Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1890-01-01 / 1. szám

ÜGYVÉDEK LAPJA. 3 Itt eltekintek a műveltebb középosztálytól, mely is­meri a biró hivatását és állásának jelentőségét a birói ha­talom minden külső jelvénye nélkül is és valószínűleg csakhamar hozzászokik a tatárhoz, mely azután épen semmi hatással sem lesz rá. Alsóbb néposztályunk sajátsága, hogy idegenkedik minden sajátszerűségtől a ruházatban a nélkül, hogy az imponálna neki, feltűnik előtte minden a rendestől elütő jelenség s a gúnyolódásra hamar kész. Ezt tanúsítják azon czifrábbnál czifrább nevek, melyekkel minden a külföldről átvett és tetszésöket meg nem nyert dolgokat elneveznek. A talár is csakhamar ezen sorsban részesülne, a­mi nem járulna épen a birói tekintély emeléséhez. Másrészt tény, hogy bíróságaink rendkívüli tekintély­nek örvendenek nála s még a bíróság nevét is bizonyos félelemmel vegyes tisztelettel ejti ki. Hogy ezen tekintély a papi öltönyhöz hasonló talár által növekednék, annál kevésbé valószínű, mivel papjaink többnyire sem népsze­rűséggel sem tekintélylyel nem bírnak. De különböző is a talár hatása ahhoz képest, a­ki azt magára ölti. Mindenesetre impozáns benyomást tehet benne egy magas alak hosszú ősz szakállal, mig a köte­­lette és orrcsiptetőhöz egy kissé különösen állhatna; van­nak oly alakok is, melyek sokat vesztenének a talár által és egy kissé a komikushoz közelednének. Polgári ruhában, szokva vagyunk a legkülönbfélébb testalkatokat látni úgy, hogy egy alak sem teszi ránk a szokatlannak benyomását. Míg azon alak, melyen meg se akadnánk polgári ru­hában, egészen sajátságos hatást gyakorolna különösen a műveltség alacsonyabb fokán állókra, kikkel pedig külö­nösen a büntető biróságoknak leginkább akad dolguk. Azt pedig talán mégse lehet kívánni, hogy minden bírónak kifogástalan alakja legyen. Most, midőn a reformkérdések az igazságszolgáltatás terén akutakká lettek, mindnyájan örömmel fogadjuk azok­nak még kísérleteit is, ha azok alkalmasak a fejlesztésre és megfelelnek a czélszerű haladás azon kívánalmának, mely szerint a lényeget emeljük mindinkább érvényre a külső formaságok felett. Mellőzve tehát az egyenruha kérdését, haladjunk a közös czél a jogállam megvalósítása felé, a megfelelő jog­­intézmények alkotásának útján s e téren szívesen követjük azokat, kik vezérelni hivatva vannak. A kitagadásról, írta: dr.­­Xellinek Arthur budapesti ügyvéd, országgyűlési képviselő. I. A törvényes osztályrésznek az országbírói értekezlet által történt megállapítása, vezetett a kitagadás intézmé­vezés maximuma „eine Tracht Prage”, a­mi alatt annyit kell érteni, a­mennyit épen a népies nyelv- és kézhasználat ért alatta. 2. A K1 a p­s vagyis egy mérsékeltebb nyakleves. 3. Becsukás (Strafkammer) két óra hosszat. 4. Macskaasztal legfölebb 5 napra. 5. Ajtó elé állítás legfölebb egy negyed órára. 6. Sarokbaállítás ugyanilyen időtartamra. Mellékbüntetések: a bor-, sör- és czukoradagok elvonása legfölebb 5 napi időtartamra, valamint felügyelet alá helyezés. Hosszasabb becsukás esetén „feltételes szabadonbocsátásnak“ is helye van, ha a tettes a büntetés felét már kiállotta. Egyebekben a bűncselekmény által előállított tárgyak (írások, művészeti ábrázolatok stb.) elkoboztatnak, a „jogos védelem 11, kivéve ha az testvérekkel szemben érvényesíttetik, büntetlenséget biztosít s a „szükségjog“ a dolog természetéhez mért terjedelemben érvényesül, különösen a harmadik életéven alul. A kísérlet és részesség tanai szintén meg vannak; elévü­lés, fájdalom, nincsen. A büntetések kiosztása azonban igen sajátszerű s a kó­dexnek leggyöngébb oldalát képezi. A legnagyobb büntetés (verés és becsukás) jár a szülök ellen való szegülés eseteinél. Pusztán verés : a felségárulásnál (családi titkok stb. kifecsegése), a rokonok és ismerősök meg­sértésénél, a nevelők és dajkák ellen való szegülésnél, falaknak zalai irányú ábrázolatokkal való befirkálásánál, marakodások­nyéltez mai érvényében. Az