Ügyvédek lapja, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-05 / 1. szám

4 ÜGYVÉDEK A LAPJA helyrehozhatatlan kárral jár, akkor kétségtelen előttünk, hogy az új Pp. a gondnokság alá helyezések hatósági kezdeményezését a régi hivatalból való eljárásnál mindenesetre szűkebb körre kívánta szorítani, vagyis a törvény a gyámhatóságok belátására bízta, hogy mily esetekben kezdeményezzék a tiszti ügyész útján a gondnoksági pert, ha az erre jogosult hozzátartozók ez irányban nem jártak el. Kérdés most már, hogy az árvaszéknek a törvényben nyert diszkréczionális felhatalmazás végrehajtásánál mit kell szem előtt tartania ? Nézetem szerint ugyanazt, ami a gyámi törvény szelleme, alapelve és vezérgondolata, t.. hogy azárvaszék mindig és mindenben a gyám- vagy gondnokhatósága alá tartozók anyagi és erkölcsi érdekeit a lehető teljes mérvben óvja meg. Ezért nem elég, ha a gyámhatóság csak a gondnokság alá helyező ítéletnek az elmebetegek cselekvőképességére vonatkozó hatását, vagy azt mérlegeli, hogy az elmebeteg által netán kötendő jogügylet miatt megindított perben kit terhel a bizonyítási kötelezettség. Sokkal fontosabb és kézenfekvőbb érdekeket kell védelmeznie, így például a leltározás pár nappal való elhalasztását néha a leggyorsabban meghozott gondnoksági ítélet sem tudná jóvátenni, míg ellenben a gondnoksági eljárás idő előtti keresztülvitele sok esetben az elmebeteg exisztencziájának tönkretételét jelentené. Az árvaszéknek minden elmebeteg esetét külön gondosan kell elbírálnia és intézkedéseit az illető elmebeteg különleges érdekeinek figyelembevételével kell megtennie. Haladéktalanul meg kell indítani a gondnokság alá helyezés iránti eljárást, ha a körülmények ezt követelik és függőben tartani akkor és addig, amikor és ameddig az elmebeteg érdekében a halasztás szükségesnek mutatkozik. A gyámhatósági gyakorlatot általánosságban irányító szempontok megjelölése után rátérek a fővárosi árvaszék gyakorlataiéra, amit az elütheti czikkek lanyhának, ki nem elégítenek, sőt az elmebetegek érdekeire nézve veszedelmesnek minősítenek. Az árvaszék minden vagyonos elmebeteg végleges gondnokság alá helyezését szükségesnek tartja. Téves tehát a czikkek abbeli megállapítása, hogy az árvaszék a vagyonos elmebetegeknél megelégszik az id. gondnok kirendeléssel és a gondnokság alá helyezés iránti eljárást végleg elejti. Tény az, hogy a hozzátartozók kérelmére és ha a gondnokolt személyi és vagyoni érdekei megkövetelik, az árvaszék a végleges gondnokság alá helyezést függőben tartja rövidebb vagy hosszabb ideig, de addig is minden biztosítási intézkedést (leltározás, értékek, gyámpénztári kezelésbe vétele, ingatlanon az id. gondnokság feljegyzése stb.) megtesz, amely intézkedések az id. gondnokrendeléssel kapcsolatosan a gondnokoltat minden gyakorlatilag elképzelhető károsodástól megóvják. Fölösleges fejtegetnem, hogy az orvosra, ügyvédre, mérnökre stb.-re nézve a gondnokság alá helyezés idő előtti publikálása mily helyrehozhatatlan kárral járna, a köztisztviselőt, a harctérről az echnegyógyintézetbe kerülő elmezavart tisztet ennek folytán azonnal nyugdíjba helyeznék és sok kereskedőnek üzleti vagyona menthetetlenül elveszne, ha a gondnokság alá helyezési eljárás függőben tartását az árvaszék nem engedélyezné. Azóta nem is szerződöm díjaimra nézve senkivel. Kénytelen voltam áttérni a költségjegyzéki rendszerre. Nem valami nagy sikerrel. Irodavezetőim egyre