Új Barázda, 1920. november (2. évfolyam, 259-281. szám)

1920-11-03 / 259. szám

Papagályok (s.) A kommunisták minden publikációjukat azzal végezték: „Világ összes proletárjai egyesül­jetek!“ — Addig szavalták ezt a nagy bombasztot, mig a világ proletárjai még jobban szétmentek s az egész kommunizmus össze­omlott. Annyira nevetségessé tet­tük magunkat ezzel a marxi pa- pagálykiáltással, hogy, mikor svájci levelünket rosszul bélyegeztük föl, ilyen figyelmeztetés jött a válasz­levél végén: „Világ összes prole­tárjai jobban portózzatokl“ Egy idő óta Csonkamagyaror- szágban uj papagálykiáltás jött divatba. A „jogrendben nyirgal boldog-boldogtalan. Hiszen, ha Lukács László a jogrendet prédi­kálja, még csak megjárja, mert a kisded sóügyet leszámítva, ő iga­zán barátja volt a jogrendnek. De. mikor a baloldali sajtó amaz üzemei, akik első vonalban siet­tek segítségére a rontó-bontó forradalomnak, szintén a jogrend lovagjainak csapnak föl a szent liberalizmus jegyében, ahhoc már — szalónnyelven szólva —arc kell. Ennél már csak áz nevetségesebb, mikor a Conti-utcában is a jog­rendnek emelnek oltárt,ahol megszü letett a kommunizmus rémuralma. „Jogrend itt 1“ „jogrend ott 1“ Az egész sajtó, minden politikus, valamennyi újság S az egész vigéc- társadalom jogrendről beszél.Mind­egyik az ország jónevét félti s ha a magyar koksz illatáról, vagy a- liberalizmus dicsőítéséről van szó, a végén a jogrendre lyukadunk ki. Disznótoron, vagy a Chevre Kadisa díszközgyűlésén a szónok­lat vége a jogrend. Annyit beszél róla a szittya ébredő és a de­mokrata fajsorsos, hogy végül is már gyanússá tesszük magunkat. Ha rend van is az országban, akkor is szembetűnő a sok' papagály- rikácsolás. Magunk hívjuk föl akül- föld figyelmét, hogy itt a jogrend állandóan bizonytalanságban van. A tolvajok között azok a leg­furfangosabbak, akik tolvajt kia­bálnak. Az is régi közmondás, hogy akinek a háza ég, az kiabál legjobban. De mikor a forradalmi sajtó, meg a vörös szakszervezetek maradványai, no meg a hadinyo- moruság patentirozott vámszedői emlegetik a jogrendet, igazán • eszünkbe jut a rossz helyre lépett nebuló, aki legjobban befogja az orrát... Hát csak fogják meg a saját orrukat, de ne papagáiykod- janak annyit A közgazdasági kar megnyitása- Az „Uj Barázda" tudósítójától ­• Budapest, november 2. Az egyetemi közgazdaságtudományi kar, melynek létesítésére a falusi Hangya szövetkezetek egymilliós ala­pítványa adta meg a lökést, vasárnap tartotta-megnyitó ünnepélyét a Tudományos Akadémia dísztermé­ben. Az ünnepélyen, mely délelőlt 10 órakor vette kezdetét, jelen voltak a kormányzón és a kormány tagjain kívül Schioppa pápai nuncius, Garda spanyol követ, továbbá a tudomá­nyos, gazdasági, ipari és kereske­delmi életünk kitűnőségei. Az Akadé­mia ragyogó dísztermét zsúfolásig megtöltötték közéletünk előkelőségei, a meghívott vendégek és az uj kar első diákjai. A főbejárat előtt disz- egyenruhás rendőrök, az előcsarnok­ban fekete ünnepíőruhás állottak sói rálát. ^ vendégek Egymásután érkeztek: Teleki Pál gróf miniszterelnök, Rubinck Gyula, Csáky Imre gróf, Vűss József és Haller István minisrterek, Ambrózy Lajos gróf rend­kívüli követ, Tóth Lajos, Pékár Gyula, Szomjas Lajos államtitkárok, Rubtnek Gyulané, Balogu Elemérné, Farkas Edith alapítványi hölgy, a Szociális Misszió elnöknője. Majd a főváros pol­gármestere helyett Sallay tanácsnok. Az egyetemek részéről: Hanuy Ferenc rek­tor es Rejtő Sándor, a műegyetem rek­tora vezetésevei a tudományegyetem és a műegyetem tanári kara Pékár Mihály, a'pozsonyi egyetem rektora. A közgaz­dáéi rtudományi egyetem tanari kara teljés szambaD jelent meg: Bernét Ist­ván dekán, Siemecker Ferenc pra- dekan, Fellner Frigyes, Méhely Kál­mán, Czeitter Jenő, Klebersberg Kutíó gróf, ifj. Erődy-Harrach Béla, Krolopp Hugó, Kardi Kristóf, Cholnoky Jenő, Ke­rékgyártó György, Kerpely Kálmán, Schandl József, Crosschmia Lajos, Ret- chenbach