Új Barázda, 1932. szeptember (14. évfolyam, 119-127. szám)
1932-09-01 / 119. szám
2 83,3%-ot, az értékcsökkenés pedig 89%-oa. Lisztkivitelünk az 1930. évi mennyiségnek körülbelül a felére, annak értéke pedig 51 millió pengővel, tehát 61,4%-kal hanyatlott. Tengeriből tudvalevőleg export helyett hatalmas, több, mint 1 millió méter mázsára rugó behozatalra szorultunk 10.5 millió pengő értékben. A magvak közül mennyiségben 31.7%-kal, értékben 52.7%-kal csökkent az olajos magvak kivitele; heremagvaknál 18.7%-os mennyiségi emelkedés mutatkozik, de ezt 16.2%-os értékcsökkenés ellensúlyozza. Friss fözelékkivitelünk úgy mennyiség, mint ezzel arányosan összérték tekintetében is hanyatlást mutat, gyümölcskivitelünk mennyisége legalább is megmaradt az előző évek színvonalán. Ami azonban az értéket illeti, itt már igen számottevő a csökkenés. Úgy mennyiség, mint aránylagos érték tekintetében feltűnő a cukor és szesz kivitelének csökkenése. A bor kivitele 44.100 méter mázsával, azaz 14%-kal csökkent. A 47.3 %-os értékcsökkenés itt is mutatja a kedvezőtlen áralakulást. Hasonló a helyzet a nyers dohánynál, amelynek kivitt mennyisége 11 .2%-kal, értéke azonban 30.3%-kal kisebbedett. A fentiek szerint összesen 1931. évi mezőgazdasági kivitelünknek érték szerinti majdnem kétharmad részénél igen lényeges mennyiségi hanyatlás is mutatkozik. A KOLDUS KRITIKÁJA. A koldus becsönget az ajtón. A szakácsnő kiszól: — Már megint itt van. Hiszen tegnap adtam magának egy nagy darab süteményt. A koldus csodálkozva dörzsöli a szemét : — Jé! Maga aztalát még itt van. A tegnapi süteménye után ítélve, azt hittem, hogy már rég kidobták. TÁRCA Árulás Irta Axa Rolf. Monreal lázban égett. Már három napja ontották a különvonatok az emberek ezreit az Egyesült Államok minden részéből. Az összes szállodák zsúfolva zsongtak éjjel-nappal, mint hatalmas kaptárak. És éjjel-nappal, bárokban, hivatalokban, klubokban, mulatókban és sportpályákon állandóan egyetlen egy dologról beszélt mindenki, erről harsogtak az újságok különkiadásai és ordítottak éjszaka a fényreklámok színes villámsugarai. Világbajnok marad-e Tom Wilfred? A nehézsúlyú boxolás eddig leverhetetlennek hitt csillaga új ellenfelet kapott. Kund Jörgensen volt ez, kit a kicsiny Dánia küldött át az óceánon, hogy elhódítsa a világbajnokságot a csillagos lobogó büszke birodalmától. Kund Jörgensen egyszerű halászok gyermeke volt. Izmait a tenger edzette kőkeményre, a tenger, melytől erőszakkal csikarta ki már tizenötödik életéve óta a megélhetést maga és özvegy édesanyja számára. Csupán egy év óta küzdött a ringben, de ez az egy év világhírnevet hozott neki. Egymásután verte le játszi könnyedséggel az ellenfeleit, míg végre most elérkezett a legsúlyosabb, de a legdicsőbb mérkőzés pillanata. A siker, a hírnév, a pénz mit sem változtatott Kuud Jörgensen egyszerű természetén. Becsületes volt és hitt az emberekben. Jó volt és mindenkit jónak tartott. Kék szemei egy gyermek bizalmával és nyugalmával néztek az Újvilág lihegő, törtető, dübörgő forgatagába. A mérkőzés utolsó napján a városban uralkodó izgalom már majdnem őrjöngésig fajult. Az esélyek még sohasem állottak ennyire egyformán. Tom Wilfred kissé öreg, kissé fáradt volt már ugyan, de óriási versenytapasztalatai bőven kiegyenlíthették Kuud Jörgensen fiatalos lendületét. Másrészt a dán bajnok eddig még mindig veretlen maradt. Senki sem tudhatta előre az eredményt és ez a bizonytalanság visszatükröződött azokban az óriási összegű fogadásokban, amelyeket mindkét fél javára kötöttek. De még az Unió klubban, a fiatal dolármilliomosok fészkében is feltűnést keltett az a vakmerőség, amellyel az Ábel Marsh minden összeget tartott Tom Wilfred mellett. Ábel Marshról mindenki tudta, hogy esztelen tékozlása a tönk szélére juttatta és egyesek még abban is kételkedtek, hogy ki tudja-e majd fizetni veszteségét, ha Kuud Jörgensen győz az arénában. — Mondja, Marsh, annyira biztos a dolgában? — kérdezte tőle Lewis Aston, midőn Marsh egy újabb ötvenezer doláros fogadást írt be a zsebkönyvébe. Ábel Marsh a vállát vonogatta. — Ki lehet biztos? Én csak remélek. — Talán ... — Aston elakadt, majd karonfogta Marsh-et és félrevonta. — Tud talán valamit? — kérdezte izgatott suttogással. A másik hidegen végigmérte. — Mire céloz? — Semmire . . . csak gondoltam, esetleg valami olyan körülmény, amely elkerülte a riporterek figyelmét, ami Wilfred mellett szólna . . . — Nem értem önt, Aston, sőt nem is akarom érteni — válaszolt Marsh kimérten. — Ha félti a pénzét, ne fogadjon. .