panaszkodtak, hogy az én felszámításaim valóságos éhbérek . S ez egy különös eset alkalmával rám is bizonyult Egy Bécsben lakó magyar úrinő bízott volt meg, hogy elhalt férje hagyatékával szemben védjem meg az ő hitvestársi és özvegyi jogait. A házasfelek bár 40 év óta laktak Bécsben, megtartották magyar honosságukat. Gyermekeik nem voltak. A férj végrendeletet hagyott hátra, melyben nejének 100.000 irtot és 25.000 frt évi járadékot hagyományozott. A hagyaték értéke 3 és fél millió forint volt, mely csak oldalrokonoknak volt hagyományozva. A hagyatéki eljárás Kőszegen folyt. Számtalanszor voltam Bécsben. Tárgyaltam az örökösök bécsi ügyvédjeivel. Azok sehogy sem akarták megérteni, hogy miután a férj bankár volt, ennélfogva a vagyon azon része, ami nem volt örökölt vagyon, fele részben, mint szerzemény, az asszonyé. Csak amikor megkezdődtek már a hagyatéki tárgyalások Kőszegen, s az örökösök magyar ügyvédje felvilágosította őket a követelés jogosságáról, jött létre egy méltányos egyezség, amely szerint átengedtek az özvegynek, az összes bútorokon kívül, mintegy 120.000. frt értékű készpénzt és kifizettekneki 750.000 forintot készpénzben. Az ügy befejeztével, bécsi szokás szerint, költségjegyzéket kért a kliensem. Felszámítottam, az összes utazási kiadásokkal együtt 10.000 forintot. Meg is fizették. Meg voltam azonban lepve, amidőn pár év múlva az özvegy is meghalt s végrendelete fel lettbontva Abban az özvegy azt mondja a végrendelet egyik pontjában, hogy oly keveset számítottam neki ügye lebonyolításáért, ezért indíttatva érzi magát, hogy nekem a fizetett csekély honorárium kiegészítéséül 15.000 forintot hagyományozzon. Végül is tehát a római szokáshoz tértem vissza. De azért fiatal kartársaimnak nem tanácsolnám, hogy engem el utánozzanak, mert nem minden bokorban terem az ilyen kliens. Ezekkel a gyakorlati szempontokkal szemben az akadémikus jellegű aggályok, amelyek azonban egyetlen káros esetet sem tudnak igazolni, figyelembe nem jöhetnek és pedig annál kevésbbé, mert éppen az árvaszék az a hatóság, amelynek intézkedésében gyengédnek, emberszeretőnek, méltányosnak kell lennie s mintegy a gondos és szerető atya vagy házastárs seggitségét pótolva vagy azt kiegészítve kell az emebeteg érdekében szocziális érzéssel eljárnia. Az id. .gondnoki hatáskör azonban, amelyet mint hézagpótló és gyakorlatilag jól alkalmazott intézményt épp Csorna Kálmán a Jogtudományi Közlöny múlt évi 29-ije számában kimerítően ismertetett, állandóan nem állhat fenn. Azt a vagyonos elmebeteget, akinek állapota huzamosabb időn át nem javul, végleg gondnokság alá kell helyezni. Ha e tekintetben némi torlódások tapasztalhatók, annak okát a Pp. 714. §-ában kell keresni, amely kimondja, hogy a tiszti ügyész által indított gondnoksági perekben a költségeket az államkincstár fedezi. Az sárvaszék fia a gondnokság alá helyezés iránti eljárás megindítását időszerűnek tartja, a rokonokat szorítja elsősorban a kereset megindítására. Ezek viszont a költség áthárítása miatt, a per megindításától húzódoznak. Mivel azonban méltánytalan lenne, hogy az ügyvédi és egyéb eljárási költségek ezekben az ügyekben a közre háríthassanak, az árvaszéknek arra kell törekednie, hogy a pert a rokonok indítsák meg és csak a végső kényszerűségből adhat utasítást a kereset megindítására a tiszti ügyészségnek. Az így beálló huzavona miatt kissé lassabban indultak meg a gondnokság alá helyezés iránti perek, de