Új Barázda, 1932. november (14. évfolyam, 137-144. szám)
1932-11-03 / 137. szám
____ a kisebb gazdaegzisztenciák védelmére az 50 holdnál kisebb ingatlanok tulajdonosainak a kedvezmények enyhébb feltételeit adja meg, amennyiben a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösét kitevő eladósodás esetén is igényelhetik a rendelet alkalmazását. Az új rendeleten az a szellem vonul végig, hogy ezalatt az egy év alatt az adós helyzete felesleges eljárásokkal és költségekkel ne nehezítessék. Új perek indítása esetén költség az adós terhére nem számítható fel, ha a követelést elismeri. Árverés 1933 október 31-ig nem tűzhető ki. Ezeket a kedvezményeket azonban csak akkor élvezi az adós, ha folyó kamatokat megfizeti, illetőleg zálogleveles kölcsönöknél egy a nuitás részletét fizeti. Kamatfizetés nélkül is megadja az árverés elhalasztásának kedvezményét azoknak a súlyosan eladósodott gazdáknak, akiknek bekebelezett adóssága a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosát, összes adóssága pedig ennek negyvenszeresét is túlhaladja. Végezetül az adósságoktól függetlenül is megadja a rendelet a kedvezményt mindazoknak a gazdáknak, akik szárazság, vagy más elemi csapások folytán előre nem látott károkat szenvedtek. A rendelet további intézkedései túlmennek az eladósodott gazdák körén s általános jellegűek. A peres és végrehajtási eljárásban a költségek korlátoztatnak. Sikertelen árverés után újabb árverést Csak két hónap letelte után lehet kérni. Ingóságokat az árveréseken a ki Lakatos Gyula előadói beszéde utánImrédy Béla pénzügyminiszter szólalt fel. — A tervezetből — mondotta — teljes kiállását kétharmadánál alacsonyabban nem lehet eladni. Az összes végrehajtási költségek nem haladhatják túl a követelés bizonyos százalékát. Mindezek olyan jogpolitikai intézkedések, amelyek a hitelezői érdekek sérelme nélkül a gazdasági életre megkönnyebbülést fognak hozni. Talán legnagyobb jelentőségű intézkedése a tervezetnek a mezőgazdaság javára az eladósodottságtól függetlenül nyújtott az a kedvezmény, hogy záloglevélkölcsönzés után az eddigi 7,5, illetőleg 7 százalékos kamat helyett a következő évben csak 5 százalék kamatot kötelesek fizetni. De ezt a mérséklést a tervezet nem tekinti véglegesnek és az előadó annak a reményének adott kifejezést, hogy a pénzügyminiszternek a külföldi hitelezőkkel való tárgyalásai során sikerülni fog hasonló arányú engedményeket véglegesen elérni és az engedmények tárgyi körét a mezőgazdasági érdekeltségen túlmenőleg is termelő társadalmunk egyéb olyan osztályainak is megszerezni, amelyek ugyancsak szintén képtelenek az eddigi magas kamatterhek viselésére. Lakatos Gyula ismertetése után vita indult meg a javaslat egyes rendelkezései fölött, egészében nem tűnik ki az a konstrukció, amelyet a gazdavédelmi intézkedések alapján megalkottunk. A végleges rendezés ideje még nem mert a mezőgazdasági adósságok kérdés© igen szoros összefüggésben van a külföldi adósságok generális problémájával, amelynek elintézése még igen beható tárgyalásokat tesz szükségessé a külfölddel. Ezeket a tárgyalásokat a legnagyobb erővel szorgalmazni fogjuk. Végleges rendezés azért sem lehetséges, mert ennek gazdasági alapjai még nem rajzolódtak ki az árviszonyokban, a kamatviszonyokban és az értékelési viszonyokban. Ezekben a kérdésekben még vam hullámszín, olyan bizonytalanság uralkodik, nemcsak itt nálunk, hanem világszerte, hogy egy végleges rendezés szolid gazdasági bázisául nem lehet megtenni. Az átmeneti rendelkezésnek konzerváló természetűnek kell lennie s nem szabad elébe vágnia a végleges rendezésnek, amelynek körvonalait még nem látjuk tisztán kibontakozni. Védeni, koncetrálni kell tehát az adósok érdekét, amennyire lehet, — de védeni kell a jogrendszert, a jogbiztonságot, a hitelbiztonságot és a hitelszervezet épségét is. — A további alapelv, hogy a mezőgazdaságnak abban a krízisében, amelyben most szenved, annyi enyhítést hozzunk, amennyit csak