Új Barázda, 1930. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1930-11-01 / 250. szám

1930 november 1, szombat­ára 12 fillér Budapest, XII. évf., 250. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m­­ür földmiveltségyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című­ füzetekkel együtt: Egész évre 10 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, VHL kerület, József­ körút 5. szám. TELEFON­SZÁMOK: Szerkesztőség: .József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: .József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP lapun­k maisszáma M­i igazság a tejben Írta Schanál Károly Borban az Igazság, — szokták mondani, — de a tejben is van igaz­ság. Mióta a tejárak leestek, ország­szerte sokat beszélnek arról, milyen áron kellene a tejet venni és eladni. Senki sem ítélkezhet, mielőtt a tényállást világosan nem látja. Ma­gyarországon ma naponta 4 millió liter tejet termelnek a gazdák. Ebből a 4 millió liter tejből csak fél millió liter tejet lehet eladni friss tej gya­nánt. A többit — 3 és fél millió litert, — vajnak és sajtnak kell fel­dolgozni. A vaj legnagyobb részét nem lehet az országban értékesíteni, mert vajban is túltermelés van, hanem külföldre kell kivinni. Ez az oka annak, hogy­ a vaj ára a külföldi árhoz igazodik. Már­pedig a külföl­dön — különösen Németországban, — ahova vajkivitelünk legnagyobb része megy, — a vajárak egy év alatt felére estek. Ugyanilyen arány­ban estek a tejárak a gazdáknál, akiknek a tejet vannak k­e is feldol­gozni. Még szerencse, hogy nagyatádi Szabó István miniszteresége alatt az agrárszövetkezetek és a földműve­lésügyi minisztérium megalkották a tejszövetkezeti központot. Az igazság az, hogy ha a tejszövetkezeti központ nem lenne, ma az ország nagy ré­szében a falvak a tejet egyáltalán nem tudnák eladni. Míg ugyanis a magán­­tejvállalatok lehetőleg csak annyi tejet vesznek át, amennyit friss tej­ként el tudnak adni, a tejszövetkezeti központ minden tejet átvesz, amit a legtávolabbi megyék falvai is felaján­lanak. Innen van, hogy a tej­szövetke­zeti központ abba a hálátlan szerepbe kerül, hogy különösen a távoli vidé­keken alig 10—11 filléres tej átvételi árat kénytelen adni, egyszerűen azért, mert az átvett tejmennyiséget csak feldolgozásra tudja használni. A feldolgozási tej ára — sajnos, — nem tőlünk függ. Aki a vaj- és sajtpiacot megfigyeli, az meg is győződik róla, hogy a tej szövetkezeti központ, melynek igen nagy érdeme az, hogy szinte egyedül viszi ki kül­földre vajtermésünk nagy részét, — a legszűkebbre szabott üzemi költ­ségein kívül semmiféle nyereséget sem tart meg magának, hanem min­den pénzt, amit a tejértékesítésből kap, visszaadja a gazdáknak. A friss tejár kérdése azonban már nem a külföldtől függ. A Falu­szövetség fején találta a szöget, ami­kor szóvátette a legutóbbi tejértekez­­leten, hogy a pesti közvetítő boltok­ban drágul meg a tej. Az igazság az, hogy a tej után, amelyért a gazda 17—18 fillért, a vasút 2—3 fillért, a vállalat 6—7 fillért kap, a szatócs, aki csak kiméri a kannából a tejet, 7—8 fillért kap literenként, így lesz 36 fillér a friss tej ára a budapesti fagyasztónál. A fővárosi fogyasztási szövetkezetek azt mondták, hogy 7,8 fillér helyett 3 fillérrel is meg­elégszenek s 32 fillérre szállították­­ a tej árát. A Faluszövetség rámu­tatott, hogy ha a szövetkezetek meg­elégedhetnek 4 fillérrel kevesebb közvetítési költséggel, akkor a fű­­szerkereskedőknek is elég lehet a 3 fillér haszon literenként. Az igazság az, hogy a tejvállalat, amely a tejet faluról az üzembe szál­lítja, ott pasztörizálja, újra edé­nyekbe önti, hajnalban kocsikon szál­­lítja ki a fűszeresekhez és a megma­radt tejet visszaveszi, inkább kalku­lálhat néhány fillérrel többet ezen költségeiért, mint az a közvetítő, aki egyszerűen kiméri csak a tejet. Mi a budapestkörnyéki falvakat sem szeretnénk kizárni, hogy közvet­lenül hozzák be tejüket a fővárosba. Reméljük, hogy a Faluszövetség a közeli falvak érdekeit felkarolva, összehozza a falvakat a fővárossal és az illetékesekkel, hogy a közérdek megóvása mellett a közeli falusi ter­melők is megtalálják számításaikat. Ami pedig a távolabbi falvakat illeti, amelyek ma a tejszövetkezeti központ nélkül semmi áron sem tudnák két értékesíteni, azokon a legjobban is lehetne segíteni a huss­értést e n­y é­­r'-ye­tés és értékesítés előmozdításai cél­­ján. Aki a falu népének javát akarja, az ezeket az igazságokat figyelembe veszi, mert könnyebb felületesen kri­tikát gyakorolni, mint nehéz körül­mények között, amikor minduntalan számolni kell a külföldi államok tel­jes elzárkózásával is, az értékesítés hihetetlen akadályait legyőzni. A kormány fizetih­árom millió pengőt fordít