Ügyvédek lapja, 1887 (4. évfolyam, 2-37. szám)

1887-03-26 / 13. szám

^ivfolyam. Budapest, 1887. márczius 26. 13. szám. BUDAPESTI TITOKSTTT­EN­DI K­ÖIE3 BICZLIDUSTR IE]­ MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési ár: ...................................6 frt — kr. ...................................3 frt — kr. ...................................1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. WQLF VIS*»50S köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapesti VI., Dalszinház-utcza 2. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyagi részét illető közlemény. Tartalom: Előfizetési felhívás. — Az uj törvénykezési palota Irta: dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd. — Házasfelek között a tartási kötelezettség kérdése per esetén. Irta: Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró. — A jegyajándék. — Exceptio rei judicatae. Irta: dr. S­­imsits István szentendrei ügyvéd. — A budapesti ügyvédi kamara évi jelentése. — Vegyes. — Csődnaptár. — Ér­tesítő. — Tárcza: A poetikus iroda. Irta: Prenkel L. Melléklet. J­ogesetek: Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — Buda­pesti kir. tábla. Előfizetési felhívás. Április hó 1-től új előfizetést nyitunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 frt. — kr. Félévre.......................3­­ — ¡ Negyedévre .... 1­9 50 » Az előfizetések Budapestre az * Ügyvédek Lapja* kiadóhivatalába (VI., Dillszilliláz-UtCZíl 2 SZ. 11.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügye­ikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. Az új törvénykezési palota. írta: dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd. Tagadhatatlan érdeme Fabinyi igazságügyminiszter­­nek, hogy ellentétben az elmúlt epochával, szeret mozogni. Ez a mozogni szeretés azonban kétélű fegyver. Ha rosz irányban halad, sokkal veszedelmesebb a stagnácziónál , de sőt olyan állapotokat teremthet, amelyek épen helyre­­hozhatatlanok s ennek leginkább az úgynevezett monumen­tális építkezések vannak kitéve. A mi középítkezésü­nk általában alig mondható sike­rük­nek : a külső nélkülözi a hozzá illő majestást, a belső pedig a czélnak megfelelőséget. Kormányférfiaink közül Tréfortnak e tekintetben még legszerencsésebb keze volt. Ő tudta a módját. Midőn vala­mely intézetnek épületet szándékolt emelni, legelső­sorban a szakférfiakat hallgatta meg; nem kímélte a pár forint költséget az illető szakembereknek külföldi útjára akkor, midőn tudta, hogy egy számos évtizedre szóló és milliókat elnyelő tőke befektetéséről van szó. Ha alkotottá, úgy akarta, hogy az az újkor és a tudomány legkényesebb igé­nyeinek is megfeleljen; tudta, hogy ha épít, azt nem más­nak, sem a holnapnak, hanem még számos jövendő nemze­déknek építi. Ezen szempont figyelmen kívül hagyása s ily módon való megkímélése pár ezer forintnak, milliókra rugó kiadá­sok mellett, a leglelkiismeretlenebb pazarlás. Végre talán a mostoha gyermek, az igazságszolgálta­tás is kap majd az ország fővárosában egy saját otthont a mai szégyenletes állapotot talán majd valami jobb fogja felváltani. Legalább az igazságügyi kormány kebeléből vi­lággá bocsájtott hírek azzal kecsegtetnek, hogy május ha­vában már megkezdik az új törvénykezési palota építkezé­sét az alkotmány­ utczában. Vájjon lesz-e benne köszönet? Az előzmények után ítélve bajosan. A legnagyobb óvatosságot ajánljuk tehát igazságügy miniszterünknek ezen építkezésnél. Jó lesz egyet­­mást figyelembe venni, amit eddig bizonyos nagyúri non­­dhalance-szal mellőztek. A tervek sötét titokban készülnek, ami már maga igen nagy hiba. Miért mellőzték ezen oly rendkívüli fontos építkezésnél a nyilvános pályázatot ? A helyes mód az lett volna, hogy a kormány közzétegye az eszmét, melyet ezen épületben meg akar valósítani. Így történt ez a parlamenti palotával, a vámházzal, közraktárakkal, elevátorral stb. s méltán kérdhetjük, hogy miért nincsen ez így a törvény­kezési palotával? Csak nem akar talán az igazságügymi­niszter ezen eljárása által egy második kereskedelmi mi­nisztériumi épületet fogni s magát hasonló blamagenak kitenni ? Ha azonban a nyilvános pályázatot már egyszer mel­lőzte a miniszter, úgy legalább választhatta volna a legke­vésbé rossz módszert, de oly szerencsétlen volt, hogy még ezek közül is a leghelytelenebb útra tévedt. Úgy halljuk, hogy az illető épületben az első folyamo­­dású törvényszékek és egy járásbíróság fognának elhelyez­tetni, aminek folytán az illető elnökök és járásbíró felszólítást kaptak, hogy minő helyiségekre lenne szükségük, így gyűj­tötték az anyagot, a tervet a leendő palotához, amelyet ki­adtak a magánúton megbízott építésznek, aki ezeket a szobákat és termeket a négy fal között sötét folyosók ke­retében, úgy ahogy elosztotta. Ily módszer mellett becsü­letes, úgy a jelen, mint a jövő igényeinek megfelelő munka nem létesülhet. Hol itt az egységes eszme, amelyet bármelyik monu­mentális építkezésnél első­sorban megkövetelünk ? Sehol. Úgy látszik, hogy az igazságügyi kormány kebelében még most sem igen tanultak meg gondolkodni, úgy gyűjtik az eszméket a palotához a különféle fővárosi bíróságoknál, mint akár a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next