Új Barázda, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

1930 februári, szombat ELŐFIZETÉSI ÁRAK a ma­­ár földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások” című­ füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. ,­­»t 1530 FÉR - l Ára 6 fillér Budapest, XII. évf., 26. s«« u­j Mllá­m Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSRE ES KIADÓHIVATAL: Budapest ViIl. kerület, József-kurut 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL* CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. A leghitelesebb tanú Bethlen István gróf miniszterelnök­nek tegnap a parlamentben elhang­zott felszólalása, illetve beszámolója után nem nehéz a közvéleménynek a hágai megegyezés mérlegét tisztán látnia. Azok a radikális oldalról jött akadékoskodások, amelyekkel a beszá­moló után egyes politikai csoportok hangulatot kelteni igyekeztek, legke­­vésbbé sem akadályozhatják a tisztán­látást. Erről különben nem kisebb, nem tekintélyesebb és a kérdést nem kevésbbé alaposan ismerő államférfin gondoskodott, mint Apponyi Albert gróf, a magyar nemzet büszkesége, aki a legilletékesebb arra, hogy a hágai megegyezésről bírálatot mondjon. És az ő bírálata mellett eltörpülnek a sze­mélyeskedő, a dolgok mélyére nem te­kintő akadékoskodások. Apponyi Al­bert gróf esztendők óta képviseli a magyar érdekeket a külföldi tárgyalá­sokon és nagy tudásával, bölcs diplo­máciai érveléseivel az egész vilá­gon tiszteletet, megbecsülést szerzett nevének, amely idehaza fogalommá lett. Ha őt szembeállítjuk a gáncsosko­­dók­kal, akkor egyszerre el is felejtet­tük, hogy mit mondottak azok. Csak Apponyit halljuk és az ő bölcs meg-­állapításaiból örömmel látjuk igazolt­nak azt a hódoló tiszteletet, amely a Hágából hazaérkezett Bethlen István grófot körülveszi és azt a szívből fa­kadó, tüntető ünneplést, amelyben úgy a parlamentben, mint az Egységes­pártban része volt. .És világosan előttünk áll az a ke­mény küzdelem, amelyet Bethlen Ist­ván grófnak Hágában végig szikla­­szilárdan állania kellett, azért, hogy újabb jóvátétellel meg ne terheljék, sőt a pénzügyi gyámság alól felszaba­dítsák Magyarországot. Apponyi Al­bert gróf a leghitelesebb tanú arra, hogy nehezebb harcot és történelmi­leg jelentősebbet nem vívott az utóbbi félszázad alatt magyar államférfiú, mint amilyen Bethlen István grófnak jutott osztályrészül Apponyi Albert gróf tanúsítja azt is, hogy a minisz­terelnök ezt a harcot becsületesen állotta végig, mi pedig mindnyájan tudjuk, hisszük és valljuk, hogy nincs ebben az országban senki, aki többet tudott volna elérni Hágában, mint Bethlen István gróf, mert­ nincs senki, aki nála alkalmasabb volna a magyar ügy képviseletére. Hálával és elismeréssel tartozik az ország Bethlen István grófnak a Há­gában elért eredményekért. Mert akárki akárm­it mondjon is, mi úgy érezzük, hogy most tört meg igazán az a jégpáncél, amely a nagyhatalma- Magyarország gazdasági életének képviselői bensőséges ünneplésben részesítették Hétfelén István gróf miniszterelnököt sikerei alkalmából mixvacsrre a­­Pesti Cloyd Társulatban (Az „Új Barázda" tudósítójától.) A Pesti Lloyd Társulat elnöksége Bethlen István gróf miniszterelnök tiszteletére pénteken este a társulat saját palotája dísztermében ünnepi vacsorát rendezett. A vacsorán köz­életünk számos kiválósága vett részt. A miniszterelnök nyolc óra után né­hány perccel érkezett a palotába. A miniszterelnök ez alkalommal viselte először a kormányzó által legutóbb adományozott magyar érdemkeresztet. Amikor a terembe lépett, a megjelen­tek lelkesen éljenezték. Az asztalfőn Bethlen István gróf miniszterelnöktől jobbra Almásy László, Székely Ferenc, Wekerle Sán­dor, Egry Aurél, Harkányi János báró, Pekár Gyula, Szabóky Alajos, Fleissig Sándor, Mitt Schenbacher Emil, Dréhr Imre, Tolnay Kornél, Schober Béla, bárd­házi Bárczy Ist­ván, leveldi vitéz Kozma Miklós, balra pedig Kohner Adolf báró, dr. Wlassics Gyula báró, Klebelsberg Kunó gróf, Weiss Fülöp, Zsitvay Tibor, Domony Móric, Beöthy László, Fellner Hen­rik, Széchenyi Bertalan, Khuen-Hé­­derváry Sándor gróf, Darányi Kál­mán, Kállay Miklós, Samarjay Lajos, Bezegh-Huszágh Miklós, Csáky István gróf, Szo­dy Elemér és Éber Antal foglaltak helyet. A miniszterelnökkel szemben Bod János ült, akitől jobbra Vészi József, Walkó Lajos, Beck Mar­­cel báró, Scitovszky Béla, Chorin Fe­renc, Gömbös Gyula, Belatiny Arthur, Prónay György báró, Vida Jenő, Sztranyavszky Sándor, Baumgarten Nándor és Orffy Imre, balra pedig Erney Károly, Mayer János, Végh Károly, Berzeviczy Albert, Gratz Gusztáv, Au­er Róbert, Korányi Fri­gyes báró, Frey Kálmán, Ángyán Béla és Érsidy-Harrach Tihamér he­lyezkedtek el. A vacsora után Kohner Adolf báró a Pesti Lloyd Társulat elnöke, a kor­mányzót köszöntötte fel