Új Barázda, 1932. szeptember (14. évfolyam, 119-127. szám)

1932-09-01 / 119. szám

2 83,3%-ot, az értékcsökkenés pedig 89%-oa. Lisztki­vitelünk az 1930. évi mennyiségnek körülbelül a fe­lére, annak értéke pedig 51 mil­lió pengővel, tehát 61,4%-kal hanyatlott. Tengeriből tudvalevőleg export he­lyett hatalmas, több, mint 1 millió méter mázsára rugó­ behozatalra szo­rultunk 10.5 millió pengő értékben. A magvak közül mennyiségben 31.7%-kal, értékben 52.7%-kal csök­kent az olajos magvak kivitele; here­magvaknál 18.7%-os mennyiségi emelkedés mutatkozik, de ezt 16.2%-os értékcsökkenés ellensú­lyozza. Friss fözelékkivitelünk úgy mennyiség, mint ezzel arányosan össz­érték tekintetében is hanyatlást mu­tat, gyümölcskivitelünk mennyisége legalább is megmaradt az előző évek színvonalán. Ami azonban az értéket illeti, itt már igen számottevő a csök­kenés. Úgy mennyiség, mint arány­­lagos érték tekintetében feltűnő a cu­kor és szesz kivitelének csökkenése. A bor kivitele 44.100 méter mázsával, azaz 14%-kal csökkent. A 47.3 %-os értékcsökkenés itt is mutatja a kedve­zőtlen áralakulást. Hasonló a helyzet a nyers dohánynál, amelynek kivitt mennyisége 11 .2%-kal, értéke azon­ban 30.3%-kal kisebbedett. A fentiek szerint összesen 1931. évi mezőgazdasági kivitelünknek ér­ték szerinti majdnem kétharmad ré­szénél igen lényeges mennyiségi ha­nyatlás is mutatkozik. A KOLDUS KRITIKÁJA. A koldus becsönget az ajtón. A szakácsnő kiszól: — Már megint itt van. Hiszen tegnap adtam magának egy nagy darab süte­ményt. A koldus csodálkozva dörzsöli a szemét : — Jé! Maga azt­alát még itt van. A tegnapi süteménye után ítélve, azt hittem, hogy már rég kidobták. TÁRCA Árulás Irta Axa Rolf. Monreal lázban égett. Már három napja ontották a különvonatok az em­berek ezreit az Egyesült Államok minden részéből. Az összes szállodák zsúfolva zsongtak éjjel-nappal, mint hatalmas kaptárak. És éjjel-nappal, bárokban, hivatalokban, klubokban, mulatókban és sportpályákon állan­dóan egyetlen egy dologról beszélt mindenki, erről harsogtak az újságok különkiadásai és ordítottak éjszaka a fényreklámok színes villámsugarai. Világbajnok marad-e Tom Wil­fred? A nehézsúlyú boxolás eddig lever­­hetetlennek hitt csillaga új ellenfelet kapott. Kund Jörgensen volt ez, kit a kicsiny Dánia küldött át az óceánon, hogy elhódítsa a világbajnokságot a csillagos lobogó büszke birodalmától. Kund Jörgensen egyszerű halászok gyermeke volt. Izmait a tenger ed­zette kőkeményre, a tenger, melytől erőszakkal csikarta ki már tizenötödik életéve óta a megélhetést maga és öz­vegy édesanyja számára. Csupán egy év óta küzdött a ringben, de ez az egy év világhírnevet hozott neki. Egymás­után verte le játszi könnyedséggel az ellenfeleit, míg végre most elérkezett a legsúlyosabb, de a legdicsőbb mér­kőzés pillanata. A siker, a hírnév, a­­ pénz mit sem változtatott Kuud Jör­gensen egyszerű természetén. Becsü­letes volt és hitt az emberekben. Jó volt és mindenkit jónak tartott. Kék szemei egy gyermek bizalmával és nyugalmával néztek az Újvilág lihegő, törtető, dübörgő forgatagába. A mérkőzés utolsó napján a város­ban uralkodó izgalom