Új Barázda, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

Vörös öklök döngetik a rendőrség börtönének aj­taját, amely mögött az elfogott Rákosi Mátyás bolseviki agitátor várja jól megérdemelt sorsát. A moszkvai bol­sevikek szervezete, a Rote Hilfe, a cseh kommunisták, a német kommu­nisták rázzák a magyar kormány felé a vörös öklöket és követelik az el­fogott agitátorok kibocsátását, mert igy jog, törvény és igazság, amúgy jog törvény és igazság, majd elbánnak ők velünk 1 Nem tudjuk, az szomorúbb és vér- lázitóbb-e, hogy a nemzetközi szem­telenségnek eddig a fokáig jutottunk el, avagy az, hogy a vörös fenyegető öklök mozgását kisérő zeneszó mintha tejtestvére volna annak a melódiának, amit a magyarországi marxisták lapja éppen mai vezércikkében is énekel, mikor azt irja, hogy nálunk gyilkosok és gyilkosvédők nagy, előkelő pozíció­kat töltenek be és az erkölcs, a tisztes­ség bajnokai gyanánt ítélkeznek a becsületes munkában görnyedő milliók fölött, hogy nálunk tébolydába és bör­tönökbe küldik az embereket és lassú elmúlásra vagyunk ítélve, mert fegy- háztörvényeket hozunk. Szakasztott ilyen piszkolódó muzsika kiséri a vörös öklök mozgását. Az ember ezek után meg lehet győződve, hogy Budapestről rángatják a drótot, amelynek egyik vége a berlini, másik vége a moszkvai paprikajancsi arénák­ban mozgatja az ökiöket. Mert a kéz is, a hang is Kun Béla Ézsaué. És óriási méretekben mered elénk egy lelki kapocs, amely minden tagadás, minden szépítés és hazudozás ellenére is szoros egységbe fűz marxistát, kom­munistát, bolsevikit. A mai világrend minden szegénylegényét, aki adandó alkalomkor szívesen nyúl a rendíerem- tő rohamkéshez. Ahhoz a finom fegyverhez, amely­nek szakavatott forgatásából emléke­zetünk szerint nem kevesebb, mint ötven gyilkosság származott melyek­ben tettestársként, vagy felbujtóként végzett szereplésért kell felelnie Rákosi Mátyásnak. Különös, hogy ugyanaz a vörös ököl, amely a Somogyi—Bacsó- gyilkosság tetteseinek kézrekeritését sürgeti és ezért 2 parlamenti botrányok halmazát idézte elő a múltban és Ígéri a jövőre, most az ötven gyilkos­ságban bünrészességgel terhelt Rákosi Mátyás börtönének ajtaját szeretné nyitva látni. Ugyan hol van itt a jó­hiszeműség, hogy az egyenlőségről rie is beszéljünk. És kinek az érdeke olyan rémhírek és hazugságok terjesztése, hogy Rá­kosiékat a börtönben kínozzák, nyúz­zák, úgy, hogy a volt népbiztosnak már a dereka is eltörött ? Vagy azt hiszik, hogy ilyen rémhírekkel szolgál­ják a sokszor hangoztatott konszoli­dációt és a munkástömegek érdekét? Igaz ugyan, hogy akinek igy szabad írni, az legalább a sajtószabadság hiánya miatt aligha panaszkodhaíik, de annál inkább van oka panaszra an­nak a polgári elemnek, amely a bör­tönajtót döngető vörös öklök zuhogá- sát kénytelen hallani. Pedig ez a panasz nem maradhat sokáig a türelemnek panasza, vala­mint az országnak a külföld előtt való lepocskondiázása sem maradhat so­káig büntetlen. A nemzetnek végre is nemcsak joga, de kötelessége is ki­közösíteni az embernyájból a fertőző kórt terjesztő egyedeket és könnyen elérkezhetik az idő, amikor valóban súlyt jelentő komoly tömegek fogják