Új Barázda, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

1­­0. Agrárius pénzügyminiszter (dl.) Korányi Frigyes báró az első pénzügyminiszter Magyar­­országon, aki nyíltan agráriusnak, földmivespártinak merte magát vallani. Beszéde, melyben tájékoz­tatta az újonnan alakult Ország­gyűlési Kisgazda- és Földmives­­pártot, teljes összhangban volt ezzel a vallomással. A mostani nehéz időkben különb pénzügy­­miniszteri bemutatkozó beszédet senki sem tudott volna mondani. Korányi a mai idők pénzügy­­minisztere­ joggal mondta, hogy ma nem élvezet pénzügyminiszter­nek lenni, de mi hozzátesszük, hogy ha sikerrel folytatja tevé­kenységét, dicsőség lesz pénzügy­­miniszternek lenni. S az irány, melyet Korányi választott, a leg­helyesebb, mely a kibontakozáshoz vezet. Agrárius lehet csak ma a pénz­ügyminiszter, mert nem maradt másunk, mint az ősi föld s két karunk. Pénzünk nincs, tőkénket elpusztították a károlyisták és a kommunisták. Ipari termelésünket tönkretette a „szociális" termelés. Kereskedelmünk összezsugorodott hitvány láncolássá. Maradt a föld s ezen kell megkezdeni nekünk, szegény leégetteknek, az újjáépítés munkáját. A földből kell kihozni a kenyeret, hogy ne éhezzünk. A földből kell kihozni a gúnyát, hogy ne ázzunk-fázzunk. A föld­ből kell kihoznunk a felesleget, amiért a külföldtől jó pénzt kap­hatunk. Hát lehet-e ilyen körül­mények között a pénzügyminiszter más, mint agrárius. Hiszen a nap­nál világosabb, hogy minden erőnk­kel a föld s a földet mivelő ma­gyarság segítségére kell sietnünk, hogy sikerüljön a termelés, mert ettől függ, hogy mindannyian meg tudunk-e élni. Őszintén beszélt a pénzügy­­miniszter. Nyolc milliárd lesz az évi kiadásunk s két milliárdot sem tesz ki az adóbevételünk. Az állampolgárok okosságára számít, hogy átlátják, miszerint mind­egyikünknek hazafias áldozatot kell hozni, hogy az állami rend fönnmaradjon. Az állam bevételeit fokozni kell, ha föl nem akarunk fordulni. Ennek alapja a fokozatos adórendszer lesz. A tisztviselőkről szeretettel szólt az agrárius pénzügyminiszter s a természetben való ellátás eszméjét vetette föl. Ebben is agrárius maradt s tapsolt neki az egész agrárpárt, de bizton helyesel a tisztviselőtársadalom is. Nevezetes a tegnapi nap azért is, mert először hallottuk magyar pénzügyminiszter ajkáról, hogy a szövetkezeti eszme híve. Nem ellensége a tőkének, sem a keres­kedelemnek, mert a szövetkezeti forma nem való mindenre. De a falu s a földmivelés megszervezé­sére nincs alkalmasabb eszköz, mint a szövetkezeti­­ mozgalom. Korányi ezt nem elméleti okosko­dás alapján mondta, hanem az Neuilly, február 13. A magyar békedelegáció elnökét, Apponyi Albert grófot, Práznovszky Iván rendkívüli követ és meghatal­mazott minisztert és Csáky István grófot csütörtökön délután fél három órakor Vallais kapitány bevezette Henry ezredeshez, aki Laperche ka­pitány társaságában fogadta őket. A magyar delegátusok két részlet­ben adták át az ezredesnek Magyar­­ország válaszát a békefeltételekre. Az egyik részt még ma este külön kurír útján elküldték Londonba, ahol Millerand francia miniszterelnök je­lenleg tartózkodik; a másik résszel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a jegyzékeket a Quai d’Orsayn, a külügyminisztériumban átadja. A határokra vonatkozó 38 féléves nyomtatott oldalra terjedő jegyzék kivonatos tartalma a következő: A magyar igazság A tartós és méltányos béke esz­méje, melyet a szövetséges és tár­sult hatalmak államférfiai oly gyak­ran hangoztattak, csak Magyarország ezeréves és természeti határainak fenntartásával valósítható meg. E mel­lett szól a népek önrendelkezési joga is, mert mi tudjuk, hogy a magyar földön élő nemzetiségi kisebbségek nem akarnak elszakíttatni Magyar­­országtól, valamint a nemzetiségi elv is, amennyiben a nemzetiségek ná­lunk több jogot élveztek, mint ameny­­nyit a most létrejött különböző béke­szerződések számukra kikötnek és e jogok még jobban kiterjeszthetők, anélkül, hogy Magyarország termé­szetes határait meg kellene bontani. Történelmi jogok A békekonferenciát határozataiban gyakran vezette a történelmi jo­gok elismerése is. Ezen a címen kapta meg Lengyel­ország a rutén élet tapasztalataiból, mint aki élén állott évekig egyik legnagyobb szövetkezeti intézményünknek is. Itt szerzett értékes tapasztalatokat a kisiparosokról is, akikről szintén akar és tud is gondoskodni. Nagyon helyesen mondta : Csi­náljatok jó politikát s jó pénz­ügyeket teremtek. Ez szólt az uj honatyáknak. De minden magyar­nak szólt végső következtetése: dolgozzék mindenki, mert csak egy út van mentségünkre: a ter­melő munka! Hazaáruló, aki ma nem akar