Ügyvédek lapja, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-04 / 1. szám

ÜGYVÉDEK LAPJA­­ tehette, legfontosabb és legbonyolultabb jogügyeit a sommás bíróságok hatásköre alá bocsátotta. Az 1911. I. t.-c. létjogosultságát tanúsító források kutatá­sánál arra az eredményre kell minden jogásznak jutnia, hogy az elért siker kétségtelenül a kir. Curia felülvizsgálati tanácsának alapvető nagy munkájára vezethető vissza. Amikor a Curia első polgári tanácsa a régi curiai épületben Szabó Miklós akkori curiai elnök elnöklése alatt 1895. évi január 28-án az első felülvizsgálati tárgyalást Ádám András, Németh Lajos, Hammersberg Jenő és Egry Kálmán curiai bírák bevonásával megtartotta, az egész magyar jogászvilág, de különösen a curiai bírák az első ítéletet kíváncsian várták; és amikor ez az Ádám András előadó által szövegezett G. V8/894. sz. ítélet a déli fiesta ideje alatt közkézen forgott, ezt az alakjában és szövegezésében is teljesen újszerű ítéletet a bírák nem valami meghatottan fogad­ták, mert hisz az rendelkező részében sem helybenhagyó, sem megváltoztató nem volt, hanem a felülvizsgálati kérelmet egy­szerűen elutasította, indokolásában pedig a törvény 197. §-ának rendelkezéséhez képest a felebbezési bíróság által megállapított tényállást fogadta el irányadóul, holott a magyar bíró az igazság kutatásában és érvényesítésében addig kötelességének tartotta, hogy a végfórumon szükség esetén az alsóbírósági tényállás felforgatásával azt önállóan maga állapítsa meg. Ez az idegenkedés azonban csakhamar eloszlott, mert hisz a törvénnyel alaposan foglalkozók annak szellemét megértve, belátták, hogy a felülvizsgálati tanács főleg az élő anyagi jog szabályainak helyes alkalmazására van hivatva s a tényállás kérdésével csak annyiban foglalkozhatik, amennyiben az vala­mely jogszabály megsértésével vagy mellőzésével állapíttatott meg. Kezdetben a Curia I. és II-ik tanácsa a felülvizsgálati ügyekkel mintegy mellékesen foglalkozott, de a Curia akkori bölcs elnöke, Szabó Miklós, csakhamar arról győződött meg, hogy az eddigi perjogot mintegy sarkából kiforgató nagy jelentő­ségű új törvény csak akkor fog helyes alkalmazást nyerni, ha azzal kizáróan egy tanács szakszerűen és teljes odaadással fog­lalkozik. Így történt, hogy az összes felülvizsgálati ügyek a második polgári tanácshoz utaltattak. Ekkor kezdődött az országnak akkori legelső, legnagyobb tudású és az ország határain túlmenő hírnévvel bíró, nagy jogásza, Oberschall Adolf, akkori tanácselnök vezetésével az igaz nagy alapvető munka. Oberschallnak e nagy munkájában buzgó munkatársai a II-ik polgári tanács akkori tagjai, Csathó Ferenc, Mezey Albert, Fabinyi Ferenc, Havass Károly és Hollerung Alfréd curiai bírák voltak. Ennek a kiváló bírákból összeállított tanácsnak, de főleg Oberschall Adolf tanácselnöknek érdeme az, hogy az új szellem ügyvédben, bíróban egyaránt kitéphetlen gyökeret vert, hogy a jog és ténykérdések nehéz és helyes megkülönböztetésében a helyes irányt megtalálta; és hogy annak elvi jelentőségű hatá­rozatai az igazságszolgáltatást nemcsak a sommás ügyekben, de az egész vonalon irányították és előbb Fabinyi Ferenc, később pedig Gottl Ágoston mintegy a közóhajnak feleltek meg, amikor a felülvizsgálati tanács elvi jelentőségű határozatait külön dönt­vénytárba foglalva közre bocsátották, mely döntvénytár immár 16 kötetben egy kis könyvtárrá nőtte ki magát s ma már minden gyakorló jogásznak irányító hathatós segédeszköze. De mindezeknek, úgy az alaki, mint az anyagi jog szabá­lyainak helyes értelmezését és alkalmazását tárgyazó határo­zatoknak szerzői érdeme Oberschallra vezethető vissza, ki mikor korszakot alkotó nagy munkájának befejezése után a Curia IV-ik tanácsának vezetését vette át, hervadhatlan nagy érdemű tevékenységének elismeréseid a királyi elismerő kegynek egy szemernyi részében nem részesült, holott sokkal kisebb jelentő­ségű munkában részt vett és kisebb pozícióban levő fiatal urak akárhányszor lettek