Új Barázda, 1923. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-02 / 197. szám

Puskaporos levegő Ismét fegyvercsörtetés zaja szól bele abba a tompa morajba, ame­lyet Európa legyőzött, igába hajtott és haláltusáját vivő népe hallat. Gö­rögországban meggyilkoltak három olasz tisztet. Olaszország a kívánt elégtételt nem kapta meg a görö­göktől, mire megszállotta Korfu szi­getét. Ez kétségtelenül háborús lépés. Görögországnak most már a hábo­­rú, vagy a megaláztatás között kell választania. Az olasz kormánynak az ország is háta mögött áll.­­Rómában s a nagyobb városokban a nép izzó szenvedélyű tüntetéseket rendez a görögök ellen. Ugyanaz a háborús hangulat van ma ott, ami nálunk volt akkor, amikor Szerbiában a trón­örököspárt meggyilkolták. Rövid időközben a történelem ugyanazt a leckét adta fel Olaszor­szágnak, amelyen mi már keresztül mentünk, nyervén olyan igazságot, hogy elvesztettük országunk kéthar­madát. Pedig a mi sérelmünk végbe­kiáltó volt, mert királyi családunkba vágott bele a gyilok. Olaszországnak nem­ nyúltak be így az ütőerébe, de a gyorsan forró olasz vér három polgárának lemészárlásában is elég okot látott arra, hogy ultimátumot küldjön, majd pedig megindítsa a hajórajait. A mi rokonérzésünk Olaszország mellett van, nemcsak, mert ő a sér­tett fél, hanem azért is, mert a szláv imperializmussal szemberi Olasz­országgal találkozik legközvetleneb­bül az érdekünk s ezt az érdek­­közösséget Olaszország elismeri, eb­ből folyóan a kisántánt által terve­zett elnyomatásunk ellen erélyesen szót emelt és a külföldi kölcsön ügyében is a legjobb indulatot tanú­sította. Nem­ kívánjuk azonban sem Olasz­országnak, sem Európának, hogy az olaszok és a görögök között hábo­rúra kerüljön a sor. A háborús za­varok a nyomorúságok újabb lavi­náját indítanák meg, amely magán Olaszországon is nagy égési sebe­ket okozhatna. És hogy magunkra is gondoljunk, Olaszország háborús lekötöttsége felszabadíthatná azokat az ellenünk törő erőket, amelyeket nem annyira a Népszövetség, mint inkább az olasz kard tartott sakkban. De nem is valószínű, hogy fegy­veres mérkőzésre kerüljön a sor. Ennek Anglia feltétlenül ellene van s hatalma is van ahoz, hogy akaratá­nál­ nyomatékot adjon. Franciaország sem akarja a háborús megoldást. Mindkét nagyhatalom a Népszövet­ség utján kivánja elintéztetni az olasz-görög konfliktust és nincs is kétség az iránt, hogy a nagyhatal­mak közbelépése elhárítja a Kelet- Európát fenyegető háborús vesze­delmet. Sok nyugtalan magyar elme vá­gyódva várja az újabb világégést, ab­ban a reményben, hogy a nagy zavarosban talán mi is visszaszerez­hetjük elvesztett igazunkat. Hiú áb­ránd ez a mai viszonyok között. Most mi csak veszthetnénk a fel­­újuló háborús anarchiában. Előbb erőhöz kellene jutnunk s a hatalmi viszonyoknak, is meg kell változniok, hogy a fegyverek összeméréséből a magunk számára előnyt remélhes­sünk. Egyelőre az a legjobb reményünk, hogy a Genfbe utazott miniszter­­elnök a várva-várt külföldi kölcsönt végül is megszerzi. Már­pedig en­nek a kölcsönnek megszerzéséhez is, felhasználásához is elsősorban béke kell. /yje^ •'"'„í'-.- 1/ ‘ ■ %/V-f ^ ^e’A *'f •• / f - /,.7 /r-,'., ^ f ’!