Új Barázda, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

1 r'niiriTUiiTi in iiiiiiimiiiiibuiiiiiiihmiiiii mi i iinii—■—mi imbmmmimimm——————TWiai—niifiMih i n—■■rámám ! Parasztpárt vagy Agrárpárt ? (—v.) A Kisgazda- és Földmi­­vespártot mindenképpen Paraszt­­pártnak akarják kinevezni. Paraszt­­országról, parasztdiktatúráról be­szélnek, kapcsolatban a Kisgazda­­pár­ttal és kíméletlen paraszturalom­mal rémízgetik a közvéleményt arra az esetre, ha a Kisgazdapárt több­séget kap. Pedig a magyar kisgazda és földmíves ma már nem fedi a pa­raszt fogalmát. Mert a paraszt szó a kultúra utolsó fokát fejezi ki. A paraszt az, akinek nincs érzéke a haladás iránt, a korszerű eszmék­től visszahúzódik és általában nem­ lát messzebb az ökör szarvánál. Már­pedig a magyar kisgazda már régen kinőtt a pár népet jel­lemző rövidlátásból és maradiság­­ból. Ellenkezőleg: tele van tanu­lási vággyal, m­inden jót, hasznost és érdemest megbecsül, a babo­nákat, előítéleteket megvető, fel­világosult elmével nézi a világ fo­lyását, igényei vannak, művelődésre törekszik. Érintkezési köre is m­ás, mint a régi paraszté, aki szolgája volt az urnak; ez már ir a maga portáján, tényező a maga községé­ben, várost jár, lapokat olvas, a legkülönbözőbb elemekkel érint­kezik, ennélfogva több polgári ön­tudata van, mint akár a gyári mun­kásoknak, akár más fényesre má­zolt városi elemeknek. Ma már a kisgazda és földmíves polgár számba megy, sőt éppen soraiból kerülnek ki a legszilár­dabb, legmegbízhatóbb honpolgá­rok, akik a keresztény erkölcsnek és a nemzeti államnak hű őrei. A háború is, a kommunizmus is ke­mény próbára tevése volt a hon­polgári erényeknek és ezt a próbát senki derekasabban meg nem ál­lotta a kisgazda- és földmivesosz­­tály tagjainál, úgy a lövészárokban, mint szemközt a Kun Béláék hóhér­jaival. Akkor hős volt a neve a ma­gyar földmívesnek és tőle várták a megváltást a szepegő városiak. Ma egyszerre paraszt lett ebből a legjobban bevált polgárból, mikor politikailag akar érvénye­sülni, hogy a maga sorsának gazdája­ lehessen.­­ Nem paraszt az, hanem polgár, még­pedig a legjavából­ . A kisgazdáknak és pártjuknak falusi jellegét nem a paraszt szó fejezi ki. Ez a kifejezés a rég­múltra emlékeztető jelentőségénél fogva méltatlan hozzájuk és hálát­lanság velük szemben ezt hasz­nálni. Van más, rájuk sokkal job­ban találó elnevezés. Ez az agrárius név. Magyarország földmivelő jelle­génél fogva agrárország. A föld­­mivelőnép agrárnép. A földmive­­lők politikai szervezkedése agrár­szervezkedés. És a földmivelés érdekeinek védelmében szervez-­­ kedő polgár nem egyéb, mint agrárius. Tehát nem parasztpárt, hanem agrárpárt. .­­ És adjanak hálát az Istennek a városi urak, hogy a falvak immár nem parasztokat küldenek ellenük, hanem küldenek értelmes, kipró­bált polgárokat a segítségükre, hogy feltámasszák a nemzetet, amelyet a város a maga előkelő politikájával nem tudott a rom­lástól megoltalmazni. /A /1 íwm­j ! ’ , í­y.J , ' ■dgpZb-JiH­u • ., 1L évfolyam. Budapest, szcr^a^1920. jamiftr1*r^Lll­tt. agám. FősitfkesütSt MSökÓ P4l WtB Mj| ,' ááM| U DOBmUif éíkí' Föm­unkaiár:Buday Barna ■ | | BTJÉL f^|| |f% ffj| ”W %fák i^M SWfe Felelős szerkesztő: BBS ifrPffi aBBBSjgfj jMH| ,$Sp SH |W SBVB^S ----------­Schandl Károly dr. H ■ M |^9R 9|Hg flMR H M Egyes szám­ára 40fikér Szerkesztőség: M§ Hh« 3fi f5g| jf \ 'fik ®F MK ÉS/LgEm B . Kiadóhivatal: Budapest, IV., Múzeum-kerut I tw W mB 9! ^Bk SS Hl JHBHB IB1BP 9P VB Budapest, IV., Mucam-kOrst, 1 Telefon: József 35—78 , ’ , _ Telefon: József 35—78 KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA ” . Elfogadtál• a magyar• békéd­el­egá­li­­­sokat A hét végén nyújtják át a békeszerződést !Páris, január 13.­­A felhatalmazások igazolására kiküldött bizottság hétfőn Jules Cambon elnöklésével a külügyminisztérium palotájában ülést tartott. Megvizsgálta a magyar békemegbízottak felhatalmazásait és azokat rend­ben találta. A magyar békeszerződés átnyújtásának időpontját a legfel­­je­sebb tanács valószínűleg mai ülésén fogja megállapítani. Nem hiszik, hogy a békeszerződés átnyújtása a hét vége előtt megtörténnék, minthogy még több kisebb kérdés vár elintézésre. Választások előtt A politikai helyzet Budapest, január 13. A politika előterében ismét az ösz­­szes pártok részéről mutatkozó erős választási mozgalmak állanak. A pár­tok részéről számbavehető esélyei csupán a keresztény blokk­ pártjainak vannak. A demokrata pártok kezdik már belátni, hogy az országban tala­juk nincsen, de még egy utolsó erő­feszítést kísérelnek meg a választá­sokon, de nem nagy reményekkel a sikerre. Küzdelemről a keresztény pártok és a demokraták között természete­sen nincsen szó, mert az ország ma­gyarsága teljesen megveti a demo­kraták nagyon is ismert szellemét. Küzdelem csupán a keresztény blokk pártjai között lesz. Jóllehet, ezt a küzdelmet is iparkodtak elkerülni a paktumos tárgyalásokkal, azonban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt­jának túlságosan erős követelései lehetetlenné tették a tárgyalások be­fejezését. Harminchat kerületre nézve történt ugyan megegyezés, de a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ezekre nézve sem tartja meg a meg­állapodásokat Az Országos Kisgazda- és Földmivespárt már akkor, amidőn tudva, hogy a testvérpárt gyengesége tudatában keresi a paktumos tárgya­lásokat, a végső lehetőségig elment a békesség, testvériesség és együttmű­ködés érdekében,a­mikor olyan kerü­leteket engedett át, amelyeknek vá­­­lasztói határozottan kisgazdapártiak voltak. Az egyezségeket azonban teljesen felborítja az Egyesülés Pártja, mert a paktumos kerületekben is állít most mindenütt ellenjelöltet. Ez ugyan nem­ árthat a Kisgazda- és Földmíves­­pártnak, de mindenesetre jellemző a testvérpárt békességszeretetére. Ne csodálkozzék hát a testvérpárt, ha emiatt olyan kifakadások vannak, hogy­ a választók nem azonosítják magukat a központ paktumos hatá­rozatával. Csak legutóbb a ráckevei kender választói jelentették ezt ki s bizonyos, hogy a paktumos jelölt, Anka Jánossal szemben kisgazda­­párti fog bejönni. Az Egyesülés Párt­jának magatartása után a Kisgazda- és Földmivespártnak egyenesen kö­telessége a ráckevei kisgazdapárti jelölt támogatása. Hogy milyen eszközökkel dolgoz­nak a félrevezetés