elsőnek. Utána Egry Aurél szólalt fel. Hangsúlyozta a hágai megegyezés új lehetőségeket megnyitó nagy jelentőségét, majd rámutatott arra a nehéz, küzdelmekkel teljes útra, amíg idáig elérkeztünk. Ezekben a nehéz küzdelmekben mindig talpig férfias erővel állta a harcot Bethlen István gróf, aki már kormányra jutása előtt lerakta a nemzet újjáépítésének alapjait, amikor mesteri módon meg­szervezte a magyar polgárságot a kommunizmus alatt, a vörös uralom ellen. Eeszédét a ministerelnök és Hágában vele harcoló társai éltetésé­vel fejezte be. Egri Aurél nagy tapssal fogadott szavai után Weiss Fülöp szólalt fel, aki beszéde során a kö­vetkezőket mondotta: — A Hágában történt megállapo­dásoknak az összes érdekelt államok szempontjából nagy fontosságuk van, de különösképen Magyarországra nézve bírnak különös jelentőséggel. — Szent meggyőződésem, hogy Hága rendkívül fontos mérföldkövet jelent a mi gazdasági életünk fejlődé­sének útján és miután az eredmény elsősorban a miniszter­elnök úr, az egész világ által elismert önfeláldozó nagy fáradozásainak köszönhető, az ország örök háláját érdemelte ki. — Adjon az Úristen a miniszterel­nök úrnak továbbra is erőt és kitar­tást nagy hivatásának betöltésére és az ő egészségére ürítem poharamat. Fellner Henrik a gyáripar nevében méltatta a hágai konferencia eredményét. — Ha azokat az értékeket kutatjuk, — mondotta beszéde során — ame­lyeket az elért eredmény jelent, úgy ezeket abban látom, hogy az optánsok és a többi, a lefoglalások által káro­sultak igényei a győztes hatalmak, valamint az utódállamok hozzájárulá­sából kielégítést nyernek; hogy Ma­gyarország az általa más címeken vál­lalt és a fenti összegeknél jelentéke­nyen kisebb fizetések árán akár jó­vátétel címén, akár más címen ellene támasztható háborús követelésektől egyszer és mindenkorra megszabadult és hogy végre megmenekültünk a lidérc­nyomás alól, melyet az okozott, hogy sohasem tudtuk, vájjon mennyit is lehet rajtunk tulaj­donképpen követelni. — De különös súlyt kell helyeznünk az elért pénzügyi önállóságra, mely erkölcsi vonatkozásban leveszi a nem­zetről azt a végtelenül lealázó érzést, hogy saját ügyeiben nem tud maga felett rendelkezni. Ezért szivünk egész melegével üdvözöljük Bethlen István gróf mi­niszterelnököt és üdvözöljük Walkó Lajos külügyminiszter, Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter és Korányi Fri­gyes báró őexcellenciákat, a­kik közreműködésükkel ezen ügynek oly nagy szolgálatokat tettek — azon al­kalomból, hogy megszabadították az országot a reparációs kötelezettségek súlyos gondjaitól, mely a háború be­fejezése óta állandóan reánk neheze­dett; hogy a lefoglalások által sértett magyar jogoknak érvényt szereztek; hogy megszüntették pénzügyi gyám­ságunkat, és megalapozták egy jobb politikai és gazdasági jövő reményét. Velatiny Arthur, a Budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara elnöke a kereskedelem nevében szólalt fel. — A magyar kereskedelem —mon­dotta többek között — mély hálával van eltelve a miniszterelnök úr iránt, hogy a politikailag és pénzügyileg is történelmi jelentőségű alkotásával szabaddá tette az utat arra, hogy a kereskedelem újból kiépíthesse régi, sok évtizedes kapcsolatait és hogy sza­baddá tette az utat a nemzetközi tőke­piac felé. Utána Muischenbachter Emil, az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület ügyvezető igazgatója emelkedett szólásra. — Őszinte örömmel csatlakozott — mondotta — a többi gazda­sági központi érdekképviseleti szervek vezetői részéről elhangzott meleg üd­vözlő szavakhoz s a magyar gazda­társadalom tiszteletét, elismerését tol­mácsolta Bethlen István gróf minisz­terelnöknek és jeles munkatársainak a Hágában megvívott hosszú és ke­mény küzdelemért, amelyben mint a magyar nemzet kitűnő és önfeláldozó bajvívói, Magyarország igazának és mél­tányos érdekeinek védelmére annyit küzdöttek ki, amennyit az adott súlyos helyzetben embe­rileg, sőt majdnem emberfeletti erőfeszítéssel lehetséges volt.­­ A magyar gazda nagyon jól tudja, mit jelent az a termelés nyu­galma, biztonsága és zavartalansága szempontjából, hogy az immár közel egy évtizede fejünk felett­ függő, teljesen kiszámíthatatlan és önké­nyes jóvátételi követelések vég­legesen rendeztettek. Az állan­dóan fenyegető bizonytalanság­nál még az érdekeinket nem teljesen s az egész vonalon nem az óhajtott mértékben kielégítő bizo­nyosság is többet ér. Kivált akkor, ha ez a bizonyosság nem jelent az országra nézve elviselhetetlen­ül­ ltat a magyar érdekek megismerésétől elválasztotta. És ha most megismer­hetik már azt, hogy mi fáj és miért fáj nekünk, jogunk van remélni, hogy a megismerés után a megér­tés ideje is eljön. És ezt elsősorban Bethlen István grófnak, az ő helyes külpolitikájának köszönhetjük.

Next