$/ / 1933 szeptember 2. vasárnap ^ 1*18 yÉudapest, V. évt. 197. szám 1 1",,m " \ £, '■ i te"1 " 1 ■ ■'■—■' N­ a ni BiH«m ELŐFIZETÉSI AKIK: negyedévre 7900 kor., egy hónapra 3400 kor. Egyes peidluysium Ira 120 kor., vasárnapokon ISO korona. — Hirdetéseket in 1111­ méter dijnaMi szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZfiREESZTUSfiG: TI* kerü Iet, O-utca 10. szám Telefon számok: 43-49, 198—04, éjjel 140—71 filADOmVAliX­­VI* kerület, Ó-utca 10. szám Telefon számok: 48—49, 198—04, éjjel 140-71 II Kisgazdapárt a „Hangya** adományáért Almássy László alelnök raeLegn­astgu tevéiben köszönte meg a nyomor enyhítésére adott öt milliót Abból az alkalomból, hogy a Hangya Szövetkezet a nyomoreny­­hítő akció javára több millió koro­nát juttatott Almássy Lászlónak, az kisgazdapárt ügyvezető aleírnökének, Almássy László a következő­­levelet intézte Meskó Pál, a Hangyaszövet­kezet ügyvezető­ igazgatójához: »Méltóságos Uram, kedves bará­tom! Pártunk által a nyomor enyhí­tése céljából megindított akció igen erőteljes visszhangra talált abban a jelentékeny adományban, amellyel a Hangya követésre méltó példájával az akciónak úgyszólván élére állott. Hálás köszönetet mondok a párt ne­vében és megbízásából az ötmillió korona nyújtásáért, nemcsak ezért az összegért, hanem ezen adakozáshoz fűződő erkölcsi támogatásért is. Mert a Hangya támogatása közgaz­daságunkban elfoglalt igen jelentős pozíciójánál fogva is nagy előnnyel bír. Amidőn készeneinknek igazga­tóságod elé való juttatását kérem, végtelenül nagy súlyt helyeznék arra­­hogy a Hangya törekvésünket, a szociális jólét emelése és a nehéz sorsban levő néposztály helyzetének enyhítése szempontjából mint első­rendű fontosságú közérdeket a maga nagy erejével és súlyával a továb­biakban is támogassa. E támo­gatást kérve, fogadd kiváló tiszte­letünk őszinte nyilvánítását. Almássy László.« Egy felvidéki magyar válasza Odescalchi Livié hercegnek „A nemzeti érzést nem lehet levetni, mint egy rossz kabátot.. Odescalchi Livié herceg, egykori fel­vidéki magyar főúr, nemrégiben moz­galmat indított meg, amelynek az volt a célja, hogy a felvidéki arisztokraták gyűljenek össze Stubnya-fürdőn s beszéljék m meg hovatartozásuk kérdését a nemzeti érzés szempontjából. Odescalchi herceg felhívásában ki­fejtette, hogy a felvidéki­­arisztokrata családok tulajdonképen nem is magyar származásúak, hanem „szláv vér folyik ereikben”,éppen ezért semmiféle kötelék sem fűzheti őket Magyarországhoz. Szerinte ezeknek az arisztokrata csa­ládoknak, szláv eredetüknél fogva, most a cseh uralomnak kell, hogy behódol­janak. Egyébként hajlandó ezek közé a szláv eredetű „kiváltságosok“ közé felvenni a 48 előtt már nemességgel bírt családokat is. Az egykori herceg, aki ma a nagy demokratát játsza a kényszerűségből, ilyen módon akarja elvetni a múlt emlékeit, hagyományait s mindent, ami őt néhány évvel ezelőtt is még Magyarországhoz kötötte, de amelyek­nek megtartása ma nem alkalmatos és hasznothajtó. A mai helyzetben cél­szerűbbnek tartja ezeket a kötelékeket megtagadni s a csehek védőszárnya alatt magának és a vérüket meg­tagadóknak uj előnyöket biztosítani. Ezzel a mozgalommal kapcsolatban Bujanovits Gyula sárosmegyei föld­­birtokos, Bujanovits Sándornak, az OMGE volt nagyérdemű elnökének a fia, a Prágai Magyar Hírlapban hosz­­szabb gúnyoshangú cikket közöl, amely válasz a volt magyar herceg érve­léseire. Bujanovits