egyáltalában a jelen körülmények között lehet. A harmadik alapelv az volt, hogy az átmeneti rendezés költségeinek csökkentésére törekedjünk. Végül további alapelv, hogy a kritföldi hitelezőkkel való tárgyalások lehetőségét ne vágjuk el, ne nehezítsük meg sőt lehetőség szerint elősegítsük azokat. A pénzügyminiszter ezután néhány óta Imrédy Béla pénzügyminiszter szerint a végleges rendezés ideje még nem érkezett el lmam TÁRCA Fülöpi szerelme írta Molnár József Ha az öreg Pápai, a nyugalomba vonult főjegyző, halra éhezett, Helén, a leánya, mindig tőle vett a piacon. A halász izmos, barna kezében ilyenkor remegett a mérleg. Alig mert a leányra nézni, aki, látva zavarát, kedvesen mosolygott reá. Bizonyosan el is pirult, mikor Helén finom ujja érdes tenyeréhez ért pénzolvasás közben, de napégette arcán nem lehetett észrevenni. Tágranyilt szemekkel nézett a leány után s csak amikor eltűnt az, a hetipiac tömegében, vonaglott meg az arca. Amúgy sem volt bőbeszédű, de ha Helént látta, azután meg éppen nem lehetett szavát venni. Egész nap szót sem szólt. Most is, piac után került a folyópartra. Társai meg sem kísérelték, hogy szót váltsanak vele. — Fülöpi — igy hívták a halászt — szívta kurtaszáru pipáját s merengve nézett át a túlpart sűrűjébe. A többiek hajóra szálltak, csak ő és az öreg Simon maradtak a parton még. Kevés idő múltán, hogy társaik eltávoztak, megszólalt Simon: — Én tudom, mi a bajod neked, Fülöpi! A legény csodálkozva nézett rá. — Tudja kend? . . . — Tudom. — No, mi? — Pápai Helén . . . — Hát aztán, ha az is? . . . — Nem szeret az téged! . . . Úriember kell annak ... — Az az én bánatom! — mondta szomorúan. — Ahhoz pedig senkinek semmi köze!... — kiáltotta és beugrott csónakjába. Evezni kezdett a víz ellenében. Szerette volna kifárasztani izmait, hogy a fáradtság tompítsa szívének fájdalmát. De karjai nem akartak lankadni. — Hátha szeret? . . . Hiszen olyan szépen nézett rám ma is . . . Behúzta az evezőt. Ekkor már alkonyodon. Leheveredett a csónak fenekére és nézte az eget, melyen itt is, ott is kigyult egy-egy csillag. Késő este volt, amikor kikötött a város alatt. Az ég hirtelen beborult s alighogy kilépett a ladikból, nagyot villámlott és hatalmasat dördült. Fülöpi nem félt a vihartól máskor. De most egy kicsit megrebbent, még össze is borzongott. Gyorsabban kezdte szedni otromba csizmákba bujtatott lábait. Felért a gátra. — Teremtette, ki hitte volna, hogy ilyen vihar lesz! — dörmögte. Mintha kiáltást hallott volna. Kétségbeesett, segélyt kérő kiáltást. Megállt. A víz felől jött a hang gyengén, beleveszve a viharba. Emberek rohantak el mellette lihegve. Egy neki is ütközött. — Mi az, hé? — kiáltott rájuk. — Fölfordult a ladik . . . — Milyen ladik? — kérdezte, utánuk szaladva. A víz felől újabb kiáltás hallatszott. Fülöpi megrázkódott futtában. — Mindjárt vége! — ordította előtte valaki. — Ki az? ... Ki fuldoklik? . . . Megálltak a parton. A vadul tornyosuló hullámok fölött ugatott a szél, ronyitva. Nyugaton villámlott hosszan, vakítón. — Ott van ii! — mutatott az öreg Simon ujjával a zúgó habok közül pillanatra előbukkanó fejre. Újra sötét lett. — Ki kell menteni! . . . Gyorsan ! . . . •— kiáltották többen, de cselekedni egyik sem mert. Fülöpi nem hallott semmit. Megdermesztette az előbbi látvány. Úgy rémlett neki, mintha Helén lett volna a fuldokló.— ítéletidő . . . Lehetetlen megmenteni! . . . Felfordult a csónak . . . Az emberek tehetetlenül álltak s a borzalom eszüket vette. Fülöpi elszántan csónakba ugrott s evezni kezdett. Izmos karjain ujjnyi vastagra dagadtak az erek. A jármű recsegett, ropogott. A hullámok dobálták s a szél néha-néha megforgatta, mint a legény tánc közben a leányt. De azért haladt közelebb, egyre közelebb azon hely felé, ahol az előbb felbukkant a csapzott fel. Fülöpi már-már utolsó erejét kiadta. Izmai ellankadtak az emberfeletti küzdelemben. Belecikázott a sötétbe a villám. A parton állók látták, amint a