követelni, hogy nyissák ki a börtön­ajtót, amelyen a vörös ököl dörömböl. Nyissák ki és csukják be az ököl tu­lajdonosa mögött. A nemzet ugyanis élni és dolgozni akar, nem pedig rohamkéses vörös öklökkel dulakodni. Hogyan akarják vörös járomba fogni a földmívest? Szocialista agrárprogrammok - Hogyan készül fából - vas­karika! - Mikor a programra őszinte és amikor kertel Mikor Marx kimondotta, hogy a szociáldemokrácia nem ismerhet magán­tulajdont, kimondotta azt is, hogy a földmivelő sohasem lehet szociáldemo­krata. Mert olyan földmivelő még nem született és nem is fog születni soha, aki lemond arról a vágyról, hogy a saját földjét mivelje és azt hagyja tu­lajdonul, örökségképen gyermekeinek. A közös tulajdon gondolata fütheti az ipari munkás lelkét, aki önállóságot, saját kis műhelyt ma a gyárak vilá­gában nem remél, de a föld minden akkora darabja, amelyen egy család megél, önálló, független üzem lehet És minél inkább fejlődik a mezőgaz­daság, annál kisebb darab föld tud egy családnak önállóságot biz­tosítani. Ha tehát az önállóságra jutó bor­bély, kovács, csizmadia és más ipari munkás is visszariad a közös tulaj­don, helyesen a kommunizmus gon­dolatától, mennyivel inkább kell ettől irtóznia a földmivelőnek, aki egy kis szerencsével, szorgalommal és takaré­kossággal szegény nincsielen legényké­ből férfikorának delén már önálló le­het! Ezért nem is számított a szociálde­mokrácia soha komolyan a falu népére. Jól tudta, hogy mindaddig, mig Marx tanításai az ő tízparancsolatuk, szá­mukra a kenyértermő mezőkön sem vi­rág, sem üzlet nem fakad. Mikor azon­ban kiderült, hogy föidmivelő tömegek támogatása nélkül nem lehet országot kor­mányozni és a szociáldemokrácia az örök kisebb­ség szerepére van kárhoztatva, kigon­doló bizottságokat küldtek ki, amelyek­nek az volt a feladatuk, próbáljanak olyan programmot szerkeszteni, amely­nek segítségével a faíuból is lehet páttedót siedni. A kigondoló bizottságok azután fel­adatukhoz hiven elkezdték törni a fe­jüket a fából való vaskarikának meg- kovácsolásán és keserves vajúdások után egyik agrárprogrammot a másik után szülték. Dehát az élet rájuk cáfolt és egyik ilyen programmot a másik után voltak kénytelenek sutbadobni, mert a végén mégis csak kiderült, hogy vagy marxista valaki, vagy íöldmives, de egy­szerre mind a kettő nem lehet. Ez az oka annak, hogy még ma is egyre-másra születnek a szocialista ag­rárprogrammok. A vénséges szociálde­mokrácia késői, csenevész, életképtelen bimbócskái. Mert hiszen a bibliai Sárát főzné le a szociáldemokrácia, ha annyi hosszú meddő esztendő után életképes volna az újszülött. Most két ilyen késői bimbó kipattaná­sáról szól a krónika. Az egyik az osz­trák szocialisták szülötte, a másikat a német szocialisták heidelbergi kongresz- szusa nevezi gyermekének. Az osztrák csalafintán kertel, a német elég őszinte. Azt, amit Bécsben elhallgattak, Heidel- bergben világosan megmondják. Az osz­trák programm valami újat akar mon­dani és gabonamonopóliumot kiván, úgy, hogy minden bevitelt és kivitelt az állam intézzen a termelők és fogyasztók ki­küldötteinek részvételével. Egyébként hi­telt kíván a mezőgazdaságnak, de a na­gyobb