már majdnem őrjöngésig fajult. Az esélyek még sohasem állottak ennyire egyformán. Tom Wilfred kissé öreg, kissé fáradt volt már ugyan, de óriási versenyta­­pasztalatai bőven kiegyenlíthették Kuud Jörgensen fiatalos lendületét. Másrészt a dán bajnok eddig még mindig veretlen maradt. Senki sem tudhatta előre az eredményt és ez a bizonytalanság visszatükröződött azokban az óriási összegű fogadások­ban, amelyeket mindkét fél javára kö­töttek. De még az Unió klubban, a fiatal dolármilliomosok fészkében is feltű­nést keltett az a vakmerőség, amellyel az Ábel Marsh minden összeget tar­tott Tom Wilfred mellett. Ábel Marsh­­ról mindenki tudta, hogy esztelen té­kozlása a tönk szélére juttatta és egyesek még abban is kételkedtek, hogy ki tudja-e majd fizetni veszte­ségét, ha Kuud Jörgensen győz az arénában. — Mondja, Marsh, annyira biztos a dolgában? — kérdezte tőle Lewis Aston, midőn Marsh egy újabb ötven­ezer doláros fogadást írt be a zseb­könyvébe. Ábel Marsh a vállát vonogatta. — Ki lehet biztos? Én csak re­mélek. — Talán ... — Aston elakadt, majd karonfogta Marsh-et és félrevonta. — Tud talán valamit? — kérdezte izgatott suttogással. A másik hidegen végigmérte. — Mire céloz? — Semmire . . . csak gondoltam, esetleg valami olyan körülmény, amely elkerülte a riporterek figyel­mét, ami Wilfred mellett szólna . . . — Nem értem önt, Aston, sőt nem is akarom érteni — válaszolt Marsh kimérten. — Ha félti a pénzét, ne fogadjon. .— Huszonötezer dollárt teszek Jörgensenre — hangzott Jimmy Brown vékony kakashangja a túlsó sarokból. Marsh elfordult Astontól. — Tartom — mondta nyugodtan és feljegyezte a tételt. Azután elővette az óráját Szive-templomban Mikes János gróf megyéspüspök mondott szentmisét, majd felszentelte a hősök emlékére emelt hősök­ kapuját. Apponyi Albert gróf volt az ün­nepség díszszónoka, aki hangsúlyozta beszédében, hogy a katolikus világ egyetemessége gyűlt e napon össze, hogy kegyelettel adózzék Kőszeg hős védőjének és az ő vitézeinek, más­részt, hogy hódoljon hitének. A kőszegi hősök példáját kell ma is minden magyarnak követnie s ahogyan 400 év előtt ők mentették meg a várat, úgy kell ma átmenteniük a súlyos időkön a hazát. E munkánk­nál nagy erősségünk és támaszunk az egyház, amelynek tanítása nélkül . Hat óra harminc perc. Indulha­tunk. Tolongva rohantak le a lépcsőkön. Kint az utcán már hömpölygött az em­beráradat az aréna felé. Az automo­bilok csak üggyel-bajjal tudtak előre­jutni. A forgalom megakadt. Az aréna körül egymást tiporták az emberek. A jegyüzérek kétszáz százalékos haszon­nal árusították a jegyeket. Dán és amerikai zászlók csattogtak a forró, poros levegőben. És az egész izzadó, lázas, toporzékoló tömeg felett két név harsogott állandóan, mint két csata­­ordítás: — Tom Wilfred! Kund Jörgensen! . . . Kund Jörgensen az öltözőjében ült és lehunyt szemekkel mosolygott maga elé. A kívülről beáradó zűrzava­ros hangorkán nem tudott a lelkéig eljutni. Az ő lelkében most csend volt, egy rózsaszínű hálószoba zsongitó, mámorító csendje, amelyet csak mé­lyebbé tesz a csókok halk nesze és egy illatos ajak suttogása. — Ember, ébredjen hát