a bajbajutott gazdák válságának enyhítésére Az ötös bizottság Pesthy Pál elnöklete alatt már sok ügyet letárgyalt . A bizottság nem alkalmaz közve­títőket, a kérvényeket közvetlenül kell benyújtani Mi az ötös bizottság hivatása? A kormány elhatározta, hogy a gyufakölcsön maradványának egy részét, mintegy 13 millió pengőt, az ország egyes vidékein je­lentkező indokolatlan földár­esés meggátlására és a bajba­jutott gazdák válságának eny­hítésére fordítja. E célból ötös bizottságot szervezett, amelynek úgy hivatásáról, mint ed­digi működéséről téves vélemények alakultak ki. Pesthy Pál volt igazságügyminisz­­ter, az ötös bizottság elnöke, ebben az ügyben a következőket mondotta: — Mindenekelőtt azt a téves hí­resztelést kívánom megcáfolni, mint­ha a bizottságnak az volna a feladata, hogy a bajba jutott kis-, közép- és nagybirtokosok ingatlanait feltétle­nül megvásárolja. Erről a bizottság­nak ez időszerint rendelkezésére bo­csátott anyagi eszközök elégtelensége következtében egyelőre nincs és nem is lehet szó, már csak azért sem, mert ha az államnak minden felajánlott birto­kot meg kellene vásárolnia, és ha, ami természetes ilyen kérdésben, egyesek kedvezményben részesítése ki volna zárva, az ilyen megoldás olyan áldoza­tot jelentene, amit az állam magára nem vállalhat. A kisbirtokoknál a bi­zottságnak feladata az, hogy a Kis­birtokosok Országos Földhitelintézete útján megvizsgáltassa az ország egyes körzeteiben a bajba jutott kisexisz­­tenciák anyagi helyzetét és ott, ahol az elviselhetetlen ka­matterhek miatt a kisbirtokosok anyagi léte veszélyeztetve van, sürgős közbelépéssel igyekszik segíteni. Ezt a segítséget a bi­zottság úgy kívánja megvalósí­tani, hogy gondoskodni akar arról, hogy az elviselhetetlen kamatozású terhek egy része kedvező feltételű hosszúlejáratú kölcsönre konvertáltassák és a törlesztéses kölcsönön felül fennmaradó terhekről az érde­keit hitelezőkkel olyan megálla­podások létesíttessenek, amelyek a kamatok mérséklése útján a tőketörlesztési határidő kitolá­sával lehetővé teszik a kisgaz­dát terhelő kamatoknak olyan mérvű leszállítását, amelyet a kisgazda a termények mai érté­kesítési válsága mellett is képes elviselni. — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden előterjesztett kérel­met kedvezően intézhetnek el, mert hiszen számos olyan eset fordul elő, ahol különböző körülmények miatt a szanálás a legjobb akarat mellett sem lehetséges. — A szanálás előfeltételének tekinti a bizottság azt, hogy azok a kisgaz­dák, akik a létminimumot meghaladó ingatlannal rendelkeznek, főleg a 30 holdnál nagyobb ingatlannal rendel­kező kisgazdák, hozzájáruljanak ahhoz, hogy terheik csökkentése érde­kében ingatlanaik egy része tovább­­eladásra alkalmas időpontban értéke­síttessék.­­ A közép- és nagybirtokoknál a bi­zottság feladata az, hogy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövet­sége és a Magyar Földhitelintézet út­ján kivizsgáltassa azokat az eseteket, ahol a közép- és nagybirtokosok sza­nálása ingatlanaik egy részének parcellázása útján történő eladásával vihető ke­resztül. Ezeknél az eseteknél sincs azonban szó arról, hogy a bizottság akár az egész birtokoknak, akár azok egy ré­szének az állam által való megvásáro­­lását, vagy az állam kockázatára való parcellázását javasolja. A megoldás ezekben az esetekben az volna, hogy ott, ahol a közép- vagy nagybirtok egy részének megvásárlására megfelelő anyagi erővel rendelkező vevők jelent­keznek, ezeknek a vevőknek a vételt lehetővé tegyük az­által, hogy úgy a parcellázás során megveendő, mint régi ingatlanaik jelzálogi lekötése mel­lett kedvező feltételű törlesztéses köl­csönt nyújtsunk vételeik finanszíro­zására. — Ami a bizottság eddigi működé­sét illeti — mondotta Pesthy Pál volt igazságügyminiszter — meg kell álla­pítanom, hogy a bizottság szervezeti szabályainak a kormány részéről folyó évi október 5-én történt jóváhagyása óta a bizottság sorozatos ülésekben az Altruista Bank által feldolgozott és előterjesztett 161 nagy- és közép­birtok ügyével, a Magyar Földhitel­intézet által feldolgozott és előterjesz­tett 43 közép- és nagybirtok ügyével és végül a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete által megvizsgált és előterjesztett 349 kisgazda ügyével foglalkozott és ezekben az ügyekben meghozta döntését, illetőleg határoza­tát. Ugyancsak foglalkozott a bizottság azzal a munkálattal, amelyet a Kis­birtokosok Országos Földhitelintézete az 1930 január elseje óta a földműve­lésügyi minisztériumhoz beérkezett és onnan az ötös bizottság megkere­sésére folyó évi október 13-a óta a KOSz-hoz áttett árverési hirdetmé­nyek feldolgozása terén végzett. Ha­sonlóképpen letárgyalta a bizottság

Next