Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1890-01-01 / 1. szám
ÜGYVÉDEK LAPJA. 3 Itt eltekintek a műveltebb középosztálytól, mely ismeri a biró hivatását és állásának jelentőségét a birói hatalom minden külső jelvénye nélkül is és valószínűleg csakhamar hozzászokik a tatárhoz, mely azután épen semmi hatással sem lesz rá. Alsóbb néposztályunk sajátsága, hogy idegenkedik minden sajátszerűségtől a ruházatban a nélkül, hogy az imponálna neki, feltűnik előtte minden a rendestől elütő jelenség s a gúnyolódásra hamar kész. Ezt tanúsítják azon czifrábbnál czifrább nevek, melyekkel minden a külföldről átvett és tetszésöket meg nem nyert dolgokat elneveznek. A talár is csakhamar ezen sorsban részesülne, ami nem járulna épen a birói tekintély emeléséhez. Másrészt tény, hogy bíróságaink rendkívüli tekintélynek örvendenek nála s még a bíróság nevét is bizonyos félelemmel vegyes tisztelettel ejti ki. Hogy ezen tekintély a papi öltönyhöz hasonló talár által növekednék, annál kevésbé valószínű, mivel papjaink többnyire sem népszerűséggel sem tekintélylyel nem bírnak. De különböző is a talár hatása ahhoz képest, aki azt magára ölti. Mindenesetre impozáns benyomást tehet benne egy magas alak hosszú ősz szakállal, mig a kötelette és orrcsiptetőhöz egy kissé különösen állhatna; vannak oly alakok is, melyek sokat vesztenének a talár által és egy kissé a komikushoz közelednének. Polgári ruhában, szokva vagyunk a legkülönbfélébb testalkatokat látni úgy, hogy egy alak sem teszi ránk a szokatlannak benyomását. Míg azon alak, melyen meg se akadnánk polgári ruhában, egészen sajátságos hatást gyakorolna különösen a műveltség alacsonyabb fokán állókra, kikkel pedig különösen a büntető biróságoknak leginkább akad dolguk. Azt pedig talán mégse lehet kívánni, hogy minden bírónak kifogástalan alakja legyen. Most, midőn a reformkérdések az igazságszolgáltatás terén akutakká lettek, mindnyájan örömmel fogadjuk azoknak még kísérleteit is, ha azok alkalmasak a fejlesztésre és megfelelnek a czélszerű haladás azon kívánalmának, mely szerint a lényeget emeljük mindinkább érvényre a külső formaságok felett. Mellőzve tehát az egyenruha kérdését, haladjunk a közös czél a jogállam megvalósítása felé, a megfelelő jogintézmények alkotásának útján s e téren szívesen követjük azokat, kik vezérelni hivatva vannak. A kitagadásról, írta: dr.Xellinek Arthur budapesti ügyvéd, országgyűlési képviselő. I. A törvényes osztályrésznek az országbírói értekezlet által történt megállapítása, vezetett a kitagadás intézmévezés maximuma „eine Tracht Prage”, ami alatt annyit kell érteni, amennyit épen a népies nyelv- és kézhasználat ért alatta. 2. A K1 a ps vagyis egy mérsékeltebb nyakleves. 3. Becsukás (Strafkammer) két óra hosszat. 4. Macskaasztal legfölebb 5 napra. 5. Ajtó elé állítás legfölebb egy negyed órára. 6. Sarokbaállítás ugyanilyen időtartamra. Mellékbüntetések: a bor-, sör- és czukoradagok elvonása legfölebb 5 napi időtartamra, valamint felügyelet alá helyezés. Hosszasabb becsukás esetén „feltételes szabadonbocsátásnak“ is helye van, ha a tettes a büntetés felét már kiállotta. Egyebekben a bűncselekmény által előállított tárgyak (írások, művészeti ábrázolatok stb.) elkoboztatnak, a „jogos védelem 11, kivéve ha az testvérekkel szemben érvényesíttetik, büntetlenséget biztosít s a „szükségjog“ a dolog természetéhez mért terjedelemben érvényesül, különösen a harmadik életéven alul. A kísérlet és részesség tanai szintén meg vannak; elévülés, fájdalom, nincsen. A büntetések kiosztása azonban igen sajátszerű s a kódexnek leggyöngébb oldalát képezi. A legnagyobb büntetés (verés és becsukás) jár a szülök ellen való szegülés eseteinél. Pusztán verés : a felségárulásnál (családi titkok stb. kifecsegése), a rokonok és ismerősök megsértésénél, a nevelők és dajkák ellen való szegülésnél, falaknak zalai irányú ábrázolatokkal való befirkálásánál, marakodásoknyéltez mai