Gyula többek között ezeket mondja: „Az emberiség túlnyomó többsége abban a téves meggyőződésben él, hogy a természet által az emberbe oltott nemzeti érzés, amely a legtöbb világtörténelmi eseménynek rugója, egy rossz kabát, amelyet, mihelyt kényel­metlenné válik, le lehet vetni és más kényelmesebb kabáttal fel lehet cse­rélni. Nem tudják, hogy ez a nemzeti érzés az emberi szívbe Isten által be­oltott legnemesebb érzés, amelyért a világtörténelemben milliók áldozták életüket.“ „A volt magyar herceg szerint a nemzeti érzés emberi gyarlóságával szakítani kell. Szerény véleményem szerint nem elégséges, hogy csak mi, ittlakó, 48 előtti nemességgel bíró ma­gyarok szakítsunk ezzel az embert gyarlósággal, mert ez sokkal általá­nosabb, mint azt polgártársunk gon­dolja. Nagy mértékben szenvednek ebben a nemzeti érzésben például a­­ csehek is, ezért készek voltak nagy áldozatokat hozni. Náluk talán há­­lásabb talajra találna a herceg.“ Rámutat Bujanovits arra, hogy lehet valaki egy állam barátságos maga­tartása polgára, anélkül, hogy nemzeti érzületében máról holnapra halálug­rásokat kelljen csinálnia s éppen a legfejlettebb államokban tartják tisz­teletben az állam polgárainak nemzeti érzését. Így az amerikai Egyesült­ Államokban, Svájcban nem akadályoz­zák meg a külön nemzeti kultúra fej­lődését, sőt például a régi Magyaror­szágban is évezredes együttélés után a román megmaradt románnak, a szlovák szlováknak. A stubnyai értekezleten megjelenők számára cikkében egy indítványt tesz Bujanovits: „A stubnyai értekezlet alapítson egy „Aranyhid-rendet“, amelybe fölvétetik mindenki, aki a mértéket megüti. Jelvényt is kellene hozzá találni, amelyet az illető szeré­nyen, de láthatóan viselne. Ez minden most érzett űrt pótolna. Egyrészt, mi­után az aranyhidon nem léphet át minden közönséges halandó, mert eh­hez ősök kellenek, másrészt az állam­­hatalomnak is kedves lenne, mert ez a jelvény igazolná, hogy az illető a magyarság kellemetlen terhétől meg­szabadult, jó szlovák, az okos alkal­mazkodás vizein evez.“ A gödöllői méhek Vas megyébe mentek mézet gyűjteni Új módszer a méhészet gazdaságosabbá tételére Egy olasz méhésznek volt az ötlete, hogy sokkal gazdaságosabb lenne a mé­hészet, ha a méhest mindig olyan hely­re szállítanák, ahol megfelelő virág te­nyészik. Vagyis a méhésznek nem kell megvárnia, hogy a méhek csapongjanak el a távoli virágokra, hanem az egész méhest vigyék a virágok közelébe. Ezt az ötletet magáévá tette a gö­döllői állami méhes vezetősége is. Ez a méhes tudvalevőleg mintaiskola is s igy kétségtelen, hogy kísérletezésének eredménye hasznossá válik a többi mé­hészetekben. A gödöllői állami méhes a napokban Vas megyébe vitte le a kasokat hajdina (tatárka) termő vidékre, mert a tatárka egyike a legkiválóbb mézelő növényeknek s virágját sereges­tül lepik el a méhek, hogy kiszívják belőle a hajdinamézet. Az állami méhest az alsórönöki ál­lomáson helyezték el, ahol a méhek dúsvirágú hajdinaföldeket találnak. A méhessel lement két szaktanár, a tel­jes segédszemélyzet és elvitték a minta­szerű felszerelést is. A megye méhészei közül máris többen felkeresték a Vas megyében letelepedett állami minta­­méhészetet, hogy okuljanak a kísérleten. Budapesten az újságárusboldékban kapható az „új BARÁZDA"

Next