Cserna téves statisztikai adatai nem fedik a tényleges helyzetet. Csorna Kálmán ugyanis — mindenesetre teljes jóhiszeműséggel figyelmen kívül hagyta, hogy az 1915. évi január 1-től 1917. évi november hó 15-éig nyilvántartásba került 250 vagyonos gondnokoltnak majdnem fele mint ismeretlen tartózkodása (hadifogoly, háborúban eltűnt, stb.) helyeztetett gondnokság alá és vétetett nyilvántartásba. Ha tehát az 1915—17. években a hozzátartozók és a tiszti ügyészség 89 esetben indították meg a pert, úgy az 1917. évi deczember hó 15-éig nyilvántartásba vétt 138 elmebetegnek 656/6-nál már megindult a gondnokság alá helyezés iránti eljárás. Ha ezt a tényállást egybevetjük azokkal a gondos intézkedésekkel, amelyek a gondnokság alá helyezés előtt is az elmebetegek érdekében megtörténnek, az árvaszék lanyha eljárásáról az elmebetegek veszélyeztetett anyagi érdekeiről, égetően sürgős intézkedésekről szó nem lehet. Egyébként az 1915. évi január 1-től 1917. évi deczember hó 15-ike közti időszakban nyilvántartásban vett vagyonos elmebetegeknek körülbelül HK/oka részére már rendeltetett is ki végleges gondnok, és ha az elhalálozás folytán megszűnt körülbelül 11%-ot leszámítjuk, megállapíthatjuk, hogy az elmebetegeknek csak 496/oka áll még id. gondnokság alatt, akiknél a gondnokság alá helyezés iránti eljárás még befejezést nem nyert, vagy meg sem indult. A vagyontalan elmebetegek többsége tényleg csak id. gondnokság alatt áll. Az 1915—17. évben nyilvántartásban vett 82-i vagyontalan elmebeteg ügyében minden esetben a tiszli ügyészség által kellett volna megindítani a gondnokság alá helyezés iránti eljárást. Az árvaszék az uj Pp. életbeléptetésekor azonban számolva azzal a munkabeli megterheléssel, amit az öszszes vagyontalan elmebetegek gondnokság alá helyezése a bíróságokra és a tiszti ügyészségre hárítana és azokkal a felesleges kiadásokkal (szakértői, szemledíjak, stb.), amivel az eljárás az államkincstárt megterhelné, a tiszti ügyészség vezetőjével egyetértően a vagyontalan elmebetegeknél a gondnokság alá helyezés iránti eljárás megindítását mellőzte és mellőzi jelenleg is, eltekintve egyes különleges esetektől, amikor a per megindítása feltétlenül szükséges, (házassági bontóper, stb.). Minden esetben kirendel azonban az árvaszék ideiglenes gondnokot, aki köteles az elmebeteg személyére vonatkozó és vagyoni helyzetében beálló netáni változást bejelenteni. Az 1915—17. években 826 vagyontalan elmebeteg részére rendeltetett id. gondnoki és pedig 429 esetben legközelebbi rokon férj, feleség, szülő), 113 esetben távolabbi rokon vagy idegen, végül 284 esetben a hivatásos gondnok vagy helyettessé. i A hivatásos gondnok intézményét ugyanis amit Csorna sürget, a fővárosi árvaszék már 1912-ik évben a gyámsági törvény keretein belül megszervezte olyképpen, hogy a vagyontalan elmebetegek részére, "akiknek igényjogosult hozzátartozójuk nem volt, ugyanazt az egyént, a hivatásos gondnokot nevezte ki gondnokul. Az árvaszéket a hivatásos gyámság mintájára szervezett ezen intézmény felállításánál az a szociális szempont vezette, hogy a hozzátartozók nélküli elmebetegek vagy azok, akiktől a hozzátartozók az ápolási díjak fizetésétől való félelmükben magukat távol tartják, megfelelő jogvédelemben részesüljenek. A hivatásos gondnok feladata a gondnokság alatt álló elmegyógyintézeti ápoltak látogatása, az elmegyógyintézetből való távozásuk esetén pedig megfelelő szociális gondoskodás.