dolgozni. Keletgaliciát, tarthatta meg Német­ország a lengyel többségű Felső­sziléziát és Csehország azon ide­genlakta területeit, amelyeket kü­lönben minden nehézség nélkül le­hetett volna elválasztani tőle, mint például Znaim vidékét. Ebből a szem­pontból Magyarország földjén senki sem érvényesíthet jogot, melynek föld- és vízrajzjogilag egységes terü­letét több mint ezer éve birtokolja a magyar nép s így a legrégibb törté­nelmi jogot szerezte meg hozzá. Népszavazást kérünk Éppen ezért a békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a legfelső tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, mely cél­ból a fegyverszüneti szerződés sérele­mével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszavonan­­dók s a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak és semleges országok csapatai által biztosítandó, a népsza­vazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918 november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsájtassandó, mi­után a megszálló csapatok egy eset­leges népszavazásra való tekintettel ezernyi magyart üldöztek ki onnan s helyükbe fajtestvéreiket telepítet­ték be. Az uj határok lehetetlenek Az egységes Magyarország helyébe helyez a békeszerződés egy Romá­niát, amelyben csak 66,7 százalék a román, egy Csehországot, amelyben csak 45,9 százalék a cseh és egy Jugoszláviát, amelyben csak 38,7 százalék a szerb lakosság. Mindezt a lakosság megkérdezése nélkül, önké­nyesen, a történelmi jogok és a föld­rajzi és gazdasági szükségességek figyelembevétele nélkül teszi. A kon­ferencia szívlelte meg a nagy angol földrajztudósnak, Newbiginnek­­sza­vait, hogy minden szempontnál ha­talmasabb a Balkánon a földrajzi viszony által megszabott életközösség és az ő elmélete szerint Magyarország a legtökélete­sebb földrajzi és történelmi egység. . A határok mentén 58.000 négyzet­­kilométer olyan területet szalaldnak el Magyarországtól, amelyen 382 millió szinmagyar lakos él. A jegyzék ezután pontról-pontra kimutatja, hogy az ántant által meg­állapított új határok a legdurvább módon sértik a nemzetiségi elvet s nem veszik tekintetbe a földrajzi helyzetet sem. Külön foglalkozik a­ jegyzék Fiumével s a Muraközzé, aztán Nyugatmagyarország kérdé­sével. Az ezeréves Magyar­­ország egysége Magyarország oly tökéletes föld­rajzi egység, hogy csak a nyers erő­szak bánthatja meg. Lakóinak érde­két szem előtt tartva, a magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy területét felosszák. A fenti fej­tegetések alapján a tervezett 11. rész 27. cikkében foglalt területi rendelke­zések törlendők lennének s Magyar­­ország természetes ezeréves határai helyreállítandók. Ha azonban a béke­­konferencia a lakosság erre irányuló akaratában kételkednék, rendelje el a népszavazást az összes határálla­moknak ítélt területeken. A gazda­sági egységet képező terület egész lakossága egyszerre kérdeztessék meg akarata felől, a területnek a megszálló csapatok által való kiürítése után a nagyhatalmak és semleges államok ellenőrzése mellett, az 1918 novem­ber 3-án azon a területen lakott összes népesség részvételével, Budapest, február 14. Az egység felé. A Kisgazda- és Földmivespárt alakuló értekezletén ki­tűnt, hogy a párt egységes, mert ab­ból senki sem akar kilépni. Most már csak az van hátra, hogy a ke­resztény pártok megzavart szövetsége is újra létrejöjjön. Ez nemzeti érdek. A legtisztább fölfogást, mely erre az útra vezet, sokorópátkai Szabó Ist­ván beszéde tükrözi vissza, melyet az alakuló gyűlésen mondott. „A keresztény pártok megállapo­dást kötönek , úgymond hogy Keresztény Magyarország Pártjai né­ven blokkot alakítanak, így mentek bele a választásba. Mi álltuk a szö­vetséget s a másik párt is tartotta, de csak a választásokig. Testvérharc fejlődött ki, olyan harc, mintha nem is volnánk valamennyien keresztények és magyarok. A választáson a kis­gazdák hangoztatták, hogy akármint alakuljon is az eredmény, pártja be fogja tartani a megkötött megálla­podást. A keresztény párt felvette a harcot a kisgazdák ellen. Most, hogy Magyarország válasza a békefeltételekre tegnap adta át Apponyi az ántantnak Népszavazást kérünk Ragaszkodunk az ezeréves Magyarországhoz taawfa-it­­­u?­. ^ 11. évfolyam_________________Budapest, szám^|RjtjFebruár 14. x^áI*£TT£ ^39. szánt. ■ .. ’ ^ — . ... ’ ...... F6s*ertt*sztó: Meskó Pál G­aga g®® tttBBH&P Msk. mm ■iMiinriTr, Pöfirsácet­ita: Felelős szerkesztő: |j|||| fjS| Sra ]^b| ^ ** ^ Budapest, IV., Múzeum-körut | |$& WSB H BB­wB SS3 BBEB 8kH^^ fk­ H Budape 1Y.,Ma2*uin.ritkul 1 Telefon:­­Éjjel 140_71 KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon:­Éjjel 140-71

Next