Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1923 (20. évfolyam, 1-2. szám)
1923-04-18 / 1. szám
Megnehezült idők viharos járásában vergődik a nemzet és ellenséges erők az országnak fennmaradását még foszlányos megtépettségében is veszélyeztetik. A megcsonkult határok közt zárt egységben kellene összefogniok a megmaradtaknak, de a legjobbak minden igyekvése sem bírja a visszavonást megszüntetni. Fájó büszkeséggel utalhat a magyar ügyvédi kar arra, hogy minden hivatások és társadalmi osztályok között ő az egyetlen, mely nemcsak megértette, de követte is az időknek erkölcsparancsát. Akkor, amikor pártokra, felekezetekre és osztályokra bontottan küzd a magyar a magyar ellen: a magyar ügyvédség, melynek sok ezer tagját sokféle politikai és világnézeti felfogás tölti el, fénylő példát adott és ad abban, hogy a sok és éles elvi ellentétek sem lehetnek akadálya annak, hogy kötelességünket a hivatás és kötelességünket a nemzet irányában ne egységes akarattal, kölcsönös teljes megértéssel, pártszenvedélyen fölül álló kötelességtudással teljesítsük. Kamarai életünknek minden megnyilatkozása, úgy a választmánynak, mint a fegyelmi bíróságnak működése, de közgyűléseink is bizonyságot tesznek arról, hogy minden tevékenységünket az a belátás hatotta át, hogy az erkölcsi eszmények a nemzeti eszmétől elválaszthatatlanok, hogy tehát a nemzeti eszmét akkor erősítjük legjobban, ha az igazságot, becsületet és emberszeretetet s ezeknek eredőjeként a jogegyenlőséget és közszabadságot visszük előbbre. Féltően kerültünk el minden napi- és pártpolitikát. Viszont a régi eszmények követésében találkoztunk mindannyian. Mert éreztük azt, hogy lelki épségben kell fenntartanunk a nemzetet, ha akarjuk, hogy valamikor a testi épséget is visszanyerje. Nem véletlen az, hogy a nemzet válságának e korszakában