Új Barázda, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

.2 tetterőt s munkak­ed­vet tudott ön­teni, a ráfiggedő szivekbe. 1­0 esz­tendő miegfeszített munkájával­ si­került elérni azt, hogy a letargiába esett magyarság hazája nem­ sü­­lyedt­­ek a népek tengerében. Nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, a­dig idejutottunk. A porig alá­zott, mindenki által végigkorbá­csolt nemzetet sikerült "életkedvre támasztani. Ez nem volt könnyű dolog, mert a háború és forradal­mak után oly mélyre zuhant nem­zetünk, ahonnan már jajszava is alig hallatszott ki. Eme eseményekkel zsúfolt de­­cenniumban nem csak, hogy a fun­damentumtól kellett kezdeni­e az építést,­ de sok energiát emésztett fel a romok eltakarítása is. Gond­­viselésszerű­ küldetést kell látnunk abban, hogy ilyen nehéz időkben olyan férfiú került az államfői székbe, aki nemcsak a tettek em­bere, de hite is van elgondolásáh­oz, ami éltető eleme minden cse­­lkedetnek. A..történetíróra vár ,majd az a feladat, hogy Horthy­­Miklós kormányzó ama érdemeit, amelyeket a haza megmentése kö­rül szerzett, hivatott tollal meg­írja. Ezeken a­ lapokon azonban­­első helyen fog szerepelni annak megállapítása, hogy ő volt az a férfiú, aki az összeomlás után tiszta látását megőrizve, észre­vette, hogy az újjászületésnek a kisgazdabázisra kell épülnie, ha maradandó építményt akarunk teremteni. Ehhez az elgondolásá­hoz össze tudta válogatni munka­társait. ' ' , Ilyen körülmények között tör­ténhetett meg, hogy a konszoli­dáció megteremtése után véghez lehetett vinni a pénzügyi rekon­strukció nagy művét, megoldást nyert a földreform kérdése, nem­csak a törvény megalkotásában, de a gyakorlati élet pénzügyi vo­natkozásaiban is. Ebbe a körbe tartozik a kormányzó személyétől elválaszthatatlanul, a háború vité­zeinek földdel való jutalmazása. A reformok egész sora tölti ki az el­múlt 10 esztendő munkás éveit. Ebben a gondolatkörben ünnepli az egész magyar nemzet Horthy Miklós kormányzót jubileuma al­kalmával. A törvényhozás a Cor­­pus Juris-ban örökítette meg nevét a magyar történelem legnagyobb­jai között, Rákóczi, Széchenyi és Kossuth galériájában. .Ennél na­gyobb díszt a nemzet ma nem ad­hatott annak a nemes férfiúnak, aki már az elöl is kitért, hogy éle­tének eme díszes fordulópontjakor költséges , ünneplésekben részesít­sék. A magyar nép ragaszkodását és szeretetét küldi a kormányzó ju­bileumára és üzeni, hogy 10 esz­tendő lefolyása alatt megérezte a kormányzói székből feléje áradó szeretetet és ezt­ hűséggel és hálá­val fogja a jövőben is viszonozni. A magyarok istenének­­ áldása kísérte nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzójának to­vábbi önzetlen és hazafias műkö­dését! Felkészült a nagy napra Budapest... Az a végtelen­­ hála, amely a szívek­ben, lelkekben­ az ország kormányzó ura iránt él, méltó keretek között akar kifejezésre jutni a tízéves jubileum alkalmából.­ Ünnepelni akarja a ma­gyarság nagybányai vitéz Horthy Miklóst, a legelső magyar embert. Ez az ünneplés a legszebben jut kifejezésre a’ tömegek által, amelyek az ünnepség előestéjén a­­ vár­ba akarnak jutni, a kormányzó úr elé­­akarnak járulni, hogy megjelenésükkel hódolatuknak adjanak kifejezést az ország és a nemzet újjáépítője, éröskenti vezetője előtt.. Délután négy óra. : Csöndes eső permetez.­­A Petőfi-téren, a Dunaparton, a régi és új Piarista-épület előtt, a kör­nyező mellékutcákban hatalmas tömeg várakozik, példás rendben, fegyelem­mel — az indulásra. Pénteken délután a főváros ma­gyarjainak tízezrei gyűltek össze a Petőfi­ téren, hogy díszfelvonulást ren­dezzenek a várba.