a magyar királyi kegy részesei Igaz, hogy a komoly bíró a díszítő külsőségeket nem haj­hássza, de ha egy monarchikus állam a közérdek és közszol­gálat terén szerzett érdemeket csak küldíszben képes elismerni, miért egyedül a bíró az, kire és kinek érdemeire a kormány­hatóság csak koporsója megnyílta előtt gondol. Hogy a kormányhatóságnak a bírói kart mélyen sértő emer eljárása némelykor mily visszás helyzetet teremt, ennek illusztrálására utalunk arra, hogy az osztrák-magyar nemzeti bank állandó választott bíróságának tagjai közül az ünnepélyes üléseken a bécsi legfőbb ítélőszak bírói nagy rendjeldíszben jelennek meg, holott a magyar curiai bírák frakkja csak tiszta fekete lévén, azokat a sürgölődő hivatalszolgák lakájoknak nézik, de elismerésre méltó az osztrák bíráknak az a gyengédsége, hogy a helyzetnek visszás voltát belátva, az utóbbi években az rendjeldísz nélkül jelennek meg. A felülvizsgálati tanácsra visszatérve, annak vezetésében Oberschallt ideiglenesen Csathó Ferenc, majd később Szabó Albert és Gottl Ágoston követték, kit az Oberschall által teremtett magas niveaut nemcsak derekasan fentartották, hanem dicséretes üléseken buzgalommal tovább fejlesztették. Utóbbi az egész jogászvilág élénk sajnálatára sok irányú jogászi tevékenysége által egészségében annyira megrendült, hogy végleges visszavonulásáról beszélnek s ekként komolyan kell esetleges utódjával foglalkozni. Kiváló fontossággal bír ugyanis tudicaturánk állandósága és a felülvizsgálati tanács által követett sok kérdésben irányító bírói gyakorlat fentartása szempontjából, hogy ezen tanács vezetése a jövőben is oly kezekben legyen letéve, hogy az egykoron Oberschall Adolf által megteremtett irány continuitásában ne veszítsen. Ezért ezen állás betöltésére nagy gondot kell majd for­dítani, még­pedig ez alkalommal annál nagyobb figyelmet, mert eltekintve attól, hogy — Havasi Károly curiai bíró kivételével,— aki a felülvizsgálati tanácsot, mint et a beteg elnök állandó helyettese, már hosszabb idő óta kitűnő hozzáértéssel vezeti, a szenátusban ma már egyetlen tagját sem látjuk az egykoron Oberschall mellé beosztott erős gárdának — épen ezt a tanácsot csak nem rég érte nagy veszteség a felejthetetlen Márkus Dezső halálával, amihez hozzájárul még, hogy a tanács két régi tagja, értesülé­sünk szerint, nyugalomba vonulni készül. Ránk, ügyvédekre nézve is nem alárendelt érdekű kérdés, hogy a Curia felülvizsgálati tanácsa az ott meghonosodott szel­lemben tovább működjön. Soha el nem évülő érdeme marad a kir. Curia felülvizsgálati tanácsának, hogy az volt az első és hosszú időn át az egyedüli szenátusa legfelső bíróságunknak, amely a jogvédő ügyvéd szellemi munkáját a magáéval azono­sította és eltérve az ügyvédi kar tekintélyét mélyen sértő addigi szokástól, azt a díjak megállapításában mintegy magához emelve, az igazságszolgáltatásnak a bíróval egyenrangú faktorává tette. Nem szeretnők, ha ezen lassanként másutt is terjedő felfogás az ügyvédi karnak egyenes és az általános jogszolgáltatási érdekeknek közvetett sérelmével esetleg éppen onnan tűnne el, ahonnan kiindult. Az esküdtbírósági elnöknek a perbeszé­dekre tett észrevételeiről. (B. T. 319. és 363. §§.) Írta : Dr. Degré Miklós győri kir. törvényszéki elnök. Egy esküdtbírósági főtárgyalás alkalmával védő a véd­­beszéd során a tárgyaláson kihallgatott tanuk vallomását idézte. A főtárgyalási elnök erre félbeszakította a védbeszédet és a jegyző feljegyzései alapján konstatálta, hogy az illető tanuk máskép vallottak s így védő idézete téves. Hogy a védbeszéd félbeszakítása ebben az esetben törvény­­ellenes volt, az kétséget nem szenved. A B. T. 319. §-ában megjelölt egyik eset sem forgott ugyanis fenn, már pedig a törvény világosan rendelkezik az iránt, hogy félbeszakításnak csak az e törvényszakaszban taxatíve felsorolt esetekben van helye. A perbeszédek félbeszakítása nincsen semmiség terhével tiltva, az igaz, így a 319. §-ban foglalt rendelkezés megsértése

Next