Új Barázda, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

■N valóban méltó Széchenyi­ István gróf fellépésének százéves fordulójához. Ez­­ket az eredményeket akarja a vidéki magyar nép ebben a szinmagyar al­földi városban, Cegléden, a századik falukiállítás keretében bemutatni. Csak egyes virágszálak, kevés buzaszem, né­hány fonál s , egypár remek az, amit a kiállítás mutat, ahhoz a sok lelki és gazdasági kincshez, amit a szinmagyar tábor bizakodó erejével ezen a tatár­járta földön kitermelt. ’ Cegléd városát választottuk a századik állomásul, mert ez az izmos, romlatlan alföldi nagy szálláshely a maga dolgos tanyavilágá­­val és népes faluszövetségi csoportjával élő bizonyítéka az uj magyar élniaka­­rásnak. Ennek az alföldi városnak s ennek az alföldi vidéknek délibábos ró­náit a magyar kultúra kétszer népesí­tette be a keresztény műveltség alko­tásaival. Virágzó városok, gazdag fal­vak lepték el sűrűn a Duna-Tisza kö­zét már a magyar királyság első szá­zadaiban. Először a tatárdúlás, azután a török pusztítás, harmadszor a vörös rémuralom égették fel ezt a kultúrát. Egy parszi tudós jön Keletről és azt hirdeti Európának, hogy a magyarok kultúrája még a római és görög mű­veltséginél is régibb volt. Kell valami istenadta erőnek lenni ebben a nemzetben,, hogy kultú­ráját nem engedi eltemetni s ebben az istenadta erőben Széchényi századik évfordulóján, nemcsak hiszünk, hanem azt akarjuk, hogy ezen a szá­zadik állomáson egész táborunk, min­den falu és minden város megfogadja szent fogadással, hogy nemzeti kultú­ránkat, amelyet első királyunk ezen a földön a keresztre és az ekevasra ala­pított, minden modern mérgezéssel szemben megőrizzük s újra dicsőségre vigyük. — Főméltóságodat a védelme alatt dolgozó Faluszövetség hazafias hódo­lattal üdvölli, kitüntető megjelenését hálásan köszöni és alázatos tisztelettel kéri, hogy a századik falukiállítás, a­melynek sikere érdekében Cegléd vá­á­rosa, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara, a pestmegyei és ceglédi gaz­dasági egyesületek, a ceglédi ipartes­tület, iskolák és több érdemes társa­dalmi egyesület működött közre, meg­nyitni és megtekinteni kegyeskedjék! aibab Azm A kormányzó megnyitja a kiállítást A kormányzót a következő beszéddel nyitotta meg a kiállítást: — Öt évvel ezelőtt alakult meg a Faluszövetség, amelynek alakuló ülésen magam is jelen voltam. Működését ál­landó figyelemmel kisérem. Megelége­déssel láttam azt a céltudatos munkát, amellyel a lefolyt, öt év alatt­­a szö­vetség kitűzött céljainak megvalósításán, a falu kultúrájának emelésén fáradozott. Céltudatos munkájának egyik különösen jelentős ága volt az említett célt szol­gáló kiállítások rendezése. Azok sorá­ban a ma itt, Cegléden megnyíló ki­állítás a századik, örömmel látom, hogy a mai, századik kiállítást a szövetség épen Cegléden rendezte. — Talpraállásunkba vetett hitemet nagyban erősíti az, amit Cegléd népének a haza földjéhez való ra­gaszkodásáról, a mezőgazdasági munka iránt terzott szeretetéről régebben is tudtam és újabban is hallok. — A magyar jog szeretetétől átha­tott szivemnek kevés dolog fáj job­ban, mint az, ha az örökölt vagy ki­tartó munkával szerzett birtoktól való könntyű, sőt könnyelmű megválás je­lenségét kell látnom. Hála Istennek, népünk széles rétegeiben a földhöz való ragaszkodás érzése