és ámítás terén, arra élesen rávilágít a Magyar Távirati Iroda egyik jelentése, mely szerint Csánytelek község tiltakozott az el­len, hogy sokorópátkai Szabó István és Schandl Károly dr., a latifundiumok volt vezetői, kisgazdapártiaknak tár­­ják fel magukat, hogy majd annak idején ismét régi gazdáikat szolgál­ják. Bizonyítani sem igen kell, hogy sokorópátkai Szabó, egy tizennégy­­­ holdas kisgazda, nem lehet latifun­diumok vezetője, Schandl Károly pe­dig egész közéleti szereplése óta a kisgazdák és földmivelők érdekeiért­­ harcolt. Csánytelken dolgozott az ámítás, hogy, a kisgazdák és föld­­mivesek eltántorodjanak és otthagy­ják azt a tábort, amely az övéké és amely őélettük van. De a választá­sok meg fogják mutatni, hogy az egész országot mégsem lehetett meg­téveszteni és a Kisgazda- és Föld­­mivespárt abszolút többségben fog kikerülni a választásokból. Komárom a kormánybiztos mellett Komáromból táviratozzák. Komá­­romújváros törvényhatóság­­ a rend­kívüli közgyűlésben egyhangú bizal­máról, ragaszkodásáról biztosította Perczel felmentett kormánybiztost és elhatározta, hogy visszahelyezése ér­dekében memorandummal fordul a kormányhoz, azzal, hogy Komárom­­­újváros külön kormánybiztosságát, a nemzeti érdekből nélkülözhetetlennek tartja. Rubinek Gyula beszédéhez Rubinek Gyula kalocsai beszédé­ben a többek között a nagyatádi Szabóékkal való egyesülésre is utalt. Beszédének ezt a részét a lapunk­ban is közölt tudósítás úgy adta vissza, hogy: nagyatádi Szabóékkal egyesültünk, de kidobtuk a zsidókat. Ezt a kifejezést helytelen alkalma­zásban adta vissza a tudósítás. Nagy­atádi Szabó István nem hozott ma­gával zsidókat, tehát nem is volt rá szükség, hogy a párt a zsidókat ki­dobja. Nem is merült fel ez a kér­dés a múltban, annál kevésbbé za­varhatja az egyetértést a jövőre nézve. A Kisgazda- és Földmives-­ pártban tökéletesen sikerült a régi ellentétek kiegyenlítése, a párt ma egységesen áll vezérei mellett s a Rubinek beszéde legtávolabbról se­m zavarhatta meg ezt a harmóniát. ­6. Budapest, január 12. Falusi propaganda. Az Újság című fővárosi napilapban tájékozat­lan tollból származott rosszindulatú és rosszizlésű közlemény jelent meg a falusi mozgalomról, melyet a föld­­mivelésügyi miniszter támogatásával az országos gazdasági, szövetkezeti és kultúrintézmények közös erővel indítanak meg. Ez a mozgalom a falusi élet ápolását, a falvak gazda­sági és művelődési viszonyainak fej­lesztését tűzte ki célul. Ezen a téren a külföld egyes államainak társa­dalmi működése gyönyörű eredmé­nyeket ért el, amelyeket a nemzeti fejlődés javára mi is biztosítani igyekszünk. A fővárosi lap azonban ezt a nagyjelentőségű és közhasznú vállalkozást, melynek méreteiről ter­mészetesen fogalma sincs, oda igyek­szik sülyeszteni olvasói szemében, hogy Buday Barna és Horváth Já­nos (talán Horváth Jenő?) zenekarok szervezésével akarnak kortespropa­­gandát csinálni a falvakban a Kis­­­­gazdapárt érdekében. .A szép tervnek ilyen alacsonyan tréfás megfestése nem magyar íróhoz méltó. A való­ság az, hogy a falusi mozgalmat Rubinek Gyula már 1912-ben meg­indította. Hű munkatársa volt kez­

Next