Béla, Vonház István, Dengi, János, Korniss Gyula, Magyary Béla,és Doby Géza Az Akadémia részéről Ber­zeviczy Albert, Heinnch Gusztáv, a ka- tonaaág részérői Berzeviczy Béla, Lenge- rer és Kárasz tábornokok j.fentek meg. Meleg ovációval vette körül az ünneplő társaság Balogh Elemért, aki a közgaz­dasági egyetem kezdeményezője s aki húsz éven át — sokszor egyedül -^-har­colt az intézmény létesítése érdekében. Neki köszönhető az is, hogy a Hangya egy milliós alapítványával testet öltött az uj főiskola. Megjelentek még az ünnepségen Tőry Gusztáv, a Curia elnöke, Wlassich Gyula báró, a közigazgatási biróság el­nöke, Bellaüny Arlhur, a keieskedelmi kamara elnöke, Heinnch Ferenc és neje, Darányi Ignác, Zichy János gróf, Rausch Aladár, a Baross-Szövetség elnöke, Szte- rényi József báió, Meskó Pái, Dömötör László, Anderlik Ignác, a Hangya igaz­gatói, Papp Géza báró, Jeszenszky Pál, a Mezőgazdák Szövetségének vezérigaz­gatója, Láng József, a Gazdák Biztositó Szövetkezetének vezérigazgatója, Mayer Károly miniszteri tanácsos, Bnday Barna gazdasági főtanácsos, Schandl Károly és Könyves Lajos képviselők, Konkoly- Thege Sándor gazdasági tanácsos, Lánczy Leó v. b. t. L, Ghorin Ferenc s még számosán Közéletünk előkelőié'?' t közül. Pontban 10 órakor érkezett az Aka­démia elé a kormányzó szárnysegéde kíséretében. A főbejáróná! a kormány, tagjai, valamint ifj. Erödy-llarrach Béla és Czettler Jénő tanárok fogad­ták és vezették fel a díszterembe, ahol az elnöki emelvény előtt egy bársony térítővel leteritett asztalnál foglalt helyet. A kormányzót a terembe lépésekor harsány éljenzés fogadta. Az ünnep­ség a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Bernát István enge­délyt kért a kormányzótól az ünnep­ség megnyitására. A kormányzó megnyitó beszéde A kormányzó a következő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: — Örömmel jöttem erre az ünnepélyre, amely hivatva van a közgazdasági élei egy uj in ézményének működését bevezetni. Jele tös lépés ez azon a nehéz és küzdel­mes utón, ameiy előttünk ál!, hogy sze­gény hazánkat a súlyos megpróbáltatá­sok után ismét felvirágoztassuk és szebb és boldogabb jövő felé vezessük, csüggedést nem ismerő munkálkodásra kell készülnünk, hogy a magyar hazához tartozás ne csak az önzetlen lelkesedés kívánsága legyen, hanem büszke meg­elégedettséggel járjon. Arra kell töreked­nünk, hogv újra visszaállítsuk és még sokkal nagyobbá, erősebbé tegyük a ma­gyar tudás, a magyar kultúra és a ma­gyar közgazdaság fölényét Európa kele­tén. Ehh z azonban az egész magyar közgazdasági éiet újjáépítésére van szük­ség. Nemcsak az kell, hogy mindenki becsületeden, önzetlen áldozatkészséggel teljesítse a kötelességét és hogy mind­nyájan vállvetve dolgozzunk a termeiéi helyreállításán és felvirágoztatásán. Szük­séges az is, hogy az eddiginél nagyobb tudással és szakértelemmel folyjék a ter­melés és hogy az egész közgazdasági élet szelleme alakuljon át. Ne a bírás .féktelen vágya és a mohó tőkegyűjtés önző nemzetközisége legyen a közgazdaság irányító szeueme, hanem érvényesüljön ezen a téren is a keresztény erkölcs nemes fékezése és a lelkes hazaszeretetnek helyes irányba ösztönző ereje. Ennek az iránynak az érvényesítése is egyike lesz ama feladatoknak, amelyek az intézményre várnak. -Amidőn a közgazdaságtudományi kar működését ezennel megnyitom, biza­lommal tekintek munkálkodása elé Ős szívből kívánok hozzá hazánk üdvéért minél több sikert. A kormányzó nagy tetszéssel foga- ■dott beszéde után Teleki Pál gróf miniszterelnök emelkedett szólásra, aki egyébként nyilvános rendes ta­nára a karnak. Beszédében többek között a következőket mondta: — Sem a háború, sem az őszi rózsák hamis forradalma, sem a közgazdaságun­kat alapjain támadó vörös uralom s az azt kifosztó idegen megszállás nem tud­ták megakadályozni a közgazdasági egye­temi fakultás létrejöttét. Méltó büszke­séggel tekinthetnek