Új Barázda, 1932. szeptember (14. évfolyam, 119-127. szám)

1932-09-01 / 119. szám

1932 szeptember 1. esetSrtAi I JIM RAZM Gömbös Gyula honvédelmi miniszter átvette 65 községi díszpolgári oklevelét A nemzet sorsa szorosan összefügg a hadsereg sorsával Szatmár-Ugocsa és Bereg közigazgatá­silag egyelőre egyesített vármegyék négy járásának 65 községe egyhangú határo­zattal díszpolgárává választotta meg Gömbös Gyula honvédelmi minisztert. A díszpolgári okleveleket pénteken délelőtt vette át a miniszter a vármegyeházán ünnepélyes keretek között. Gömbös Gyula csütörtökön este Debre­cen felől autón érkezett Mátészalkára, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesült. Pénteken a vármegyeháza nagytermében gyűlt össze az ünneplő közönség a dísz­polgári oklevél átadására. Gömbös Gyulát a terembelépésekor hosszan tartó lelkes ünneplés fogadta. Streicher Andor al­ispán tolmácsolta a vármegye községei­nek szeretetét és ragaszkodását, majd át­nyújtotta a honvédelmi miniszternek a díszpolgári okleveleket tartalmazó al­bumot. Utána­­Soma Mihály kisgazda a mátészalkai, Gacsányi Gyula kisgazda a fehérgyarmati, Szögi Mihály kisgazda a vásárosnaményi, Kun Jenő kisgazda a csengeri járás közönségének jókívánsá­gait tolmácsolta. Kölcsey Béla földbirto­kos a vármegye társadalmi egyesületei­nek nevében mondott lelkes hangú üd­vözlő beszédet, bizonyos fokig hátráltatóan hatnak az előtte álló nagy feladatok végrehajtásá­ban. Ki kell küszöbölnünk egymás között az irigységet, a testvériességet nem­csak hangoztatnunk, hanem valóban gyakorolnunk kell, a szociális bajo­kat nemcsak felismerni, hanem an­nak rendje-módja szerint magyar higgadtsággal meg is kell oldanunk.­­ Valóban revízióra van szükség abban a tekintetben is, hogy a mezőgazdaságunk­nak mi legyen a jövője, hogy mi legyen a külpolitikánk iránya, hogy miképpen kell gazdasági politikánknak folynia ahhoz, hogy megtalálja az egyén azt, amiért minden nap verejtékezik. — Az én revízióm — folytatta később Gömbös Gyula — a belső harmóniát je­lenti, az értékek elismerését, az igazi magyar testvériességet és a magyar lélek­nek, a magyar történelemnek a felisme­rését Ha tudjuk, hogy mi a hivatásunk itt, a Duna medencéjében, s ha mindenki ebből a szempontból ítéli majd meg a maga kis életét, akár kicsiny házban la­kik, akár hatalmas kastélyban, ha össze tudunk forrni egy erőténye­zővé, akkor megnyitja a világtörté­­­­nelem számunkra a kaput, akkor őseinkhez méltóan fogunk egy máso­dik ezredév virágos mezejére jutni. Szűnni nem akaró hosszas éljenzés kö­vette a honvédelmi miniszter szavait. A termet zsúfolásig megtöltő közönség lel­kesen ünnepelte Gömbös Gyulát, majd Szontagh Tamás, a TESz elnöke, átnyúj­totta Péchy Szabolcs főispánnak és Strei­cher Andor alispánnak a Társadalmi Egyesületek emlékérmét, elismerő szavak­kal emlékezve meg a közélet terén kifej­tett munkásságukról. Péchy Tamás kö­szönőszavai után az ünnep a Himnusz eléneklésével ért véget. Gömbös Gyula beszéde Percekig tartó taps után állott fel Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, megköszönve az őt ért kitüntetést. Előbb a forradalom tanulságáról beszélt, majd így folytatta: — Szó esett a hadseregről is. Meggyőződésem, hogy a nemzet sor­sa a hadsereg sorsával szorosan összefü­gg. Nem tragikus-e, hogy akkor, amikor úgy­szólván évszázadokon keresztül arra tö­rekedett a nemzet, hogy önálló hadserege legyen, a forradalomnak első lépése ép­pen az volt, hogy nem akart katonát látni. A független Magyarországnak egye­düli garanciája az önálló hadsereg, s éppen ezt vetette el magától akkor a nemzet. Nem tudunk összefogni, a veszély pillanatában a kákán is csomót keresünk s Irigykedve nézünk olyanokra, akiknek talán hivatásuk a nemzetet vezetni. így történhetett az, hogy 1918-ban vértanúhalált halt a legerő­sebb magyar, ledöntötte őt a forra­dalom, amelynek útjában állt . A­helyett, hogy a nemzet ököllel ütött volna azokra, akik a forradalmat szították, lestük a délibábot és reméltük, hogy külföldi segítséggel megmenthetjük az országot Nem menthetjük meg s ezért van a revízió gondolata is napirenden. Azt