— Huszonötezer dollárt teszek Jörgensenre — hangzott Jimmy Brown vékony kakashangja a túlsó sarokból. Marsh elfordult Astontól. — Tartom — mondta nyugodtan és feljegyezte a tételt. Azután elővette az óráját Szive-templomban Mikes János gróf megyéspüspök mondott szentmisét, majd felszentelte a hősök emlékére emelt hősök kapuját. Apponyi Albert gróf volt az ünnepség díszszónoka, aki hangsúlyozta beszédében, hogy a katolikus világ egyetemessége gyűlt e napon össze, hogy kegyelettel adózzék Kőszeg hős védőjének és az ő vitézeinek, másrészt, hogy hódoljon hitének. A kőszegi hősök példáját kell ma is minden magyarnak követnie s ahogyan 400 év előtt ők mentették meg a várat, úgy kell ma átmenteniük a súlyos időkön a hazát. E munkánknál nagy erősségünk és támaszunk az egyház, amelynek tanítása nélkül . Hat óra harminc perc. Indulhatunk. Tolongva rohantak le a lépcsőkön. Kint az utcán már hömpölygött az emberáradat az aréna felé. Az automobilok csak üggyel-bajjal tudtak előrejutni. A forgalom megakadt. Az aréna körül egymást tiporták az emberek. A jegyüzérek kétszáz százalékos haszonnal árusították a jegyeket. Dán és amerikai zászlók csattogtak a forró, poros levegőben. És az egész izzadó, lázas, toporzékoló tömeg felett két név harsogott állandóan, mint két csataordítás: — Tom Wilfred! Kund Jörgensen! . . . Kund Jörgensen az öltözőjében ült és lehunyt szemekkel mosolygott maga elé. A kívülről beáradó zűrzavaros hangorkán nem tudott a lelkéig eljutni. Az ő lelkében most csend volt, egy rózsaszínű hálószoba zsongitó, mámorító csendje, amelyet csak mélyebbé tesz a csókok halk nesze és egy illatos ajak suttogása. — Ember, ébredjen hát fel! — recsegett a tréner türelmetlen hangja. — Legfőbb ideje, hogy felkészüljön! Jörgensen gépiesen vetkőzni kezdett. De gondolatai megint csak viszszaszálltak az elmúlt éjszakába, az ő első bűnös, szerelmes éjszakájába. És látta a szőke Eddát, aki olyan édesen ölelt . . . Akit imádót, attól a perctől kezdve, hogy tegnapelőtt este az étteremben meglátott ... és aki tegnap megígérte, hogy a felesége lesz. Mert Kuud Jörgensen húsz éves volt mindössze és egyszerű és becsületes. Természetesnek találta, hogy a leányt el kell vennie. És arra gondolt, hogy Edda milyen boldogan mosolygott, mikor ezt megmondta neki. Mosolygott és megígérte. Soha, soha többé nem szabad a ringbe állnia. Edda ezt így kívánta. Hogy könyörgött, hogy vigyázzon magára, ne jöjjön sebekkel haza! De Jörgensen csak nevetett. Most Edda bizonyára bent ül már az arénában és várja őt Hiszen Walkó Lajos, külügyminiszter, Baja város országgyűlési képviselője, meglátogatta kerületét. A város felhasználta az alkalmat, hogy vízi ünnepély keretében köszönje meg képviselőjének a város alatt folyó Dunaág, a Kamarászauna szabályozását Délben a dunai hajós klubban a bajai víziegyesületek a Duna partján halászebédet adtak, délután pedig pompás vizifelvonulásban gyönyörködött a miniszter, akit utján Perczel Béla dr. főispán, Szabovljevits Dusán alispán és Borboró Ferenc polgármester kisért A miniszter Baján általános Mhalgatást tartott, résztvett a város pénzügyi bizottságának ülésén, este a tiszteletére rendezett 300 terítékes közvacsorán Fehérvári Dezső dr. kir. közjegyző üdvözlésére hosszabb beszédben válaszolt, amelyben a gazdasági és külpolitikai helyzetet vázolta, mondta, hogy eljön megnézni az ő diadalát. Az utolsót, a legnagyobbat. Kuud Jörgensen izmai megfeszültek. Igen, verekedni, harcolni fog, mint még soha! Eddáért, az ő Eddájáért! Kint megszólalt a gong. A nagy perc elérkezett. Az aréna üvöltött, mikor Kuud Jörgensen a ringbe lépett. Az ellenfele már várta őt. De ő most nem is pillantott Tom Wilfredre. A második számú páholyt kereste, ahol