fel! — re­csegett a tréner türelmetlen hangja. — Legfőbb ideje, hogy felkészüljön! Jörgensen gépiesen vetkőzni kez­dett. De gondolatai megint csak visz­­szaszálltak az elmúlt éjszakába, az ő első bűnös, szerelmes éjszakájába. És látta a szőke Eddát, aki olyan édesen ölelt . . . Akit imádót, attól a perctől kezdve­, hogy tegnapelőtt este az ét­teremben meglátott ... és aki tegnap megígérte, hogy a felesége lesz. Mert Kuud Jörgensen húsz éves volt mind­össze és egyszerű és becsületes. Ter­mészetesnek találta, hogy a leányt el kell vennie. És arra gondolt, hogy Edda milyen boldogan mosolygott, mi­kor ezt megmondta neki. Mosolygott és megígérte. Soha, soha többé nem szabad a ringbe állnia. Edda ezt így kívánta. Hogy könyörgött, hogy vi­gyázzon magára, ne jöjjön sebekkel haza! De Jörgensen csak nevetett. Most Edda bizonyára bent ül már az arénában és várja őt Hiszen Walkó Lajos, külügyminiszter, Baja város országgyűlési képviselője, meglá­togatta kerületét. A város felhasználta az alkalmat, hogy vízi­ ünnepély kereté­ben köszönje meg képviselőjének a vá­ros alatt folyó Dunaág, a Kamarás­­zauna szabályozását Délben a dunai hajós klubban a bajai víziegyesületek a Duna partján halász­ebédet adtak, délután pedig pompás vizi­­felvonulásban gyönyörködött a minisz­ter, akit utján Perczel Béla dr. főispán, Szabovljevits Dusán alispán és Borboró Ferenc polgármester kisért A miniszter Baján általános Mhalga­­tást tartott, résztvett a város pénzügyi bizottságának ülésén, este a tiszteletére rendezett 300 terítékes közvacsorán Fe­hérvári­ Dezső dr. kir. közjegyző üdvöz­lésére hosszabb beszédben válaszolt, amelyben a gazdasági és külpolitikai helyzetet vázolta, mondta, hogy eljön megnézni az ő dia­dalát. Az utolsót, a legnagyobbat. Kuud Jörgensen izmai megfeszültek. Igen, verekedni, harcolni fog, mint még soha! Eddáért, az ő Eddájáért! Kint megszólalt a gong. A nagy perc elérkezett. Az aréna üvöltött, mikor Kuud Jörgensen a ringbe lépett. Az ellen­fele már várta őt. De ő most nem is pillantott Tom Wilfredre. A második számú páholyt kereste, ahol Eddának ülnie kell. A páholy üres volt. Valami kis csalódottság fogta el, de azután elhessegette. Edda bizonyára nem tudott idejekorán bejutni a töme­gen át. Ámbár . . . hiszen ő előttük már két másik pár mérkőzött . . . A bíró megadta a jelt. Tom Wilfred keményen támadott. Kuud Jörgensent teljesen lefoglalta a küzdelem. Rövi­desen fölénybe jutott. Villámgyors csapásai alatt Tom Wilfred lankadni kezdett. A nézők eszeveszetten üvöl­­­töztek. Kuud Jörgensent vad diadal­mámor járta át. Győzni fog, most már biztosan tudta. És aztán haza­viszi az ő forró, illatos Eddáját az ő kicsi falujába ... Az ő Eddáját, aki olyan édesen tud ölelni . . . Odapillantott a kettes számú pá­­holy felé. Edda ... igen, itt van. És._ Úristen! A kettes számú páholyban a szőke Edda mosolyogva karolta át egy frakkos úr nyakát és csókolta, csó­kolta . . Kuud Jörgensen felhördült. Ütésre emelt karja bénultan állt meg a leve­gőben. Szédült. És ekkor Tom Wilfred ökle lecsapott. Villámgyorsan. És Kuud Jörgensen előtt elsötétült a világ. . . . Aznap este, a