­­ Szitálgat az eső, de ez nem zavar senkit. A lelkes arcokon nyoma sincs az idegességnek, türelmetlenségnek,­ egész érzésű, erős szivű­ magyarok vá­rakoznak a csöndes esőben, ahogyan várakoztak ama, nevezetes március tizenötödikén is, a­ Nemzeti Múzeum épülete előtt, amikor szintén esőben nyugodtan kitartottak és lelkesedés­sel meghallgatták a tizenkét pontot, a „Talpra magyar"-t... Azután elindulnak, a mai törté­nelmi idők magyarjai, lelkesen, fe­gyelmezett négyes sorokban, a vár felé... Szinte kifogyhatatlannak látszik az embertömeg, amint az eleje már mesz­­ssze Budán kígyózik, a Petőfi-téren pedig még mindig ezrek és ezrek vá­rakoznak, hogy reájuk kerüljön a sor, hogy ők is beillleszkedhessenek a me­netbe. Egymást követi a­ társadalmi fog­lalkozás sok-sok rétegének csapa­ta: tisztviselők, diákok, gyári mun­kások, postások, rendőrök, vasutasok, gazdaküldöttségek, a városok, falvak kiküldöttei, munkások és megint munkások, főiskolai hallgatók men­nek-menet elvek végeláthatatlan sorban a­­táj felé, a kormányzó úr elébe ... A csapatok élén viszik a gyönyörű, színes zászlókat, a nemzetiszinti lobo­gókat, a becsület és hazafias kitartás jelképeit. A február végi délután felhős­ al­konyati szürkeségében nagy méltóság­gal, erősen, fenségesen, kivilágított ablakokkal tekint alá sentről a vár­palota ... Ott várja az államfő az ő alattvalóinak hódolatát. Egy kistermetű postás szalad a gyalogjárón a híd közepe felé. Sikerül utolérnie a postások csapatát. Beáll a sorba, ötödiknek ... Nem szól neki senki. Izgatottan, lelkesen mondja a társainak: — Úgy siettem a munkámmal, hogy ideérhessek! Istenem! Én is ott aka­rok lenni a főmélt­óságv­­ár előtt... • A csapatok elvonulása után a vár alján, a Hunyadi János-úton rendkí­vüli torlódás támad. Ezrek és ezrei­: szeretnének feljutni a várba, hogy a ritka ünnepi este eseményeit láthas­sák, hacsak távolról is. Egy munkás­­asszony kétéves kisfiával a karján to­ A kormányzó tízéves jubileumának országos ünnepségét az a hatalmas felvonulás vezette be, amelyet a­­Tár­sadalmi Egyesületek Szövetsége­­ren­dezett ma délután. Már délelőtt lo­­bogódíszbe öltözött a város, a középü­leteken lengtek a nemzetiszinti zászlók s a magánházakon is egymásután tűz­ték ki a lobogókat, főleg azon az út­vonalon, amelyen a felvonulás haladt. Délután 3 órakor megnépesedett a városház udvara, egymásután érkeztek a különböző dalárdák, dalegyesületek és a zenekarok,, amelyek főpróbát tar­tottak. Mintegy ö­t dalosegyesület gyűlt össze , s több mint 1700 dalos vett részt a főpróbán. Amíg a dalosok­ a próbákat tartot­ták a városháza udvarán, 4 órakor ugyancsak az Erzsébet-híd pesti­­híd­főjénél gyülekeztek a TESz-ben tömö­rült társadalmi egyesületei.. Közvet­lenül a hídfő mellett százával lobogott a különböző egyesületek és a TESz vidéki küldöttségeinek zászlaja s a ké­pet a főiskolai lovasok sora tette színessé. A lovasokat Bakonyi János, a Bu­dapesti Lovas Egyesület igazgatója vezette és a felvonuláson 12 főiskolai lovas és hét lovasnő vett részt. A fér­fiak kákiszinű uniformisban, a hölgyek pedig fekete lovagló ruhában ültek lovaikon. Amikor a dalosok elvonultak, az Erzsébet-híd körül összegyülekezett tömeg tökéletes rendben csatlakozott hozzájuk. Előlvitték a zászlókat, utá­nuk haladtak a gödöllői, csepeli, rá­kospalotai, székesfehérvári, salgótar­jáni, újpesti, szentendrei és kecske­méti küldöttségek. A menet az Erzsébet-hídon, a Döb­­rentei-téren, a Döbrentei­ utcán, a Lánchíd­ utcán és a Hunyadi Ján­os­­úton