hiszem, belátják azok is, akik annak­idején a trianoni szerződést aláíratták Műink, hogy igazságtalanok azok a békék, ame­lyeket a háború után diktáltak. A lausannei konferencia is arra mutat, hogy a világ hatalmasai keresik a békés megoldást, mert jól tudják, hogy önérze­tes nemzetek igazságtalan terheket s jár­mokat hordozni nem akarnak. Komolyan kell keresni a békét, mert az ember nem azért van, hogy állandó öldöklő harcban álljon, hanem hogy teremtsen, hogy mű­velje életét Ehhez azonban nemcsak lát­szólagos, hanem a lelkekben élő békére van szükség. Ez azonban annyira nyilvánvaló, hogy er­ről nem kell nekem előadást tartanom, ámn inkább egy másik revízióról szeret­nék beszélni. — Helyeslem, alátámasztom és magam is azon vagyok, hogy kifelé a revízió gondolatit hangoztassuk, követeljük és a revíziót elérjük, fia azonban, aki szere­tem fajtámat és nemzetemet, reális fejjel, tisztában vagyok azzal, hogy nekünk be­felé is revízióra kell törekednünk. Meg kell néznünk önmagunkat A magunk egyéni, a magunk társadalmi életét, köz­életünket, politikai, gazdasági és kultu­rális életünket s meg kell látnunk azt, hogy ezen a téren is revízióra van szükség. Egy nemzet, amely nagy törté­nelmi feladatok előtt áll — mert azok előtt állunk — amelynek nagy vágyódá­sai vannak, annak meg kell állapítania mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek 3 Valódi ezüst óralánc és egy valódi svájci óra, három évi jótállással, fisz- c ös­szesen.......................................................P II.30 2 darab 14 karátos arany jegygyűrű ,n _ összesen.......................................................P III. Zálogcédulát és tört aranyat legmagasabb áron veszek csak SELINGER-nél Calyla-tór 3. Vidékre utánvéttel. Végül megígérte a miniszter, hogy a kért ankétet szeptember első napjaira összehívja. A küldöttség a miniszter szavalt nagy megnyugvással és köszönetét vette tu­domásul. A kisiparosság egyébként kőszegi kon­gresszusán határozta el, hogy nagysza­bású demonstrációban juttatja kifeje­zésre a szakmabeli felgyülemlett pana­szokat Az előkészítés céljából kiküldött bizottság azt határozta hogy szeptember 12-ére országos demonstrációs nagygyű­lést hív egybe a budapesti Vigadóba. A kongresszuson a következő kérdése­ket akarják megtárgyalni: megfelelő törvényhozási képviseletet és ebből a célból az érdekképviseleti rendszer beveze­tését, országos lista alapján történő tit­kos szavazással. A közüzemek, jóléti műhelyek azonnali megszüntetését. Az építkezések előmozdítására alkalmas in­tézkedések legsürgősebb keresztülvitelét, mint amilyen a házadómentesség, a kényszertatarozás, az építési anyagok árának szabályozása. A kartelek meg­­rendszabályozását, ha szükséges, erre a célra a mostaninál hatályosabb törvény meghozatalát. Az igazoltan behajthatat­lan közadók és OTI-tartozások törlését és úgynevezet­tnséghitelek céljaira 4 millió pengő folyósítását. Miért szegény a gazd­aember? A Kartel­ Szemle legújabb száma közli az alábbi érdekes kis táblázatot, amely mindennél érthetőbben bizonyítja, hogy miért szegény a termelő­ gazda. E szerint a táblázat szerint­­ miért szegény a dolgozó munkás is? Azért, mert a kenyér ára viszont emelke­dett és pedig: 1903 1932 Egészen mások volnának a megélhetési viszonyok, ha az elsőrendű búza ára ma is métermázsánként 20 pengő 84 fillér s finom fehér pékkenyér ára kg-ként 43 fillér lenne. 1913 1832 A búza ára Juniusi 30 P­P Búza, tiszavidéki, 78 kg-os, q 25.84 12.05 „ pestvidéki, 78 kg-os, q 25.65 1002 Rozs­a-ként 20.06 1230 volt Június P P Fehér, pék kg-ként 0.43 056 Fehér gyári, kg-ként 0.38 0.56 Fehér, községi, kg-ként 0.36 0.46 Félbarna, pék, kg-ként 037 042 Félbarna, gyári, kg-ként 035 0.42 Félbarna, községi, kg-ként 081 0.32 Rá­ma nék, kg-ként 028 0.36 Mit tett a Kormány egy év alatt a Kisipar érdekében Szenvedélytől mentes, fózan mérlegelést kíván a­ggaza minden polgárától • Kenéz Béla fontos kijelentései a Kisiparosok Küldöttsége előtt Az Ipartestületek Országos Szövetsé­gének küldöttsége átnyújtotta Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszternek a kőszegi Iparoskongresszus határozatait