harmadik üveg pezsgő után Abel Marsh egy hatvan­ezer dolláros gyöngysort akasztott Edda Warrennak, a „Flamingó" búr táncosnőjének a nyakába. Futotta a nyereségből. (ÜBSBÍZM 1932 szeptember­­ csütörtök Tengeriből 11 millió, burgonyából 7 millió mázsával lobbi­nk termett, mint tavaly A hivatalos termésjelentés A földművelésügyi miniszternek leg­utóbb kiadott termésjelentése beszámol arról, hogy a búza terméskilátásai há­rom hét óta némileg javultak, de továbbra is a közepesnél gyengébb eredményt ígér­nek. Katasztrális holdanként országos állagban 5,82, összesen pe­dig 15.944.600 métermázsa búzater­més várható, tehát százezerrel több, mint az előző ter­mésjelentésben. A múlt évi terméshez ké­pest 3,8 millió métermázsával gyengébb búzatermésre számíthatunk. Rozsból katasztrális holdanként orszá­gos átlagban 7.36, összesen mintegy 8,143.000 rozstermés, árpából holdanként 8.87, összesen 7.270.100, zabból 7.18, összesen 2,906.800, tengeriből holdan­ként 12.94, összesen 26,178.100 métermázsa termés várható, a­mi a tavalyinál 11.001.200 métermázsával jobb. A burgonya is jól fejlődik és a többi vidéken fellépett betegségek ellenére is a közepesnél jobb, közel 21,5 milliós térést ígér, ami majdnem 7 millió métermázsával több a tavalyinál. A szőlővel a száraz meleg a peronosz­­póra terjedését megállította és a szóló minőségét is javította, de az eddigi káro­kat természetesen már nem hozhatta helyre. Általában közepes, egyes helyeken gyenge közepes, Baranyában jó termésre van kilátás. s Jurisichh Miklós emlékee a katolikus népszzövetség Kőszegi ünnepén A jubiláló Kőszegen vasárnap az ország katolikus társadalma hódolt Jurisich Miklós és a többi hős emlé­kének, akik négyszáz évvel ezelőtt feltartóztatták a törököt Bécs ellen vonuló útjában. Erre az alkalomra a Katolikus Népszövetség vasárnap Bu­dapestről különvonatot indított 800 résztvevővel, akikhez sokan csatlakoz­tak Győrből, Pápáról, Komáromból, Celldömölkről, Sárvárról és Szombat­helyről is. Az előkelőségek között ott voltak: Apponyi Albert gróf, Mikes János megyéspüspök, Ernst Sándor volt miniszter, Tarányi Ferenc főis­pán, Túri Béla, Ötvös Lajos, Tóbler János képviselők. A zászló- és virágdíszbe öltözött vá­ros vasúti állomásán Jambrics Lajos polgármester üdvözölte a vendégeket. Vasárnap délelőtt a Jézus Szent nincs sem menekülés a jelen krízisé­ből, sem biztos megalapozása a jövő­nek. A nagyhatású beszéd után Jambrits Lajos polgármester köszöntötte Appo­nyi Albert grófot, majd Ernst Sán­dor az ország katolikus társadalmá­nak nevében koszorút helyezett a hő­sök emlékművére. Délután fél öt órakor tartották meg a Katolikus Népszövetség rendezésé­ben a katolikus nagygyűlést, amelyen Ernst Sándor mondott beszédet, rá­mutatva arra, hogy a magyar katoli­cizmus ma is ugyanazokat az eszmé­ket követi, mint amilyeneket Jurisich Miklós s társai vallottak. Túri Béla prelátus-kanonok beszédében hangoz­tatta, hogy csak a katolicizmus tud hathatós fegyverekkel Moszkva ellen küzdeni. A gyűlések után egyházi hangver­seny, majd körmenet volt, amely a régi várfalak mentén vonult végig. Walkó Lajos külügyminiszter Baján

Next