halászlegény egy élettelennek látszó testet emel csónakjába a mozgó hullámokból. Fülöpi beleorditotta a viharba: — Helén! . . A leány csónakázott s a vihar vizen érte. Nem bírt megküzdeni a hullámokkal és csónakja felfordult. Fülöpi nem érezte már a fáradtságot. Helén életéért való aggódása erőt adott karjaiba. Most már bizonyosan felesége lesz . . . A gőgös és gazdag Pápai beleegyezik házasságukba, hiszen leányának életét mentette meg, így gondolkozott a halász evezés közben. Az ég dörgött s a szél ugatott ronyitva a morjaió hullámok fölött. Fülöpi mosolygott. Kiért a partra, ahol már tömeggé gyűltek az emberek. Karjaiba kapta a leányt s kiemelte a ladikból. — Gyerünk az orvoshoz. Két lámpás ember ment elől, akik világítottak. Fülöpi, karjaiban édes terhével, sietett utánuk. Az orvos rendelője közel volt. Pár perc alatt odaértek. Alighogy letette Fülöpi a leányt, berohant a rendelőbe az öreg Pápai, nyomában egy fiatalemberrel, akit a halász már néhányszor látott Helénnel sétálni. — Drága kisleányom, mi történt veled? ... — zokogta apja. — Helén! . . . Helénkém! . . .— kiáltott kétségbeesve a fiatalember s megcsókolta a leány hideg, vizes kezét.’ Fülöpi felmordult. — Ki ez? •— Vőlegénye . * 5 A halász szeme vérbeborult. Úgy érezte, hogy ölni fog. Helén az övé! . . . Szereti és megmentette! . . . A nagy, dermedt csendbe két szó zuhant bele az orvos ajkáról: — Már meghalt. Lassan kiürült a rendelő. Fülöpi is hazafelé tartott, ökleivel törölgette szemét. Szeretett volna őrjöngeni fájdalmában, de nem birt, mert szivének legmélyén káröröm sarjadt ki, hogy az a sápadt, finomkezű fiatalember, aki Helén vőlegénye volt, nem lehetett férje annak a leánynak, akit ő minden érzésével szeretett és szeretni fog ezután is. jjbiMim 1959 november 3. csütörtök a Hasznos tudni, v hogy a derűs hangulat, a jó közízlés min ’adgSRá#lig a gyomor és belek kifogástalan mieködésétfll függ ^ Szorulásban szenvedőknél, a- .I&jVV^ emésztési hiányoknál pedig yv r Schmidthauer* terméssetes //% ffssnmB heseröviae válik be legfotertean érkezett el, fisztikai adatot ismertetett, amelyek szerint a mezőgazdaságnak a pénzintézetekkel szemben fennálló bekebelezett terhe 1363 millió. Ebből 300 millió esik az úgynevezett Lebonyolító Szövetkezeti kölcsönökre, amelyek egész külön anyagot képeznek. A LEBOSz-kölcsönök nélkül 1036 millió pengő a teher. Ebből az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokokra körülbelül ISO millió esik, az ötven holdon felüli birtokokra 383 millió. Ebből az 1033 milliós jelzálogkölcsönállományból hosszúlejáratú kölcsönnek tekinthető 322 millió és az 1363 millió pénzintézeti bekebelezett terhen kívül van a mezőgazdaságnak más forrásokból eredő bekebelezett terhe, körülbelül 350 millió. Ugyanennyire tehető a be nem kebelezett teher, amely egyes becslések szerint 330—100 millió között mozog. Az eladósodott birtokok — Ami a mezőgazdaság eladósodását jelenti, itt elsősorban a mezőgazdasági birtokok számából kell kiindulni a megítélésnél. Az eladósodott birtokok száma 1.278.000. Ebből azonban Lebos-kölcsönnel van terhelve 200.000. Ez az a bizonyos kategória, amelyet kikapcsolandónak vélek a tárgyalások anyagából, úgy, hogy 908.000 birtokról lesz szó. Az egyes birtokkategóriákon belül a pénzintézeti kölcsönökkel megterhelt birtokokra a következő adatok állanak rendelkezésre. Öt katasztrális holdig a megterhelt birtokok száma kereken körülbelül 23 százalék, 0—10 holdig 36 százalék, 11—50 holdig 20 százalék, 50—100-ig 39 százalék, 100—1000 holdig 44 százalék, az ezer holdon felüli birtokok 50 százaléka van megterhelve. Ha a jelzálogkölcsönökkel megterhelt területeket nézzük és a Lebos-kölcsönöket is beszámítjuk, akkor a terület 37 százaléka van mezőgazdasági kölcsönnel terhelve. A statisztikai adatok ismertetése után a miniszter részletesen kitért azokra a könnyítésekre, amelyeket a gazdák érdekében a kormány megtenni kíván, majd megindult a javaslat, általános vitája.