tartalmazó memorandumot azzal a ké­réssel hogy a miniszter az, abban fog­laltak megvitatására hívjon össze an­kétet. A miniszter a memorandumot azzal az ígérettel vette át, hogy azok sürgős és jóindulatú elin­tézésben fognak részesülni. Utalt arra, hogy az iparosok bajai és kívánságai kongresszusi határozatok és memorandumok nélkül is ismeretesek a kormány előtt, amely nem egy évtizedes panaszát orvosolta a kisiparosságnak egy évi működése alatt. Megalkotta az ipartársulati reformot. Az ipartestületi székházat terhelő költsége­ket állami támogatással konvertálta. Megszünteti és részben már meg is szün­tette a közüzemeket. Az OTI-h­átralék nem akadály többé a közszállításokban való részvételeknél. A közszállításokban általában az eddiginél nagyobb teret igyekezett juttatni a kisiparosságnak. Megszüntette a generál vállalkozás intéz­ményét és az iparoktatás! Intézményeiket az eddiginél fokozottabb mértékben állí­totta a kisiparosság szolgálatába. Kiterjesztette és még tovább is ki fogja terjeszteni a forgalmi adó fázisrendszerét. Az adó és társadalombiztosító Intézeti hátralékok fizetése tekintetében lényeges könnyítéseket tett és fog tenni. Szabá­lyozta az iparosok érdekében a tanonc­­tartást, szaporította a kéményseprőkerü­leteket. Készen állanak a kiállítási ügyek, a vásárjogot a házaló- és vándoripart, a kisipar érdekeit megfelelően szabályozó törvényjavaslat, valamint az a törvény­­javaslat is, amely az iparosoknak a kereskedelmi és iparkamarákban erőteljesebb kép­viseletét biztosítja. Természetes, hogy mindezek mellett a kormány az ország javára s ennek ke­retében a kisiparosság érdekében is szaka­datlanul dolgozik megfelelő kereske­delmi szerződések kötésén, a kartel­­kérdés és átalakulás megfelelő sza­bályozásán, a vasúti reformok az energiagazdálkodás, az útépítés kérdésében, a munkanélküli­ség elleni küzdelemben és a gazdasági élet számos más terén is. Szívesen tesz meg, nemcsak kötelessége — de az ipa­rosokhoz közelálló szívének sugallata — szerint is mindent a kisiparosok érde­kében, de éppen a szeretet parancsolta őszinteséggel kéri őket, hogy a de­monstrációkban tartsanak mértéket. Azt megérti, ha összejönnek panaszkodni és bajaikat feltárni arra azonban vigyáz­­niuk kell, hogy ezek az idő- és pénzveszte­ségbe kerülő összejövetelek ne egyesek szereplési vágyának ki­elégítését és ne szenvedélyek felszí­­tását szolgálják. A kormány demonstrációk és gyűlések nélkül is tudja és teljesíteni fogja a kö­telességét és mindent meg fog tenni a le­hetőség és jogszerűség határain belül, annál is inkább, mert nemcsak az ipa­rosság, de minden társadalmi osztály panaszkodik ma, ami annak a jele, hogy egy általános és nem is tőlünk függő okokból származó gazdasági bajjal állunk szemben. Annál inkább tehát szükség van arra, hogy a hazának minden polgára szenve­délyektől mentesen, józanul mérlegelje a lehetőségeket, mert egymás megértésével és összefogással könnyebben jutunk ki a bajokból, mintha a szenvedélyek egy­mástól elválasztó hatalmát engedjük magunkon úrrá lenni. Megérkezett az olimpiai győztesek egy csoportja Közel két hetes messze tengerentúlról való utazás után, hétfőn este hazaérkeztek az olmipiai küzdelmekben dicsőségesen résztvettek egyik csoportja. Közöttük a kétszeres világbajnok, a fiatal Pete Ist­ván is. Már a Csonkaország mostani ha­táránál, Hegyeshalomnál meleg ünneplés fogadta az olimpiai győzteseket és ez az ünneplés fokozódott a közbeeső vasút­állomásoknál, Győrben, Komáromban és tetőpontját érte el Budapesten a Keleti­­pályaudvarnál. Virágeső, szónoklatok köszöntötték min­denütt a magyar ifjúságnak ezt a cso­portját és Pete István nemcsak a torná­ban, melyben dicsőséget szerzett, hanem mint szónok is megállotta helyét, amikor az üdvözlésekre válaszolt. Diadalmenet­ben, felvirágzott autók kísérete mellett vitték körül a városban a hazatért isto­kát és mindenütt, amerre a menet elha­ladt, meleg és lelkes ünneplés kisérte őket. A magyar ifjúság vizsgát tett ott messze tengerentúl és ez a vizsga is csak bizonyságát szolgáltatta a magyar nemzet nagyrahivatottságának és élniaroardjá­­nak.

Next