még nem la­zult meg. Cegléd népe pedig ezen a téren különös elismerést érdemel. Az a terület, amelyet ceglédiek akár sa­játjukként, akár bérlet alapján a város határán kívül mivelnek mezőgazdasági­lag, messze meghaladja magának a vá­rosnak mezőgazdasági mivelés alatt álló területét. A ceglédiek ezzel a vál­lalkozási kedvnek a földhöz és a gaz­dasági munkához való előszeretetük­nek példát adó jelét adják. A város népe­ emellett épp ma bizonyságot tesz arról, hogy meg­van benne az érzék a kultúra más céljai iránt is. Iparos­sága, ime kultúrházat emelt, a sport­pálya létesítése pedig tanúságot tesz a város vezetőinek és a város közö­n­­ségétnek a testedzés iránti érzékéről. — Abban a biztos reményben, hogy a Szövetség' ifjabb jelentős lépést tett kitűzött célja felé, a'' kiállítást meg­nyitom ! A közönség Hosszasan ünnepelte az államfőt aki az " üdvözlések elhangzása után Steinecker Ferenc egyetemi tanár, a Faluszövetség elnöke és Bodor An­tal egyetemi magántanár, a Fa­lszövet­­ség igazgatójának kalauzolása mellett megtekintette a főgimnázium hatalmas épületét, udvarát és a népkertet meg­töltő kiállítást, melynek anyaga híven mutatja be a tanyavilág gazdasági és kulturális haladását, a magyar népmű­vészetet és Cegléd szépen fejlődő ipa­rát és kereskedelmét. A kiállításon A gazdák nagyszerű boraikkal, gyü­mölcseikkel és más terményeikkel ma­gas fokon mutatták be Cegléd mező­­­­gazdasági kultúráját. Az iparosság re­mekbe készített csizmákkal, cipőkkel, bú­torokkal, agyag- és keramikai készítmé­nyekkel, bőráruval, vasmunkával, szeke­rekkel, kocsikkal vonult fel a kiállítá­son. Cegléd leányai és asszonyai­ sze­­­­met-lelket gyönyörködtető hímzéseivel, kézimunkával­ tette fel a kiállítás ko­ronáját. A­­Stefánia Gyermekvédő Szö­vetség három hatalmas­­ teremben fel­állított kiállítása, a Hangya gyártmá­nyainak, a Ceglédi Hitel- és Pinceszö­vetkezet kiállítási árui fölött a kormány­zó elismerését is kifejezte. A barom­fi- és gépkiállítá­s területén is érdeklődés­sel nézte a kormányzó a kiállított anya­got. A kormányzó több mint egy órán át tartózkodott a kiállításon és legmaga­sabb elismerését fejezte ki annak nagy­szerű rendezése és a kiállítási anyag dússága és szépsége felett. A kormányzó a kulturház fel­avatásán Az ipartestü­let kulturház­ának alapkő­­letétel ünnepsége már szombat este kezdődött meg, amikor hatalmas fák­lyásmenetben sokezer főnyi polgárság vonult a városháza elé, ahol Darányi János ipartestületi alelnök üdvözölte Sárkány Gyula főpolgármestert. Innen fáklyás ifjak és lampionos leányok sor­fala között vitték azt a vasurnát, a­melyet az alapkő mellett helyeztek el. Ebbe az urnába az ország vezetőinek fényképeit és jelmondatait, Cegléd tör­ténetét és az ünnepségről szóló lap­­tudósításokat helyezik el­. A kiállítás megtekintése után a kor­mányzó az épülő kulöiházhoz hajta­tott, ahol a dalárda hangjaival fo­gadták, majd Kovács Margitka csokrot nyújtott át a kormányzónak. Rónai János ipartestüle­ti eln­k üdvözlő beszé­dére Horthy Miklós kormányzó töb­bek közt így válaszolt: — Mai szegénységünkben legnagyobb tőkénk nemzeti kultúránk. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Törhetetlen akarattal, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a mi nagy szellemi tőkénket, nem­zeti kultúránkat megőrizzük, sőt azt minél gazdagabbá, értékesebbé tegyük. Ennek a nemes célnak szolgálatában látom én a ceglédi ipartestület épülőben levő kultúr­Ebből a huszárcsapatból különös bi­zalmával tüntette ki Miksa császár Tü­dős József komáromi születésű közhu­szárt, aki­­a polgári életben cukrászse­­géd és szakács volt. Tüdős volt az egyet­len európai ember, aki az 1867 június 19 én végbement kivégzésnél jelen volt.’ Tüdős, mint szemtanú,, a következőket be­széli el a kivégzésről: — Miksa császár bátran lépett a vesztő­helyre Mi­­ámon és Mehta tábornokokkal, kikkel egy sorba állították, mire 18 mexikói benszü­lött vadászkatona lépett elő. Kivégzése nem ment egészen simán. Ugyanis az első két sor katonaság nem is mert lőni a férfias szépségű császár­­ra és daliás tábornokokra, mire a har­madik sorban hátulról álló mexikói ben­­szülött katonák félrefordított arccal lőttek és igy történt, hogy hat katona golyója közül három a császár hasába fúródott, ami iszonyú fájdalmat okozott neki. Vég­re is egy Stifli nevű, a bécsi Hoch­­­und Deutschmeister-ezredbe i dezent­ ilt sza­kaszvezetőből lett hadnagy elvette egy mel­lette álló katona fegyverét és azzal szí­­venlőtte egykori urát. A szerencsétlen császárt az utolsó napokban már min­denki elhagyta, főbb emberei — köztük Bombelles gróf is — csak Tüdős ma­radt mellette. Rodoliek báró vezérőrnagy az Ausztriá­ban és Magyarországon toborzott sereg fő­parancsnoka, még a vesztőhelyre se kí­sérte el császárját, hanem Mexikóban ma­radt a seregnél. Thirring dr, a sze­rencsétlen császár orvosa, bár Queret,író­ban volt, az utolsó,napokban nem volt se­hol se látható. Kitű­nt a kivégzés után, hogy az életét féltő orvos a Queretaro­­hegyen lévő kolostor pincéiben bujkált, a­hol Tüdős találta meg és tudatta, vele császári urának azt a végakaratát, hogy testét balzsamozzák be. Ez meg is tör­­­tént, a kolostor templomában Tüdős fő­szakács és az áruló Lop­ez ezredes je­lenlétében. A császár maga vigasztalta ha­lála előtt néhány szóval Tüdóst s meg­bízta, hogy utolsó levelét anyjához, Zsó­fia főhercegnőhöz juttassa el, végül pe­dig intézkedett végrendeletében a me­xikói konzul utján, hogy Tudós életfogy­ Miksa császár tragédiája Magyar szemtanú Miksa császár kivégzéséről — Emlékezés a szerencsétlen sorsú magyarbarát császárra . Amikor 1867 ben Hazanne francia tá­bornok csapatai 111. Napóleon császár pa­rancsára kivonultak­­Mexikóból és haza hajóztak Franciaországba, Miksa császárt a nagyobbára osztrák zsoldosokból áló serégre elhagyta, kivéve ezer főnyi ön­kéntes magyar huszárosz­patát amelyet a császár agyonn el vetése után szintén haza­szállít­ották-u­gyan kegydíjat kapjon. Tüdős a császár holttestét koporsóba helyezte és Margités tábornok parancsára egy kolostorba vitte, ahol felboncolták, szivét kivették, testét pedig bebalzsamozták, gyönyörű szakállát levágták, amelynek egy részét a szemet bekötő zsebkendővel együtt Tüdős hozta el magával. A császár holttestét Tegethoff ellentengernagy nemsokára hadihajón Triesztbe hozta, ahonnét vasúton Bécsbe szállították és ott katonai pompával te­mették el a kapucinusok templomában. Tüdős is csakhamar Bécsbe érkezett és kihallgatásra jelentkezett Zsófia főherceg­nőnél, aki csakhamar fogadta is és sír­va hallgatta­­meg Tüdős elbeszélését,­­át­vette Miksa császár utolsó levelét, szakál­­lát és bajának maradványát, amelyet