idézett törv. szab. 7. §-a értel­mében, a törvényes osztályrész elvonható, ha a HK. I. R. 52. és 53. §. czimeiben foglalt esetek fenforognak. „E sza­bály alól csak az I. rész 52. és 53-ik czimeiben foglalt esetek képeznek a kitagadtatásra kivételt.11­­7. §. utolsó ki­kezdés.) A törvényes osztályrész elvonása kettős feltételtől függ, a kitagadási ok fenforgása és ennek alapján az aka­ratnak határozott kinyilvánítása, vagyis a kitagadási ok fölemlítésével az alakszerű kitagadás. Ezt fejezi ki a 7. §. id. kikezdése, mely szerint a HK. illető helyén foglalt ese­tek nem vonják maguk után a törvényes osztályrész elvo­nását törvény erejénél fogva, hanem csakis magának a ki­­tagadhatásnak érvényességi feltételei. A kitagadás halálesetre szóló intézkedést képez, ér­vénye tehát azon alakszerűségek betartásától függ, a me­lyek a végrendeletek különböző nemeire nézve megállapit­­vák. (L. 77. 1966. Dt. XIX. 83.) A kitagadás kettős, a szü­lőt a gyermekkel, viszont a gyermeket a szülővel megillető jog. Az esetek változók, tekintettel a kitagadónak a kitaga­dotthoz­ viszonyára. A szülő gyermekét kitagadhatja, ha a HK. I. R. 52. czimben foglalt esetek egyike fenforog. Az esetek a kö­vetkezők : 1. Ha a fiú hatalmaskodva szüleire támad, vagy más terhes és nevezetes méltatlanságot követ el rajtuk. 2. Ha szüleit oly bűnbeli ügyről vádolja, mely a feje­delem, vagy az egész ország veszedelmeztetésével nem jár. 3. Továbbá, ha szüleinek életére leselkedett, méreg ál­tal tudniilik, vagy másképen a szülők halálára törekedvén. 4. Továbbá, ha gonosztevőkkel, vagy más ismeretlen életű emberekkel az atyának akarata ellen czimboráskodik, gonoszul vesztegetvén az atyai jószágokat. 5. Ha fogságba esett atyját az ellenségek kezéből vagy a tömlöczből, midőn tehette volna, ki nem váltotta s ki nem szabadította, vagy érette kezeskedni vonakodott. A gyermek szülőjét kitagadhatja: 1. Midőn az atya jószágainak tékozlója s a maga és fiainak jószágát nem szükségből és helyes okból, hanem in­kább álnokul elidegenítette, vagy világosan elidegeníteni akarja s ilyetén szándéka a fiúnak nyilvános tudomására jó. 2. Továbbá, midőn jóllehet örökségeit és­ birtoki jogait el nem idegenítette, vagy nem is igyekezett elidegeníteni, de azokat nem kellőképen miveli, vagy oltalmazza, hanem elpusztulni hagyja. 3. Továbbá, ha az atya fiát igazságos ok és tetemes vétke nélkül gonoszul és kegyelmetlenül megfenyíti. 4. Továbbá, midőn az atya fiát a törvényes kornak betöltött ideje után házasságra lépni nem engedi. 5. Továbbá, ha fiát vétkezni kényszerítené az atyá­­nál, párbajra való kihívásnál, vagyonrongálásoknál és árvizoko­­zásnál alkalmazta­tik. — A kihágások büntetése a Klaps és sarokbaállitás. Látnivaló ebből, hogy a német gyerek­kódex, és valószí­nűleg a praxis is, a testi büntetést nemcsak hogy ismeri, de nagy mértékben alkalmazza is, míg a többi büntetések alá­rendelt szerepet játszanak. Legyen nekik az ő ízlésük és ízetlenségük szerint. Az egészből azonban egy röpke tanulság nem árt a komoly jogá­szok tudományának sem. A gyermek­büntetések ügyével, ha kinek ideje van rá, érdemes foglalkozni. A büntetendő cselekmények gyökerei tudvalevőleg az ember állati természetébe nyúlnak le s a gyer­mek psychikuma közel áll az ösztönök állati rendszeréhez. Ebből már most azt lehet következtetni — a minthogy a gyakorlat nagyjából az is — hogy eszerint a gyermek ösz­töneit is durvább eszközökkel kell igazgatni s a jog fogalmait különböző Prügelekkel és Klapszokkal kell beleverni a serdülő emberi lénybe. Szóval a büntetések rendszere a dresszura jelle­gével bírjon. Ebben csak egy a baj s véletlenül nagyon is nagy baj. Nevezetesen, hogy a gyermek elvégre nem állat s ha közelebb is áll az állati világhoz, mégis csak az a hivatása, hogy em­ber, még­pedig minél jobb ember váljék belőle. S milyen derék és öntudatos ember lesz például abból, akit 12 éves koráig a­­jog fogalmaira a bot vagy a nyakleves tanított meg s­ehez

Next