érvényében. Az idézett törv. szab. 7. §-a értelmében, a törvényes osztályrész elvonható, ha a HK. I. R. 52. és 53. §. czimeiben foglalt esetek fenforognak. „E szabály alól csak az I. rész 52. és 53-ik czimeiben foglalt esetek képeznek a kitagadtatásra kivételt.117. §. utolsó kikezdés.) A törvényes osztályrész elvonása kettős feltételtől függ, a kitagadási ok fenforgása és ennek alapján az akaratnak határozott kinyilvánítása, vagyis a kitagadási ok fölemlítésével az alakszerű kitagadás. Ezt fejezi ki a 7. §. id. kikezdése, mely szerint a HK. illető helyén foglalt esetek nem vonják maguk után a törvényes osztályrész elvonását törvény erejénél fogva, hanem csakis magának a kitagadhatásnak érvényességi feltételei. A kitagadás halálesetre szóló intézkedést képez, érvénye tehát azon alakszerűségek betartásától függ, a melyek a végrendeletek különböző nemeire nézve megállapitvák. (L. 77. 1966. Dt. XIX. 83.) A kitagadás kettős, a szülőt a gyermekkel, viszont a gyermeket a szülővel megillető jog. Az esetek változók, tekintettel a kitagadónak a kitagadotthoz viszonyára. A szülő gyermekét kitagadhatja, ha a HK. I. R. 52. czimben foglalt esetek egyike fenforog. Az esetek a következők : 1. Ha a fiú hatalmaskodva szüleire támad, vagy más terhes és nevezetes méltatlanságot követ el rajtuk. 2. Ha szüleit oly bűnbeli ügyről vádolja, mely a fejedelem, vagy az egész ország veszedelmeztetésével nem jár. 3. Továbbá, ha szüleinek életére leselkedett, méreg által tudniilik, vagy másképen a szülők halálára törekedvén. 4. Továbbá, ha gonosztevőkkel, vagy más ismeretlen életű emberekkel az atyának akarata ellen czimboráskodik, gonoszul vesztegetvén az atyai jószágokat. 5. Ha fogságba esett atyját az ellenségek kezéből vagy a tömlöczből, midőn tehette volna, ki nem váltotta s ki nem szabadította, vagy érette kezeskedni vonakodott. A gyermek szülőjét kitagadhatja: 1. Midőn az atya jószágainak tékozlója s a maga és fiainak jószágát nem szükségből és helyes okból, hanem inkább álnokul elidegenítette, vagy világosan elidegeníteni akarja s ilyetén szándéka a fiúnak nyilvános tudomására jó. 2. Továbbá, midőn jóllehet örökségeit és birtoki jogait el nem idegenítette, vagy nem is igyekezett elidegeníteni, de azokat nem kellőképen miveli, vagy oltalmazza, hanem elpusztulni hagyja. 3. Továbbá, ha az atya fiát igazságos ok és tetemes vétke nélkül gonoszul és kegyelmetlenül megfenyíti. 4. Továbbá, midőn az atya fiát a törvényes kornak betöltött ideje után házasságra lépni nem engedi. 5. Továbbá, ha fiát vétkezni kényszerítené az atyánál, párbajra való kihívásnál, vagyonrongálásoknál és árvizokozásnál alkalmaztatik. — A kihágások büntetése a Klaps és sarokbaállitás. Látnivaló ebből, hogy a német gyerekkódex, és valószínűleg a praxis is, a testi büntetést nemcsak hogy ismeri, de nagy mértékben alkalmazza is, míg a többi büntetések alárendelt szerepet játszanak. Legyen nekik az ő ízlésük és ízetlenségük szerint. Az egészből azonban egy röpke tanulság nem árt a komoly jogászok tudományának sem. A gyermekbüntetések ügyével, ha kinek ideje van rá, érdemes foglalkozni. A büntetendő cselekmények gyökerei tudvalevőleg az ember állati természetébe nyúlnak le s a gyermek psychikuma közel áll az ösztönök állati rendszeréhez. Ebből már most azt lehet következtetni — a minthogy a gyakorlat nagyjából az is — hogy eszerint a gyermek ösztöneit is durvább eszközökkel kell igazgatni s a jog fogalmait különböző Prügelekkel és Klapszokkal kell beleverni a serdülő emberi lénybe. Szóval a büntetések rendszere a dresszura jellegével bírjon. Ebben csak egy a baj s véletlenül nagyon is nagy baj. Nevezetesen, hogy a gyermek elvégre nem állat s ha közelebb is áll az állati világhoz, mégis csak az a hivatása, hogy ember, mégpedig minél jobb ember váljék belőle. S milyen derék és öntudatos ember lesz például abból, akit 12 éves koráig ajog fogalmaira a bot vagy a nyakleves tanított meg sehez