéd, ki fele érdekeit tartja kötelességszerűleg szem előtt, különben sem lenne hajlandó. Jogesetek. 1. A kézi záloggal biztosított váltóbirtokos váltóbeli követelésének megitéltetése nélkül a zálogból való kielégítését nem követelheti. A bpesti kir. keresk. és váltó tavszék mint csődbíróság. Felperes keresetével elutasittatik, s köteles alperes tömeg­gondnoknak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett, 25 frt per­költséget fizetni. Indokok: A váltó törvény 106. §.-nak 1. pontja szerint, a váltó birtokos a követelése biztosítására zálogképen kapott ingósá­gokat csak­is a váltó eljárás szabályai szerint fordíthatván kielégítésére, ebből folyólag, a váltó birtokos váltóbeli követe­lésének megítélhetése nélkül, a zálog tárgybeli kielégítését nem követelheti. Felperes váltóbeli követelése, mely az általános csődtömeg ellen 14148/83. sz. a. bejelentve lett, felszámolásnál tömeggondnok által valódinak el nem ismertetvén, felperes követelésnél, hogy magát a nyert zálogból kielégíthesse, a csődtörvényről szóló­­ 1884. XVII. t. czikk vagy 145. vagy 152. § értelmében lett volna köteles érvényesíteni s követelését a csődtömeg ellenében megitéltetni Minthogy pedig felperes jelen keresetét váltóbeli köve­telésének megitéltetésére ki nem terjeszti, s igy az ítélet felperes követelésének megállapíthatására sem terjedhet ki, a követelés megítéltetése nélkül pedig, a kereseti kérelem, mint a marasz­taló ítélet következménye önmagában bírói ítélet tárgyát nem is képezheti, ennek folytán felperest keresetével elutasítani, s mint pervesztes felet, a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla : Az eljáró kir. trvszék ítélete megváltoztatik és alperes csőd­tömeg köteles tűrni azt, hogy felperes 1200 főt váltó követelésére és annak járulékaira magát a M. S. által 1883. ápril 4-én 20364. és 1883. ápril 6-án 20447. sz. a. a nála elzálogosított árukról kiállított zálogtárczákból, illetve az ezek szerint elzá­logosított árukból, mint kézi zálogból végrehajtás útján kie­légíthesse. Indokok: Alperes kifogásai elvetésével felperes kereseti kérelmének helyt adni kellett, mert: A váltó hitelező a váltó terv: 106. §. és a végrehajtás­ról szóló 115. §. értelmében, magát követelésére nézve a­ z

Next