keresztül haladt a várba s a da­losok más a miniszterelnökségnél jár­tak, amikor a menet vége még a bu­dai Dunaparton kígyózott. A vár udvarán a­ testőrség tagjai várták a menetet, a diszőrség riadót fújt, amikor a felvonulás megkezdő­dött. Hat órára mind a­­tizenötezer résztvevő elhelyezkedett a vár udva­rán, felharsant a kürt s néhány perc múlva megjelent a kormányzó az erkélyen­, felesége és Miklós fia kíséretében. Percekig tartó s eget verő éljenor­­kán fogadta őket, amelynek elcsitultá­­val 1700 dalos ajkáról hangzott fel a magyar Himnusz. Majd utána meg­kezdődött a hangverseny. . A kormányzó­ családjával együtt vé­gighallgatta a szerenádot s ugyancsak ! Ajánlott levelét felbélyegezve a levélszek­ i­g­énybe is bedobhatja. Feladóvevényt utó­­­lag díjtalanul kaphat annál a postahiva­talnál, amely a levélszekrényt kiüríti, együttesen nézték végig a hatalmas tömeg katonás tisztelgő­k felvonulását. Negyed nyolcra járt­ már az idő, amikor a főiskolai lovasok és lovas­hölgyek elvágtattak a kormányzó előtt s ezalatt a kormányzó lakosztályának előcsarnokában összegyülekeztek a „kisküldöttség“ tagjai, „akiket meg­hívó ellenében bocsátottak be. Félnyolcat mutatott a kisfogadó­­terem órája, amikor a csaknem két­­száztagú küldöttség előtt megjelent szárnysegéde kísé­retében vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, akit három­szoros éljen­nel fogadtak a megjelentek. .4 fogadóterem sarkában állt gyász­­szalaggal átkötve az­­a hatalmas Szűz­ Máriás nemzeti lobogó, amely alat­t tíz évvel ezelőtt a­ nemzeti hadsereg bevonult Budapest­re. Üdvözlő beszédek A kormányzót elsőnek Perényi­­ Zsigmond báró, a TESz kebelében tömörült magyar társadalom hevé­ben köszöntötte. Beszédében hangoz­tatta, hogy a magyarság a kormány­zóban az Államfőt, a Vezért és a legelső magyar polgárt látja. Ami­kor a nemzeti hadsereg élén bevonult a fővárosba, megváltóként fogadtuk s azóta hittel és reménységgel kö­vetjük. — A mai napon magunkba szél­tünk — fejezte be szavait. Gon­dolunk ,'a­­ haza iránti kötelességekre s fogadjuk,­ hogy becsülettel, önzet­lenül és áldozatra készen teljesítjük azokat. Végül Isten áldását kérte a kor­mányzóra, hogy munkájának gyü­­mölcsét, magyar népének boldogsá­gát láthassa. Perényi báró u­cán Sipőcz Jenő dr. polgármester üdvözölte a kormányzót a főváros törvényhatóságának kül­döttsége élén. Hangsúlyozta, hogy a szeretetnek és hálának forró hullámai, amelyek ma az országból és a fővárosból a kormányzó felé áradnak, a magyar néplélek legmélyebb forrásaiból fa­kadnak. Országnak, fővárosnak szíve összedobban e napon a szeretet, ra­gaszkodás és hála szent érzéseiben. Beszédében hódolattal emlékezett meg­ a kormányzó hitveséről is,­­ aki vigasztalója lett Budapest szenve­dőinek s gyámolítója szegényeinek, végül az ég áldását kérte Horthy Miklósra és családjára. A kormányzó vál­assza A kormányzó az üdvözlésekre a következő beszéddel válaszolt : —­ Szívből köszönöm meleg üdvözlő szavaikat, amelyekkel a magyar tár­sadalom és a főváros jóleső együtt­érzését tolmácsolták. Az évfordulók az emlékezés ünne­pei. A magyar sors mostani kemény ! Nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó ünneplése leng a tömegben. Öreg­­bácsik tipeg-» áhítozva­ nők, leányok, fiatal legények, meglett !. -Pénteken este a párban és­ a vár férfiak, tisztviselők, gazdák,­­katonák, s platt-testben­ és lélekben ott állt az rendőrök,' asszonyok néznek felfelé, ' egész magyar nemzet... Tizenötezer ember vonult fel a várba és tisztelgett a kormányzó előtt t?! HARAMIA 1930 március­­, nomhrti

Next