birtokokat rablott vagyonnak mi­nősiti és felosztásukat sürgeti, a kisgaz­dát azonban meg akarja nyugtatni, azt mondván, hogy nem küzd a „parasztok" munka­tulajdona ellen. Ha nekik tetszik a paraszt szó, ám használják. Ennél fontosabb a munka­tulajdon dolga. Vájjon azt jelentené ez, hogy elismerik a kisgazdának a földre vonatkozó tulajdonjogát? Eszük ágában sincs! Óvatosan és finoman kertelve csak munkatulajdonról beszélnek. Vagyis nagy kegyesen hajlandók megengedni, hogy a kisgazda megtarthatja magá­nak munkájának* gyümölcsét, rendelkez­hetik termésével, de csak addig a ha­tárig, amíg ez nem több, mint ameny- nyire a megélhetéshez szüksége van. Mert ha több, akkor ez már rablott vagyon és azt a köz javára el keli kobozni. Hasonlóképen nem ismeri el a föld­höz való tulajdonjogot. A föld nem a gazdáé, a gazda Mózes törvénye szerint azon csak idegen és sáfár, mert a föld mindenkié, azt a gazda nem testálhatja gyere­kére, lévén ő maga csupán az állam zsellére. Ezt a programmot akkor árulja el, amikor hosszasan magyarázza, mi­lyen előnyök származnának a gazdára a szocialista társadalmi rendből. Abból a szociális termelésből, amelyből a most letartóztatott Rákosi Mátyás sze­rint a jólét fakad. Amit a bécsiek kertelve mondottak meg, azt egészen nyíltan megmondják Heidelbergben, ahol egyébként tud- tunkkal a magyarországi szociáldemo­kraták képviselői is jelenvoltak és he­lyeseltek. A heidelbergi programm vo­natkozó része igy szól: »Németország szociáldemokrata pártja követeli, hogy a földben rejlő Értékek és természetes erőforrások, amelyek az energiafejlesz­tést szolgálják, kivonafidók a kapita­lista kizsákmányolás alól és a közösség szolgálatába állitandók*'. Egészen érthetjük most már a célt. Nem más az, mint hogy előbb a kis halak segítségével el kell pusztítani a nagyokat, azután lecsapolni az egész ta­vat, hogy a kicsinyek szárazra kerülve, elpusztuljanak. Előbb el kell venni a földet a nagyoktól és ha azok már le­törtek, el kell venni a kicsinyektől is, de — egyelőre — mézes madzagként lobogtatni kell előttük a sértetlenül meg­maradó munkatulajdont. Ezek után bizonyos, hogy az uj késői bimbók is sutbakerülnek és ezúttal sem sikerül az elvtársaknak lefőzni a* öreaz I bibliai Sárát. ÍW* 4,1 fftft ) / M 1 . mm-1. y 1935 október 1 órtok ra 1000 korona Budapest, VEK. évi. 220. sz« * - ........................................................mmm. ■■■ ■■■■»■— UL ŐFIZttTÉNI AUA.lt: egész évre 220 000 kor., SZKUKKSZTOSfttt t ¥1, UerOlet, O-u te a 10. SxAin fél évre 110 000 kor., negyed évre 58.000 kor., eg* MíMrieifliiiilí Iliét fő kivételével milldeiuinill Telefon saémok: 42-40, 108-04, éjjel 140-71 hónapra 20.000 ltor. ICgy.S példány ára 1000 kor., SlegjeJUMUK Hello Jí-ívcieievei minaeuil&]p Hlin6lllVATAI • Vf leerniet 6 „tea 10 síéin vasérnapokou 1500 koroi.n. - Hirdetéseket <•11111. RUDOH1VAT4I,! VI. kerület, U-ntca 10. síéin méter diisiahés eierlai* vési fel a kiadóhivatal. Telefon siémok i 42 — 40, 108*04, éjjel 140 — 71 SBEBttnam ■ -■ rá- .......(SIHmii......... 1,rilli ....................i". n i........ mHHinii in 'Hibi ii i»iiaiili—au1" ing nffíTffl

Next

/
Thumbnails
Contents