Eddának ülnie kell. A páholy üres volt. Valami kis csalódottság fogta el, de azután elhessegette. Edda bizonyára nem tudott idejekorán bejutni a tömegen át. Ámbár . . . hiszen ő előttük már két másik pár mérkőzött . . . A bíró megadta a jelt. Tom Wilfred keményen támadott. Kuud Jörgensent teljesen lefoglalta a küzdelem. Rövidesen fölénybe jutott. Villámgyors csapásai alatt Tom Wilfred lankadni kezdett. A nézők eszeveszetten üvöltöztek. Kuud Jörgensent vad diadalmámor járta át. Győzni fog, most már biztosan tudta. És aztán hazaviszi az ő forró, illatos Eddáját az ő kicsi falujába ... Az ő Eddáját, aki olyan édesen tud ölelni . . . Odapillantott a kettes számú páholy felé. Edda ... igen, itt van. És._ Úristen! A kettes számú páholyban a szőke Edda mosolyogva karolta át egy frakkos úr nyakát és csókolta, csókolta . . Kuud Jörgensen felhördült. Ütésre emelt karja bénultan állt meg a levegőben. Szédült. És ekkor Tom Wilfred ökle lecsapott. Villámgyorsan. És Kuud Jörgensen előtt elsötétült a világ. . . . Aznap este, a harmadik üveg pezsgő után Abel Marsh egy hatvanezer dolláros gyöngysort akasztott Edda Warrennak, a „Flamingó" búr táncosnőjének a nyakába. Futotta a nyereségből. (ÜBSBÍZM 1932 szeptember csütörtök Tengeriből 11 millió, burgonyából 7 millió mázsával lobbink termett, mint tavaly A hivatalos termésjelentés A földművelésügyi miniszternek legutóbb kiadott termésjelentése beszámol arról, hogy a búza terméskilátásai három hét óta némileg javultak, de továbbra is a közepesnél gyengébb eredményt ígérnek. Katasztrális holdanként országos állagban 5,82, összesen pedig 15.944.600 métermázsa búzatermés várható, tehát százezerrel több, mint az előző termésjelentésben. A múlt évi terméshez képest 3,8 millió métermázsával gyengébb búzatermésre számíthatunk. Rozsból katasztrális holdanként országos átlagban 7.36, összesen mintegy 8,143.000 rozstermés, árpából holdanként 8.87, összesen 7.270.100, zabból 7.18, összesen 2,906.800, tengeriből holdanként 12.94, összesen 26,178.100 métermázsa termés várható, ami a tavalyinál 11.001.200 métermázsával jobb. A burgonya is jól fejlődik és a többi vidéken fellépett betegségek ellenére is a közepesnél jobb, közel 21,5 milliós térést ígér, ami majdnem 7 millió métermázsával több a tavalyinál. A szőlővel a száraz meleg a peronoszpóra terjedését megállította és a szóló minőségét is javította, de az eddigi károkat természetesen már nem hozhatta helyre. Általában közepes, egyes helyeken gyenge közepes, Baranyában jó termésre van kilátás. s Jurisichh Miklós emlékee a katolikus népszzövetség Kőszegi ünnepén A jubiláló Kőszegen vasárnap az ország katolikus társadalma hódolt Jurisich Miklós és a többi hős emlékének, akik négyszáz évvel ezelőtt feltartóztatták a törököt Bécs ellen vonuló útjában. Erre az alkalomra a Katolikus Népszövetség vasárnap Budapestről különvonatot indított 800 résztvevővel, akikhez sokan csatlakoztak Győrből, Pápáról, Komáromból, Celldömölkről, Sárvárról és Szombathelyről is. Az előkelőségek között ott voltak: Apponyi Albert gróf, Mikes János megyéspüspök, Ernst Sándor volt miniszter, Tarányi Ferenc főispán, Túri Béla, Ötvös Lajos, Tóbler János képviselők. A zászló- és virágdíszbe öltözött város vasúti állomásán Jambrics Lajos polgármester üdvözölte a vendégeket. Vasárnap délelőtt a Jézus Szent nincs sem menekülés a jelen kríziséből, sem biztos megalapozása a jövőnek. A nagyhatású beszéd után Jambrits Lajos polgármester köszöntötte Apponyi Albert grófot, majd Ernst Sándor az ország katolikus társadalmának nevében koszorút helyezett a hősök emlékművére. Délután fél öt órakor tartották meg a Katolikus Népszövetség rendezésében a katolikus nagygyűlést, amelyen Ernst Sándor mondott beszédet, rámutatva arra, hogy a magyar katolicizmus ma is ugyanazokat az eszméket követi, mint amilyeneket Jurisich Miklós s társai vallottak. Túri Béla prelátus-kanonok beszédében hangoztatta, hogy csak a katolicizmus tud hathatós fegyverekkel Moszkva ellen küzdeni. A gyűlések után egyházi hangverseny, majd körmenet volt, amely a régi várfalak mentén vonult végig. Walkó Lajos külügyminiszter Baján