ösz­­sze-vissza csókolt. Zsófia udvari, szolgá­lattal kínálta meg Tüdőst, de ő meg­­köszönnte ezt az­ ajánlatot s Budai es­en telepedett le, előbb azonban a koronás arany érdemkeresztttel tüntették ki. Zsó­fia főhercegasszony pár évig titkári hiva­tala utján levelezést folytatott Tüdőssel. Érdekes, hogy Tüdős Queretaróban a fogva levő császárt meg akarta szök­tetni egy, a sampakói kikötőben váró osztrák-magyar hadihajón. A melxikói ön­kéntes huszárok 15 legjobb lovát szedte össze a menekülésre és a császárt őrző kapitányt és katonáit megvesztegetve, már minden készen állott a menekülésre, de a büszke császár ezt visszautasította, mert nem akarta még az utolsó nap sem el­hinni, hogy őt a mexikói felkelők agyon­lőnék. Hogy a szomorú véget ért Miksa csá­szár a magyarok mily őszinte híve veit, mutatja az is, hogy Tüdősünkkel együtt az összes testőrei magyarok voltak­, köz­tük számos 1848—49-iki honvédhuszár, a­kiket pompás egyenruhájukban Ameriká­ban mindenki tábornoknak nézett; a csá­szár igen nagyra becsülte az ő hűsé­ges magyarjait és mindig magyarul be­szélt velük — egész nap dunántúli kiej­téssel. Miksa császár tragikus sorsa még egy áldozatot követelt: hitvese, Sarolta csá­­szárné­k fájdalmában megőrült. Al. M. ál 1935 szeptember 1. Is­edd házét, amelyre Isten áldását kérem akkor, amidőn az alapkövet ezennel elhelyezem! A kormányzó szavai végeztével kala­páccsal háromszor megü­tötte az elhelyezet alapkövet. Az iparosleányok angyaloknak öltözőn csoportja között egyik leány Hungária alakjában állt és ének közben rózsákat dobáltak a Nagyúrra. A diszebéd Délután két órakor a­ városháza köz­gyűlési termében kétszázötven terítékes diszebédet adott a város Horthy Mik­­l­­ós és a vendégek tiszteletére. Az ebé­den Zzengellér Gyuláné nagyszerű ve­zetésével szebbnél-szebb gazdaleányok szolgáltak fel. a move sporttelep megnyílása Délután három órakor a Move sport­telepre hajtatott ki a kormányzó. A Move egyesületek, a leventék és cser­készek díszfelvonulása után Zsilinszky Endre, a Move elnöke üdvözölte a kor­mányzót, amelyre háromszoros »huj-huj­­hajrá« hangzott fel. Az üdvözlés után a kormányzó inté­zett beszédet a kivonult versenyzőkhöz, amelyet hosszas és lelkes éljenzéssel fogadtak. Ezután Mándoky Sándor ez­redes-lelkész, majd Takács József re­­formátus pü­spö­khelyettes és Törtik­ La­jos evangélikus lelkész áldották meg egyházaik nevében a sporttelepet. Mielőtt az egyes versenyszámok meg­kezdődtek volna, Birány Istvánnak, a fü­zes egri úszónak az államfő a Move ajándékát, egy cserfalevél koszorút adott át. Ezután kezdetét vette az atlétikai és tornaverseny, amellyel nagy tetszést arattak a versenyzők. A kormányzó hosszabb időt töltött a versenypályán, majd az állomásra haj­tatott s visszautazott Gödöllőre, ahová este 7 óra 20 perckor érkezett meg. Betegeknek Jó tanács! Ha ideges, kimerült, erőtlen, álmatlan, étvágytalan, ha ideges szív- vagy gyomorbaj, hólyag- e a bel­zavarok, rheuma, ischiáa, hirdés, bénulás gyötri, ha életereje, férfiassága nincs rendben — kérje a „Modern villamos gyógymód” cím­ű, tanulságos, világhírű 70 oldalas szép könyvet (külön kötet férfiaknak, külön a nőknek) és megtalálja az élet­erő, az egészség és életkedv útját . Díjtalanul küldi ezt az ISIIETSO VITAX.XZER orvosi rendelő intézet, Budapest, VB. Kertész-u. 10/2.

Next