a.ra, hogy é nehéz időkben megvalósították ezt az alkotást mindazok, okik e munkában résztveltek. Nagy részük volt e munkában Rubinek­és Hailer minisztertársaimnak ts, vala­mint el3Ő sorban Balogh Elemérnek, a Hangya kitdnő vezérigazgatójának, to­vább;} Zichy János grófnak. Erődi-Hurrach Bélának és Bernát Istvánnak. Rég tapasz­taljuk, hogy közgazdaságunk idegen, osz­trák mankókon jár, alig képes itt-ott belekapcsolódni a világgazdaságba. Nin­csen elegendő közgazdaságilag képzett emberünk. Jogásznép vagyunk. A gaz­dasági pályák lenézettek Voltak és ennek oka talán nem utolsó sorban a gazdasági tudományok mostoha sorsa a felsőbb oktatásban. Ezérí határozta el magát a kormány az egyetemi-kar sür­gős felállítására. Büszkeséggel tölthet el bennünket magyarokat, hogy Amerika és Belgium után s Angliával és Nófciet- országgal egy időszakban reformáljuk közgazdasági irányban felső oktatásun­kat. Azt hiszem, helyes volt ezt az utat követni. Földmiveseket fogunk nevelni, akik a fűidet nemcsak ismerni, de sze­retni is fogják, akik egy uj patriarcliá- lizmust fognak megteremteni, a tudá­sét, — akik a földet nemcsak kereske­dés tárgyának fogják tekinteni, — ke­reskedőket, akik fel fogják használni hazánk kiváló természetes fekvését, azt, amit még e szomorú szétdarabclással sem lehetett tőlünk elvenni, — politiku­sokat, akik szélesebb közgazdasági látó­körrel fognak cselekedni. Végül e kar fogja nevelni külképviseletünket, ezt a, múltban annyira nélkülözött intézményt. Ezek a praktikus feladatok. De emellett.' nem szabad felednünk a tudomány fej­lesztését, e ké. /feladatot egymás mellett kell megoldani, de külön-külön Tartani. A másik fontos újítás, amelyet egyetemi életünkben meg fogunk az uj karral kapcsolatban — s hála a gazdasági szer­vezetek nagy megértésének — szervezni, az ifjúságnak a tanítás melletti neveidbe főiskolai diákotthonokban. Nemcsak gaz­dasági ismereteket tanítani a hivatásunk, de jellemre, együttműködésre, össz-Nar- tásra, bizalomra és egymás megbecsülé­sére nevelni. Ezek voltak a kormány céljai, amidőn ezt a főiskolát létesí­tette, amelynek vezetését most leteszi a tanári kar és a dékán kezébe. A miniszterelnök beszédét az ünneplő közönség zajos ovációval fogadta. A dékán a kar megalakulásáról Utána Bernát István dékán tartotta meg megnyitó beszeuét, amelyben vá­zolta a kar megalapításának történetét. Rámutatott arra, hogy úgy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint' a Gazdaszövetség kebelében mar évti­zedekkel ezelőtt tanácskozások folytak a mezőgazdasági főiskola létesitese iránt. Balogh Elemér, a Hangya vezér­igazgatója 20 évvel ezelőtt adta elő a közgazdasági egyetem megvalósítására vonatkozó tervét. Rámutat arra, hogy miért volt szükséges a közgazdasági kar felállítása. Vázolja a magyar köz­gazdaság helyzetét a múlt század végén, a föidraiveiő rétegek pusztulását. Rész­letesen vázolja a kar feladatait s be­szédét azzal fejezi be, hogy köszönetét mond mindazoknak, akik a kar létesí­tése körül fáradoztak s felhívta az ifjú­ságot, hogy a komoly időkhöz képest fogjon komolyan munkához. A tudomány, a gazdaíársadalom, az ipar és a kereskedelem üdvözlése Berzeviczy Albert ezután az akadémia nevében üdvözölte az uj fakultást. Da­rányi Ignác a magyar gazdaközönség és a magyar mezőgazdaság nevében 4 /vrvt'tL ___sz & n. évfolyam. 359. szám % Itorona Szerda, 1920. november 3. Főszerkesztő: Meskó Pál mSSÉ wa /ágra mmmr’s*. . _______ c.... , . , | ág BDfipmn Peleifis szerkesztő: §§| pl g|? tgÉpéf# r f J§f §£ M ML.,M Egy hónapra „ „ 25 K Schandl Károly ■ |p % p^g| pMl jMf gMÉ Jf |g JÉ ' -------­Sz erkesztőség: PlteíÉ? |ɧ 111 S ||f| Jh$Lv S Un Kiadóhivatal: Budapest, IV., Muzeura-kfiret 1 0>r SSsteitSflaxlF pj 0$ |||| |§|| fjll ölllÉllll M |jj^ Budapest, IV.,Muzenm-kfirut t f fózsef 55—40 r József 55—40 Telefon; | KISGAZDÁK ÉS FÓLDMIVE3EK POLITIKAI NAPILAPJA. Te!eíon: j

Next

/
Thumbnails
Contents